Mai cikkemben egy kicsit az amatőr futball világába „utaznék”, azért, mert a hétvégén olyat tapasztaltam, ami nagyon felháborított.
A Gázművek futballcsapata Budapest egyik legnagyobb tradíciókkal rendelkező klubja.
Amíg a gyár jobban „csöpögtette” a pénzt, a sikerek sem maradtak el. Na, nem kell itt nagy dolgokra gondolni, de a „Gáz” mindig stabil NBIII-as kicsit korábban NBII-es csapat volt.
A kis óbudai sporttelepen található pálya talaját még ma is sok, magasabb osztálybeli klub megirigyelné, igaz, a körítés megállt valahol 1980-ban. A hangulat még mindig barátságos, családias, az öltözőben pedig még mindig a 80-as évek festése, bútorai láthatóak.
Persze ez nem gond, sőt, kifejezettem romantikus érzést ad.
A Gázművek meg még mindig „csöpögtet” egy kis „zsét” – na persze már korántsem annyit, mint korábban. A gárda ennek megfelelően már korántsem annyira sikeres, mint korábban.
Leginkább az NBIII és a BLSZ I. osztály között liftezik.
Tavaly például a Budapest bajnokságban lett aranyérmes, és bizony a kis támogatók mellett az anyacégnek köszönhető, hogy a gárda elindulhatott az NBIII-ban.
Komoly anyagi teher volt ez, fájó, minőségi játékosokra – nem megbántva a most a csapatban játszókat – már nem maradt pénz. Van több olyan fiatal futballista, aki tavaly még a BLSZ II. osztályban játszott, és bármennyire is tehetségesek ezek a „gyerekek”, azért az NBIII még mindig NBIII. Ennek eredményeképp a Gázművek jövőre minden bizonnyal ismét a BLSZ I-ben szerepel majd, hiszen a csapat tök utolsó a bajnokságban.
Legutóbb például a szinten a kiesés elől menekülő Törökbálint otthonában kapott ki 5-2-re.
És a mérkőzés utáni sportvezetői nyilatkozat volt az, ami teljes mértékben felháborított.
- 2-0-s vezetés után sikerült a kapusunknak helyzet nélkül feltámasztania a padlón fekvő ellenfelet. Remélem, tiszte a lelkiismerete – mondta a Sportszelet című, Pest megye labdarúgásával foglalkozó újságnak Hentes Zoltán, a klub szakosztályvezetője.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem ismerem László kapust, Hentes sportvezetővel is csupán egyszer találkoztam, de…
Nem hiszem, hogy – hibázzon bármekkorát is – a kapus (vagy bármelyik más játékos) nyakába kell varrni egy vereséget egy olyan csapatnál, ahol ez volt a bajnokságbeli 21., azaz huszonegyedik zakó.
A Gázművek eddig egyetlen meccset tudott megnyerni, és egy döntetlen mellett 21 alkalommal kapott ki. Huszonhárom meccsen mindössze 14 gólt lőttek, és 65 gólt kaptak.
Nem meglepő tehát, ha kikapnak, még ha a csapat körül állóknak fájó, ha a gárda 2-0-ről kap ki.
Az 5-2-es végeredmény azonban azt sugallja, hogy nemcsak a kapus volt a hibás ebben a vereségben.
De….még ha ő is volt, a nagy nyilvánosság előtt nem szidni kell egy futballistát, aki az NBIII-ban „barátságból” játszik.
Ki lehet vesézni hibáit az edzésen, vagy négyszemközt, de nem kell, nem szabad pellengérre állítani őt egy olyan csapatnál, ahol nem sok sikerélmény érte a futballistákat idén.
Mert fennáll a veszélye annak, hogy a kapusnak elmegy a kedve az egésztől.
Hentes úrnak inkább bátorítania kellene a játékosokat, hiszen ne feledjük: jövőre is lesz bajnokság, és induljon bármelyik pontvadászatban is a Gázművek, akkor is kell egy csapat, akkor is kell egy (két) kapus.
Hentes Zoltán nyilatkozatával bebizonyította, nemcsak a csapat amatőr, a vezetése is.
És ez a legnagyobb probléma.
Fehér György
