Ezt a történetet mindenki másképp fogja értékelni attól függően, hogy melyik oldalon áll.
Mert ugye egy klub mindig a saját érdekeit nézi, és ha egy játékost el akar adni, akkor a vezetésnek az a fontos, hogy minél több pénz jöjjön a futballista eladásából a büdzsébe.
Ezzel szemben a játékos elsősorban a saját érdekeit nézi egy klubváltásnál. Azt, hogy olyan csapatba szerepeljen, ahol jól be tud illeszkedni, ahol azt látja, ragaszkodnak hozzá, ahol feltehetőleg biztos csapattag lehet.
A Videoton és André Alves esetében is ez történt.
Bár minden átigazolási időszakban felmerült a játékos eladása, eddig nem váltott csapatot a támadó. Nyáron viszont lejár a szerződése, akkor pedig már ingyen igazolható lesz.
Nem csoda, hogy a Vidi most szerette volna értékesíteni a csatárt. Ezért mindent feláldozott volna, pontosabban bárhova eladta volna, csak jöjjön érte pénz, sok pénz.
Meg is egyeztek egy dél-koreai csapattal. Csakhogy Alvesnek esze ágában sincs oda költözni, ő a napfényes Ciprust részesítené előnyben.
Bár a Videoton vezetői azt bizonygatják, az ajánlat Alvesnek is előnyös lett volna, ez szinte biztos hogy nem igaz.
A játékos tetteivel egyértelműen kinyilvánította, hogy ő az Omonia Nicosiába akar igazolni.
És ezt a székesfehérvári vezetők is észrevették volna, ha nem dugták volna homokba a fejüket, ha nem azon dolgoztak volna, hogy a támadó egy olyan csapatba menjen, ahova semmi kedve.
Az ügy vége az lett, hogy Alves nemet mondott a dél-koreai ajánlattal, megegyezett viszont a ciprusiakkal, hogy nyáron náluk folyatja.
Ám jött a tipikus magyar fordulat.
A bosszú!
Bosszú azért, mert a vezetők nem tudták ráerőltetni saját akaratukat a játékosra.
Kiderült ugyanis, hogy a csatár előszerződést kötött az Omoniával, ami arról szól, hogy nyártól, tehát amikor már nem függ senkitől, oda igazol. Hozzá kell tenni, Alves a fehérvári vezetők tudtával tárgyalt cipruson, csak nekik nem felelt meg az az összeg, amit a szigetországiak ajánlottak. Alvesnek viszont tetszett az ajánlat, így úgy határozott: tavasszal még a Vidit segíti, ám nyártól, amikor már 100 százalékosan saját maga dönthet a sorsáról, Ciprusra költözik. Alvest ismerve úgy akarta ezt megtenni, hogy a Videotont még gólokkal segíti az előttünk álló hónapokban.
Ám a vezetők másképp gondolták. Szerintük ilyen magatartással egyetlen játékos sem szerepelhet az első csapatban.
Azaz egy futballista, aki saját maga akar dönteni sorsáról, akinek nem tetszik, ha mondjuk Dél-Koreába akarja eladni a klubja, ha saját gondolkodása, saját akarata van, az nem játszhat a Vidiben.
Nem játszhat, mert ellenáll.
Inkább bosszút állnak rajta.
Alvest például az NBII-es második csapatba száműzték az egész tavaszi idényre.
És észre sem veszik, milyen piti viselkedés is ez.
A csatár ugyanis összeszorítja fogait, letudja ezt a pár hónapot, aztán elmegy Ciprusra, és talán soha többet nem néz Magyarország felé. Sőt, talán honfitársainak is elmeséli majd, milyen piti kis alakok lehetnek itthon sportvezetők.
A Videoton pedig duplán veszít: egyrészt jelentős összegtől esik el azért, mert nem próbált már most megegyezni az Omoniával - mert bár az a pénz, amit most kapott volna Alvesért, kevesebb, mint amennyit Dél Koreából ajánlottak, még mindig klasszisokkal több, mint amennyiért nyáron távozik - másrészt Alves a legjobb csatár a honi bajnokságban, góljai pedig biztosan fognak hiányozni a tavasszal.
Mindezt azért, hogy fitogtassák hatalmukat, hogy megmutassák, ki az úr a háznál.
De úgy tűnik, az orruknál tovább nem látnak.
Fehér György
