Most ismét eljött a tisztelet ideje.Volt már ilyen, és remélem, sokszor lesz még, mert nekem nem esik nehezemre elismerni egy magyar csapat sikerét. Márpedig tegnap a Videoton sikert ért el. Óriási sikert.
Most mondhatnám azt, hogy a Videoton edzője előre megmondta, de ilyet még véletlenül sem teszek. Leginkább azért nem, mert a meccs előtti fellengzős nyilatkozatot még most, az eredmény ismeretében sem tartom túl sportszerűnek.
De ezen túllépek, mert a Videoton játékosai tegnap olyat mutattak, mint a régi nagyok abban a bizonyos UEFA Kupa menetelésben.
Sokan kérdezhetnék, mi volt a siker titka, hogyan tudta megverni a Vidi az Európa Liga tavalyi elődöntősét.
A válasz egyszerű: szinte 100 százalékosan használta ki a helyzetit.
És ez itt a kulcs.
Az első 20 percben volt a Vidinek két helyzete – és mind a kettőt értékesítette.
Ez az egyik oldalon igencsak demoralizáló, míg a másikon tartalék energiákat szabadít fel.
Nikolic gólja pedig maga volt a káprázat.
A támadó több alkalommal bizonyította, nagyon érzi a kaput, de ilyen tökéletesen kivitelezett befejezést ritkán láthatunk – nemcsak tőle, bárkitől a világ futballjában. Meg merem kockáztatni, talán ha egyetlen milliméterrel jobbra vagy balra megy a labda, már nem gól, mert vagy a kapus véd, vagy a kapufáról kifele pattan a labda.
De a labda pont azon a „nyomsávon” ment, amely gólt eredményezett.
Csodálatos volt.
Persze, a siker pillanataiban eszembe jutnak Pintér Attila szavai a Pápa 6-0-s kiütése után.
„Most kell szerénynek maradnunk” – mondta akkor a Győr mestere.
Ugyan ezt tudom ajánlani a Videoton mesterének és játékosainak.
A siker már-már világra szóló, de most kell szerénynek maradni, most nem szabad elhinni, hogy a Vidi már továbbjutott a csoportból.
(Zárójelben, és halkan: ha a csapat így játszik majd minden hazai meccsén, akkor akár tovább is juthat a csoportból. És az lenne csak a szenzációs eredmény)
Fehér György
