Nehéz bármit is írni a tegnapi meccsel kapcsolatban.
Nehéz, mert a fiúk nem biztos, hogy úgy játszottak, ahogy azt a szurkolók elvárták volna.
Nehéz, mert az első félidőben megvoltak a helyzeteink, és akár nyerhettünk volna - több góllal is.
Nehéz, mert a második félidőben a finneknek akkora helyzeteik voltak, hogyha Király nem véd királyi módon, akár nyerhettek is volna - több góllal.
Nehéz,mert a kapitány olyat tett, amit az elmúlt meccseken nem: a második félidőben csatár helyett középpályást cserélt és ezzel egyedül hagyta Szabicsot a védők között, lényegében feladva ezzel a gólszerzés lehetőségét. Jó-jó tudom, hogy átszervezte a csapatot, és hogy Dzsudzsákot balszélsőnek hozta be, de egyrészről Dzsudszáknak nem tipikusan így a posztja a balszélső - ő akkor tud eredményes lenni, ha egy kicsit hátrábbról, a balösszekötő helyéről lendületből tudja rávinni a védőkre a labdát -másrészről nagyon-nagyon játszott, hogy Balázs az elmúlt időben nem játszott egyetlen percet sem.
Nehéz, mert végül nem kaptunk ki, sőt, a megszerzett 19 ponttal messze túlszárnyaltunk minden, az elmúlt évtizedben lejátszott selejtezőcsoport eredményét.
Nehéz, mert azért ez a válogatott az elmúlt időszakban csak megmutatta, hogy igenis van potenciál a magyar futballban.
Nehéz, mert ennek ellenére a szurkolót az adott pillanatban csak az adott meccs érdekli, és ez a meccs, ennek a meccsnek a második félideje nem tetszett a szurkolóknak.
Nehéz, mert a csapatnak épp az volt az erénye, hogy maga mellé állította a drukkereket.
Nehéz, mert ezek a drukkerek a kezdés előtt tapssal köszöntötték, majd a lefújás után füttyszóval kísérték a válogatott játékosait az öltözőben.
És csak remélni tudom, hogy a következő meccs előtt a drukkerek nem a tegnapi produkcióra emlékeznek majd vissza, mielőtt eldöntik: vesznek-e jegyet a mérkőzésre.
Fehér György
