Nem oly rég, épp ezen az oldalon írtam, hogy vannak magyar edzők, akik szeretettel viszik magukkal "saját játékosaikat" akkor, amikor új csapathoz kerülnek. Az egykori pécsi játékost idézve felvetettem, hogy van, aki ezért ellenszolgáltatást - uram bocsá, a szerződésből, vagy épp havi járandóságból részesedést kapott.
Nem tudom, pontosabban nem feltételezem, hogy Détári Lajos ez utóbbi kategóriába tartozik, ám az biztos, hogy az egyik legnagyobb "játékoscipelő".
Korábban külföldre is magával kedvenceit, vagy mondjuk úgy, azokat a játékosokat, akikben megbízott.
És most ugyan ezt tette a Ferencvárosnál is.
A zöld-fehéreknek van, pontosabban volt három kapusa. Ranilovic a bajnokság elején bizonyította, nem a Fradiba való kapus, ám érkezett Végh Zoltán, és ott van az utánpótlás-válogatott Jova Levente.
Nem tudom, Détári bizalma rendült-e meg bennük, vagy csak úgy gondolta, egy fiatal tehetség megérdemli a bizonyítási lehetőséget - mondjuk akkor Jovának is megadhatta volna azt - de hozta magával Vecsésről Gyenes Dávidot.
Sőt, már az első, Zalaegerszeg elleni bajnoki meccsen ő állt a kapuban.
- Két héttel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy a Fradi kapuját fogom védeni - mondta Gyenes. - A találkozót megelőzően kicsit jobban izgultam, mint ahogy az NB II-ben szoktam, de aztán a mérkőzésen megnyugodtam, és próbáltam végig higgadt maradni. Jól sikerültek az első labdaérintések, a védelem is jól muzsikált, úgyhogy igazán okom sem volt rá, hogy idegeskedjek. Jól játszott a csapat, megérdemelten nyertünk. Ennyi néző előtt eddig nem sokszor léptem pályára, nagyon jó érzés volt hallani a szurkolók biztatását.
A kapus tehetségét, tudását még véletlenül sem merném kritizálni - főleg úgy, hogy a húzás bejött, hiszen a Fradi végre nyert.
Persze, remélem, Gyenes a jövőben mindenkinek bizonyítja majd, hogy nemcsak Détári jóindulatának - vagy esetleg másnak - köszönheti a Ferencvárosba való igazolását.
Fehér György
