A héten két alkalommal is kritizáltam Egervári Sándort, most kötelességem dicsérni.
Úgy látszik, válogatottunk szövetségi kapitánya azért más cselekszik, és más mond, mert amíg hétfőn óvatoskodó, már-már előre védekező nyilatkozatott tett, addig pénteken olyan támadó szellemű csapatot küldött pályára, amilyet már rég nem látott a magyar.
Elől Priskin és Fereczesni, míg a középpályán Dzsudzsák, Tőzsér, Hajnal, Gera – mind támadó játékos.
Dicséret és köszönet ezért.
A játékosok pedig megmutatták a pályán, ők igenis tudják, hogy a magyar válogatottnak mindig le kell győznie Liechtenstein csapatát.
Már az első percben nyomás alá helyezték a vendégek kapuját, és bár a második félidő elején volt idő, amikor egy kicsit engedtek a szorításon, végül remekül kiszolgálták a közönséget.
Hozzá kell tenni, a vendégek jó ellenfélnek bizonyultak, hiszen lényegében semmilyen ellenállást nem tanúsítottak. Volt ugyan egy-két szép passzuk, egy helyzetecskéjük, de alapjában véve sehol nem volt az a „nem nyeretlen kétévesekből” álló csapat, amit Egervári beharangozott. Igaz, ez semmit nem von le játékosaink dicsőségéből.
Gólt szerzett Koman, Fereczesin, Dzsudzsák – nem is akármilyet – és kétszer talált az ellenfél kapujába Priskin, ám én most mégsem rájuk térnék ki.
Volt a pályán egy játékos, aki az elmúlt időben iszonyatos fejlődésen ment keresztül. Aki hétről-hétre kiemelkedően teljesít klubcsapatában, ahol idegenlégiósként csapatkapitány lehet. Egy játékos, akinek hatalmas érdemei vannak abban, hogy csapata a Bajnokok Ligájában szerepel, és akinek játéka láttán még a Chelsea menedzsere is elégedette csettintett, kiemelve, hogy Tőzsér csodálatos játékos.
Mert most arról a Tőzsérről van szó, akit eddig Egervári elfelejtett, és akiről Juhász Roland egy interjú során véletlenül elkottyintotta, hogy amíg a mostani kapitány regnál, soha nem lesz válogatott.
Szerencsére Egervári változtatott döntésén, Tőzsér pedig jött, látott és győzött.
És ezt nem szó szerint kell érteni.
Tőzsér nem azért győzött, mert a csapat nyert, hanem azért mert szenzációsan játszott. Ha kellett pontos rövid passzokat adott, ha kellett, zseniális hosszú labdákkal hozta helyzetbe társait. 30-40 méteres passzai tényleg élményszámba mentek. Bebizonyította, hogy igenis lehet rá számítani, és igenis vezére tud lenni ennek a magyar csapatnak.
Ez a teljesítmény – Tőzséré és a csapaté is - most csillagos ötös volt. Folytatás kedden, Lengyelországban.