Kis túlzással ma mindenki Tóth Bálintról és csapatáról, a Pápáról beszél. Ez nem csoda, hiszen tavaly az utolsó fordulóban úszta meg a kiesést a csapat, ma pedig – az esti meccsek előtt – vezeti a tabellát. A vezetőedző szerint a siker kulcsa, hogy dacossá váltak a játékosa.
Varázsceruzát vitt magával Pápára, vagy csak más munkát végeznek a játékosok, mint a korábbi edzőknél, és ez a siker kulcsa?
Ha azt mondanám, hogy a más jellegű munka hozza az eredményeket, akkor nagyképű lennék, ha a varázsceruzára fognám, akkor vicces. Én inkább azt mondanám, dacossá váltak a játékosok. Amikor az utolsó forduló előtt Pápára érkeztem, mindenki azt mondta, kiesik a csapat. Bennmaradtunk, és dolgoztunk tovább, csendesen. Ám amikor elkezdték latolgatni az esélyeket arról, melyik csapat fog kiesni, megint a legtöbben a Pápára tippeltek. Ez okozta a dacosságot. Na és persze rengeteget dolgozunk a sikerért.
Az edző is dacossá vált? Hiszen az elmúlt időben csupán alacsonyabb osztályú csapatoknál dolgozott, az élvonalban mintha elfelejtették volna Tóth Bálint nevét. Ráadásul a tavalyi, szegedi kaland sem úgy ért véget, ahogy tervezte.
A Szegedről már kár beszélni. Egész tavasszal jól teljesítettünk, de az osztályozóra történt valami. Nem vádaskodom, tanultam az esetből. Természetesen a dac bennem is dolgozik, de ez nem is működne másképp. Az úgy nem megy, hogy a srácokat kiküldöm előre, de a hátamra az van írva, hogy rohadtul félek. Az edző a csapat vezére, és úgy is kell viselkednie.
Hülye kérdés, de mennyivel másabb most a hangulat Pápán, mint alig három hónappal ezelőtt?
Nem is a hangulat más – bár az is nagyon sokat változott előnyére – hanem az, hogy a sikerek biztonságot adtak, és a játékosok elhiszik, bárki ellen van keresnivalójuk. A megszerzett 10 ponttól magabiztosak lettünk, mert ezeket a pontokat mi szereztük, és senki nem ajándékba adta őket. Persze ez a magabiztosság nem csaphat át nagyképűségbe. Tudjuk, hol a helyünk, tudjuk, milyen céljaink vannak?
Tényleg, milyen céljaik vannak?
A legfontosabb az, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, mint amilyenbe a tavaly volt a csapat. Én azt mondtam, akkor leszek elégedett, ha sosem állunk majd a 10. helynél rosszabbul.
Fehér György
