Ismét olyan dolgok történik, ami ritkán fordul elő. Szó szerint és változtatás nélkül közlök egy teljes anyagot. Az ok: Szalai Bálint os Bochus Péter, az Index két újságírója megszólaltatta John Marshallt, az Egri FC és a Vác FC tulajdonosát. Az angolt, akit – ahogy ő fogalmazott – cukrosbácsinak nézték, aki majd kérdés nélkül mindent kifizet. Szerinte a magyar fociból élők tíz százaléka abból él, hogy másokat meglop. Kéthónapos regnálás, és több tízmilliós bukás után eladja az egri klubot, és mostantól csak a Vácra fókuszál, amelyből öt év múlva európai hírű csapatot akar. Interjú.
A hétvégén bejelentette, hogy befejezte, eladja az Egri FC-ben lévő tulajdonrészét. Miért jutott erre a döntésre?
Amikor többségi tulajdonrészt vettünk a klubban [februárban lett 75 százalékos többségi tulajdonos – a szerk.], olyan tanácsadók segítségével, akikben megbíztam és korábban is nekem dolgoztak – nagy a csábítás, hogy mindegyiküket megnevezzem –, úgy tűnt, minden átlátható. Ha a jogászod azt mondja valamiről, hogy jogilag rendben van, akkor meg kell bíznod benne, nem fogsz minden részletet többször leellenőrizni, a kereskedelmi igazgatódnál ugyanez a helyzet. Külön említem a kisebbségi tulajdonost, Kocsis Zoltánt, akiben szintén megbíztam, másfél éve ismertem ugyanis, korábban is megpróbált bevonni az egri fociba, és addig nem fordult elő vele probléma. A számok jónak tűntek, sőt, nagyon jónak, így belevágtunk. Aztán gyakorlatilag attól a naptól kezdve, hogy aláírtam szerződést, iszonyú fordulatot vettek az ügyek.Először a szakmai stáb több tagjának titokzatos új szerződése került elő, amit akkoriban jelentettek be az MLSZ-hez, és ami azt jelentette, hogy ha le akarom őket cserélni, akkor milliókat kell fizetnem nekik. Majd kiderült, hogy Kocsis Zoltántól már a korábbi főszponzor, Jámbor János is megkérdezte, hogy saját, 100 százalékos tulajdonrészét, hogyan akarja továbbvinni, ha ő, vagyis Kocsis nem tesz a klubba pénzt. Erre Kocsis Jámbor helyett hozott engem, a jófiút, aki várhatóan kérdezés nélkül önti majd a pénzt a klubba. Jámbor rengeteget költött a csapatra, ennek egy részét viszont csak hitelbe adta, amit a második héttől kezdett el visszakérni. Ez összesen csaknem százmilliós tétel, amiről elfelejtett tájékoztatni Kocsis. És ez még messze nem minden, mindenesetre legyen elég annyi, hogy egyszerűen sokkoló szituációba kerültünk napokon belül.
Mit léptek erre?
A rossz tapasztalatok miatt hoztam egy új jogászt. Hamarosan vissza kellett utaznom Angliába, és az elutazásom előtt közvetlenül ő is elém rakott több tucat iratot, hogy ezeket még gyorsan írjam alá a klub zavartalan működése érdekében, mielőtt elmegyek. Átfutottam őket, de hogy-hogy nem, bekerült közéjük egy biankó szerződés is, ahol a szerződés lényegi része üresen volt hagyva. Értik, milyen ijesztő, ha a saját ügyvédem tesz ilyet? Nem értek magyarul, és nem volt ott senki, hogy lefordítsa nekem, de a kitöltetlen sorok még nekem is szemet szúrtak.
Miért vette meg az Egri FC-t?
Mert az üzlet kifejezetten jónak tűnt, olyannak, ahol mindkét fél nyerhetett volna. És említettem, hogy Kocsist korábban is ismertem, egy másik alkalommal segítőkész és becsületes partnerként viselkedett. Azt is tegyük hozzá, hogy a magyarországi fociban elég kevés emberrel találkoztam, aki akkor és úgy teszi a dolgát, ahogy korábban megbeszéltük, ezért eléggé meg kellett becsülni, hogy ő ilyennek tűnt. Lehet, hogy ezzel egyfajta téves biztonságérzetet adott nekem, nem tudom. Emellett a Szokai Márton [marketingmenedzser, az Egernél klubvezető, és a volt Fradi-vezér Berki Krisztián ügyeit is intézte – a szerk.] által átadott írásos beszámolók alapján is úgy nézett ki, hogy lehet az Egerre alapozni, lesz annyi TAO, tévés és egyéb bevétele, hogy nyárig simán működjön a csapat, onnantól pedig új lendülettel induljon tovább. Később kiderült, hogy ezek sem stimmeltek, az arányok érzékeltetéséhez elég annyit mondani, hogy például az egyik nagyobb leírt 90 millió forintos bevétel a valóságban 5,6 millió volt. A TAO-pénzekről szóló ígéretekből mit sem láttunk, még azokat a papírokat sem, amiket állítólag elküldtek Németországba, hogy majd ott hagyják jóvá egy utolsó aláírással. De sem a papírokat, sem pénzt nem láttunk többé. Mondani sem kell, hogy a betervezett százmillió feletti bevételből sem láttunk egy forintot se. Mondjuk bármi más érdemi bevételt se.
Az élvonalbeli indulás jogát nem vitte volna át Vácra?
Közben a váci helyzet úgy állt, hogy a klubtól visszavonták az NB II.-es licencet, ezért szerettünk volna a játékosoknak valamiféle biztonságot adni. Így csak annyi értéket tudtunk volna kimenteni a becsődölő váci csapatból, hogy átvisszük a játékosokat Egerbe, amíg újra nem indul tiszta alapokkal a Vác. Arra soha nem gondoltam, hogy az egri focit megszüntetve átvigyem a licencet Vácra, ez az alapvető mentalitásommal is teljesen ellentétes lett volna. Az üzleti életben is építek, nem rombolok vagy felszámolok, legfőképpen nem, ha már tetemes összeget fektettem bele. Az eredeti ötlet szerint Egerben is építkezünk, segítek Kocsis Zolinak, segítek az Egernek. A váciakkal lett volna mondjuk 42 igazolt játékosunk, és az teljesen rendben lett volna. A nagy részüket kölcsönadtuk volna, addig is játszanak, és az új szezonra vissza tudtuk volna vinni őket az újrainduló Váchoz.
Visszakanyarodva, hogy-hogy nem érkeztek meg Egerbe a bevételek?
A probléma úgy nézett, ki, hogy Kocsis volt a már működő folyamatok vezetője, mindent ő kezelt, amikor mi beléptünk. Emiatt csak nála volt meg rengeteg olyan szerződés vagy egyéb papír, aminek a létezéséről sem tudtunk. Fontos tárgyalásokat intézett egyedül, amikről szinte kizárólag utólag értesültünk. Volt olyan bankszámlája a klubnak, amiről csak Kocsisnak volt információja és hozzáférése, amihez nekünk most is csak annyi hozzáférésünk van, hogy sms-értesítést kapunk az átutalásokról. Személyesen azt gondolom, hogy amikor kiderült, hogy nem vagyok az a pénzes balek, akinek gondoltak, onnantól kezdve nagyon sok szereplő összehangoltan dolgozott azon, hogy a részvényeim értéke nullára csökkenjen, és meneküljek, ahogy tudok. De a helyemben minden épeszű ember kihátrált volna abból a szerepből, hogy csak a pénzt tömje ismeretlen zsebekbe.
Mi helyzet a stadionnal?
Sokan nem tudják, de az egyébként is szép fekvésű pálya alatt két termálforrás is van. És amennyire egyébként épp Kocsistól tudjuk, a szemben lévő Park hotel tulaja szeretné megszerezni a saját céljára, amihez jó eséllyel az önkormányzat támogatását is élvezi, hiszen - gondoljuk - a turizmusból több bevétele lehet városnak, mint a pályából. Ha megszűnik a sikeres egri sportágak mellett egyébként is fekete báránynak számító focicsapat, megvalósítható lesz ez a terv. Hozzá kell tenni, hogy a polgármester jövőre visszavonul. A világítási mizériában is valójában elsősorban pénzt láttak. 120 millió forintba kerülne reálisan a világítás, és már rég késznek kéne lennie, ehhez képest eddig 180 millió plusz áfába kerül, ami több mint 220 millió. Ez a százmillió is fölöslegesen menne ki, és még csak nincs is kész. És lehet, hogy a végén még le is dózerolják. Mert azt is jó tudni, hogy ha meg is épül, akkor is az önkormányzat tulajdonába kerül, dacára, hogy eddig nem adtak bele érdemi összeget.
Mennyit segített az önkormányzat?
Az önkormányzat 18 milliót ígért a pályavilágításba és 10 milliót az utánpótlás működésébe. Annak érzékeltetésére, hogy ez milyen kis összeg a klub működésében, elmondható, hogy csak a kötelező kerítések a pályán 24,5 millióba kerültek. Úgy tartanak igényt egy felújított stadionra, hogy alig adtak bele bármit is.
Mennyiben hasonlít az egri és váci helyzet?
Most úgy látom, hogy az Egri FC lényegesen nagyobb bajban van, mint a Vác. Vácon megnyertük a háborút, igaz, áldozatok árán. Annak a három embernek, aki többször átvert, azaz Berki Krisztiánnak [volt Fradi-vezérigazgató], Facskó Józsefnek [a Vác volt ügyvezetője] és Héger Józsefnek [a klub volt tulajdonosa] már nincs köze a csapathoz, és bár a Vácot végül kizárták, minden adott az egészséges újrakezdéshez. Vácra és Egerbe is jó szándékkal érkeztem, a Vác működni is fog, és ottmaradunk, Egerben viszont olyan partnerekre leltem, akiknek más a felfogása az üzletről, mondhatni ott rossz szándékkal álltak hozzám, aminek egy ilyen mindenki számára szerencsétlen szituáció lett a vége. De egyedül nem lehet elvinni egy csapatot. Itt most nem csak az anyagiakról van szó, hanem például az önkormányzat támogatásáról. Már az is elég lett volna, ha csak elküldenek velünk valakit a tárgyalásainkra a helyi vállalkozókkal, hogy jelezzék, az önkormányzatnak is fontos a csapat hosszú távú sikere. A TAO-pénzeknél vagy a szponzorkeresésénél ez például különösen kritikus lehet. Egerben elmondták, hogy inkább a vízilabdacsapat mellett állnak ki. Persze, ezt szívük joga eldönteni. De egyébként ebből szempontból különösen nevetséges volt az egri városvezetés, hiszen miután elmondják, hogy sem anyagilag, sem erkölcsileg nem állnak mellénk, azért aggódtak, hogy elvisszük a licencjogot egy olyan városba, ami értékelné. Megjegyzem, ilyenből egyébként tényleg lenne legalább 15 az országban. A focicsapat üzlet, kell, hogy legyenek bevételei és kiadásai. Az Egernél nem engedték, hogy üzlet legyen, mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy senki nem bízott Kocsis Zoltánban.
És Vácon most már nyertek?
Nem igazi győzelem ez, de legalább most már van struktúra, mint egy rendes klubnál, azaz külön pénzügy, marketing, utánpótlás és lehetne sorolni. Olyan emberekkel, akikben 99 százalékban megbízom. Ha egy klubnak van jó stratégiája és normális működése, akkor kis túlzással mindegy, hogy milyen osztályban indul, hamar feljebb fog tudni lépni. És most azt tudom mondani, hogy 100 százalék, hogy 5 év múlva a váci fociklub ismert lesz Európában. Nagyon jó történelmük van, remek utánpótlásuk, amit rendes akadémiává fogunk fejleszteni, középtávon újítunk a stadionon is, és a váciaknál az emberek és a város vezetői is imádják a focit.
Mi lesz az Egerrel?
Megveszi tőlem majd valaki részemet. Azért adom el, mert nem szeretném tönkretenni az egri focit. Jöhet egy olyan egri üzletember, aki kiismeri magát a helyi módszerek közt, esetleg jöhet egy térségbeli befektető, aki szatellitklubnak venné meg, ezekből lehet még valami. Ha nem jön senki, akkor jön a csőd, a felszámolás, az adóhatósági és egyéb átvilágítások, amitől én cseppet se tartok, azoknak kell aggódniuk, akiknek félnivalójuk van. Az engem megelőző időszak utólag talán szabálytalannak tűnő pénzmozgásai vagy adóvisszatérítései miatt valószínűleg most is azon igyekeznek, hogy gyorsan találjanak egy tulajdonost helyettem.
Szeretné viszontlátni a pénzét?
Persze. De ha az új tulajdonos nem hagyja meghalni az egri focit, akkor hajlandó vagyok valamekkora veszteséget elszenvedni különösebb jajveszékelés nélkül. Normálisan akarok kiszállni, de a klub érdekeit szem előtt tartva.
Szurkolói voltak a csapatnak?
Ez nem nagy csapat, de azért azt is érdemes megnézni, hogy hány szurkolója volt az Egernek. Gesztusként az első hazai NB I.-es meccsre, amit Vácra kellett vinni, a szombati meccs előtt négy nappal ingyen buszokat kínáltunk ingyen sörrel a szurkolóknak, 500 forintos meccsjeggyel. Végül egy busz jött el, mindössze 30 szurkolóval. Aki ennyit sem tud megtenni, az azért nem a fanatikus szurkoló megtestesítője. Következő alkalommal talán ötvenen is voltak, de az egyik buszt visszafelé összevizelték, üléskarfát törtek le, néhány ülőkét teljesen kiemeltek a helyéről, a busz hátsó hőszigetelt biztonsági üvegét addig ütötték, míg az teljesen használhatatlanná vált és cserélni kellett.
Magyarországon lehet üzlet a foci?
Persze. Láttam nagyon jól menedzselt, profi menedzsmenttel és jó szerkezetben működő klubokat is, mint a Videoton, Újpest, Diósgyőr. Még az olyan múlttal rendelkező csapatok is, mint a Ferencváros, kezdik összeszedni magukat, legalábbis kívülről úgy tűnik. Egy focicsapatnál, ha nem igazolnak drága játékosokat, akkor mondjuk 100 egység kiadása van a csapatnak, 80 bevétele, és azt a húszat rááldozza tulajdonos, mert ez a hobbija. Egernél azt várták, hogy 100 százalékot fizessek, bevételek nélkül. Azt hitték hogy valami idióta cukrosbácsi vagyok? Ez nem mondanám üzletnek, pláne, hogy úgy éreztem, hogy a háttérben mindenki folyamatosan szövetkezik ellenem. Ha a Vác volt az első világháború, akkor ez a második, és ez rosszabb. És nem vagyok keresztes lovag, aki folyton szaladgál, hogy rendbe tegyen magyar focicsapatokat. Rettenetesen nehéz volt, csaknem egy tucat ember ellen kellett harcolnom, hogy megvédjem magam. Ha leültem beszélni valakivel, 6-8 dologra kellett külön figyelnem, hogy kivel egyeztethetett előttem és kivel fog utánam. Olyan kusza összeköttetések és viszonyok voltak, mint egy tál spagetti. Minden sértő szándék nélkül, de azonnal exkluzív interjút adok, ha találunk egy mocskosabb üzletet, mint a magyar foci. Hozzátéve, hogy a szereplők 90 százaléka jó ember vagy elfogadható, de az a 10 százalék egészen elképesztő. Kérem, ne gondolják, hogy idejön egy agyalágyult külföldi, aki fennakad csipcsup dolgokon, ez döbbenetesen durva volt. Ott ültek velem szemben, akik abból élnek, hogy másokat meglopnak. Elképesztő, reggel ébredés után vajon elkezdik tervezgetni, hogy kit hogyan lehet ma átverni és tönkretenni egy focicsapatot? Vagy gondoljanak az Újpest tulajára, Duchatelet úrra, aki majdnem teljesen hasonló helyzetbe érkezett. Az üzletnek ugyanis a bizalom az alapja, ha nem hiszed el, hogy a másik igazat fog mondani, akkor szóba sem lenne szabad állni vele.
Akar még focicsapatot venni Magyarországon?
Biztos, hogy nem. De akarok valami igazán jót létrehozni.
