– A pályaépítés, az amatőr futball támogatása már látható a csapatok és az igazolt játékosok számának növekedésében is. Ezzel teljesül a szövetség másik fontos célja is, hogy minél többen futballozzanak – mondta tegnap Csányi Sándor MLSZ elnök.
Na kérem szépen, ez a magyar futball történelmének legnagyobb átverése, uram bocsá, hazugsága.

Hihetetlen, de szóról-szóra az történt, amit néhány hónappal ezelőtt mondtam.
Sőt szóról-szóra az, amit egyébként a ma megjelenő Sportszelet című újságban – amely a pest megyei amatőr labdarúgás csapataival foglalkozik – lenyilatkoztam.
Csak érdekesség képen: az újság általam nagyra tisztelt főszerkesztője a nyilatkozat után egy e-mailben azt üzente, számára elkeserítő a nyilatkozat, amit adtam, és tőlem nem erre számított. Én azt írtam vissza: az az elkeserítő, hogy ez az igazság.
De hogy mindenki értse: Csányi Sándor MLSZ elnök tegnap a Csongrád-megyei Algyőn, a település új, műfüves pályájának átadásán elmondta, a Magyar Labdarúgó-szövetség a rendelkezésre álló forrásokból évente száz pályát kíván építeni
– Az MLSZ tízéves stratégiájának legfontosabb célja a pályaépítés, az infrastruktúra javítása. Jó pályák nélkül nem lehet jó futballt csinálni – hangsúlyozta a sportvezető, aki hozzátette: az elmúlt húsz évben a pályák száma drasztikusan csökkent, csak Budapesten ezer pálya tűnt el és hasonló a helyzet vidéken is. Csányi Sándor közölte, sikerült megfordítani ezt a folyamatot, az elmúlt esztendő már a pályák számának emelkedését hozta. Az idén összesen 87 pálya épül, ezek közül az algyői a negyvenharmadik.
– A pályaépítés, az amatőr futball támogatása már látható a csapatok és az igazolt játékosok számának növekedésében is. Ezzel teljesül a szövetség másik fontos célja is, hogy minél többen futballozzanak – mondta az elnök.
Na kérem szépen ez gyönyörű álomkép, nem mellesleg a magyar futball történelmének legnagyobb átverése, uram bocsá, hazugsága.
Kezdjük a pályaépítéssel.
Az amatőr futball klubok nagy része fillérekből működik.
Egy pálya viszont 140 millióba kerül.
140 millió forintba.
Minden híradás azt mutatja, hogy amikor átadnak egy pályát, az MLSZ vezetői ott paroláznak, hogy ezt a szövetség építette.
Egy nagy frászt.
Nem vitás, hatalmas támogatást adnak, de 30 százalék önrészt a helyi önkormányzatnak vagy egyesületnek kell állnia.
30 százalékot.
Most egyébként Algyó polgármestere, Herczeg József is elmondta, hogy a nagyméretű, villanyvilágítással ellátott műfüves labdarúgópálya 140 millió forintból épült, a költségekből 98 millió forintot az MLSZ biztosított, a fennmaradó részt a település önkormányzata állta.
Ez egyébként mindenhol így van, csak ezzel egy a bökkenő.
Csak Pest megyében több mint 100 amatőr klub működik.
95-98 százalékuknak nincs 42 milliója önrészre.
Nagyon szép az amatőr csapatok támogatása, csak az a baj, hogy azokat támogatják, akinek egyébként is van egy kis pénzük.
Ott épül pálya, ahol be tudnak fizetni 42 milliót az MLSZ számlájára.
De legalább ott épül pálya, és ott fejlődik a labdarúgás.
Igaz, közben máshol elsorvad, és ezt sehol nem mondják.
Nem akarok személyeskedni, de csak egy példa, hol is tud igazán fejlődni a futball. A pomázi futballklub tiszteletbeli elnöke Egervári Sándor szövetségi kapitány. Ráadásul a pomázi sporttelepen működik az Egervári-Halmai focisuli.
Meg lehet nézni, hány 100 millió forint támogatást nyertek el az elmúlt pár évben.
A másik sarkalatos pont az igazolt játékosok száma.
Pontosabban az igazolt játékosok számának növekedése.
Ez a magyar futball mostani évtizedének, de talán egész történelmének legnagyobb átverése.
A statisztikai adatok fényezése.
Ugyanis ez nem azért fejlődik, mert jó pályák vannak, hanem azért, mert kötelezővé tették az utánpótlás-nevelést.
Szinte mindenkinek.
Félre értés ne essék, nem a futball, nem az utánpótlás nevelés ellensége vagyok – sőt – csak nem hiszem, hogy megyei II. osztályban, falusi pályákon, szinte 0 forintból élő amatőr klubokkal szemben kellene olyan feltételeket támasztani, amiben nagyrészt belerokkannak.
Kérem szépen: tavaly volt megyei I., I/B, II. és III. osztály Pest megyében.
Idén összevonták az I/B-t és a II. osztályt.
Csakhogy a követelményrendszernek a tavalyi I/B-s követelményrendszert szabták meg.
Azaz a megye II-ben – ami alulról a magyar futball második osztálya – a felnőtt csapat csak és kizárólag akkor indulhat, ha van egy ifi csapata, és mellette van még egy korosztályos gárda.
Vagy egy U15, vagy egy U13.
Azt pedig már most tudni, hogy jövőre még egy csapat kell.
Csak a saját példánkkal tudom felhozni.
Egy 800 házból álló település kis csapatánál edzősködöm. Műfüves pályára esélyünk sincs, az önrész, azaz 43 millió kb. 14 éves költségvetésünk.
14 év alatt folyik be annyi pénz a település futballjába, amennyi a pályaépítés önrésze lenne.
Négy évvel ezelőtt még csak egy felnőtt csapatunk volt. Aztán saját magunktól elkezdtük kiépíteni az utánpótlást.
Előbb ifi majd serdülő csapatot szerveztünk.
Magunktól, mert így akartuk.
Sok nehézség árán.
Négy év alatt.
De mi a helyzet azokkal a klubokkal, akiknek júniusban szabták meg, hogy augusztusra kell még egy utánpótlás csapat.
Persze, mint mondtam, még nekünk sem rózsás a helyzetünk.
Sőt.
Az U13-as csapat érthető módon nem indulhatott a bajnokságban, mert hat játékos elmúlt 13 éves.
Indulhattak volna azU14-es bajnokságban.
Olyan viszont nem indult.
Az U15-ös bajnokságban meg azért nem indulhattak, mert a csapat másik fele még túl fiatal, azért nem játszhat a bajnokságban.
Azaz nem volt meg a második, kötelező utánpótlás csapatunk.
A Pest megyei szövetségnek köszönettel tartozunk, mert engedték, hogy a srácok elinduljanak versenyen kívül az U13-as bajnokságban, így a gyerekek nem széledtek szét, nem mentek el másik klubhoz azért, mert egy évig nem tudtuk őket versenyeztetni.
De kellett egy másik utánpótlás csapat.
És itt jön képbe a Bozsik program.
Igen ám, de a Bozsik programban mind a három korosztály – U7,U9,U11 – versenyeztetése kötelező.
Kötelező. A megye II-ben!
Azaz nem volt más választásunk, mind toboroztunk három új korosztály, különben a felnőtt csapatunk nem indulhatott volna a magyar futball alulról a második osztályában.
Két-három hét alatt.
Az iskolakezdés utáni második héten már Bozsik torna volt, melyen mind a három korosztállyal részt kellett venni. Akkor mi még lényegében toboroztuk a játékosokat, akiknek rendes igazolással, sportorvosi engedéllyel kellett rendelkezniük.
Egyébként körberöhögött a sportorvos, amikor bejelentettem neki, hogy viszünk 10 ovis focistát.
Azt kérdezte, mit vizsgáljon rajta? Mit csinál egy 5-6 éves gyerek egy ilyen focitornán, amit egyébként nem csinál minden nap?
Hozzá kell tenni, az MLSZ segít: a TAO-nak köszönhetően a nevezési díjak és a játékengedélyek ma már fillérekbe kerülnek. De még így is óriási pénzkiadással jár az átszervezés.
És ebbe nem gondoltak bele azok, akik erről döntöttek.
Hogy három, helyenként négy új csapatot kell felöltöztetni – csak halkan jegyzem meg, ma egy garnitúra mez 50, de inkább 80-100 ezer forintnál kezdődik – edzeni, utaztatni.
Nálunk például egyetlen pályán, ami egyrészről a pályának sem jó, másrészről megnöveli a működési rezsiköltséget. Ráadásul ebben az időben már nem tarthatunk foglalkozásokat a kicsiknek a pályán, így irány a tornaterem – amiért bérleti díjat kell fizetni.
Azon senki nem gondolkodik el, hogy egy megye II-es csapat hogyan szed össze évi 5 millió forintot, ami lényegében a vegetáláshoz, az életben maradáshoz elég.
Azt pedig szívem szerint világgá kürtölném, hogy felelős MLSZ vezető ezen aggályaimra annyit mondott: ha nem tetszik a rendszer, vissza lehet menni a megye III-ba, ott nem kötelező az utánpótlás.
Szóval térjünk vissza a Csányi úr által már említett létszámnövekedéshez.
Valóban sokkal több lett az igazolt játékosok száma, hiszen az MLSZ lényegében kötelezővé tette már az ovis korú gyerekek leigazolását is.
Azt sehol nem mondják el, hogy az új igazolt játékosok legalább a 80 százaléka 5-6 éves kisgyerek.
Ezzel villogni pedig…
Nos ez a magyar futball fennállásának legnagyobb átverése.

Fehér György