Mi, a magyar focit minden minden hibája és nehézsége ellenére is szeretők Köszönjük!
Köszönjük a tegnapi győzelmet!
Köszönjük, hogy a válogatott tagjai nem ijedtek meg a lehetőségtől!
Köszönjük, hogy a svédek elleni győzelem nem csak statisztikai adat lett a sorozatban, hogy volt értelme annak a diadalnak!
Köszönjük a kapitánynak, hogy kidolgozta a nagyszerű taktikát!
Köszönjük, hogy ezt a játékosok be is tartották!
Köszönjük nemcsak a győzelmet, hanem a mutatott játékot is!
Köszönjük, hogy nem egy unalmas, hanem egy kifejezetten izgalmas meccset láthattunk!
Köszönjük, hogy ebből mi jöttünk ki győztesen!
Köszönjük, hogy a fiúkon látszott az önbizalom!
Köszönjük, hogy már nem csak a küzdeni akarást, hanem a játékot és az eredményt is ki lehet emelni!
Köszönjük a kapusnak, hogy akkor is erőt adott társainak, amikor az ellenfél szorított!
Köszönjük a védelemnek, a középpályának a csatársornak a jó játékot!
Köszönjük a cseréknek, hogy jól, erőtől duzzadóan és magabiztosan szálltak be!
Köszönjük, hogy olyat láthattunk, amit már rég nem: a csapatot nem nyomta agyon a felelősség, a tét, a lehetőség!
Köszönjük, hogy nem roppantunk össze!
Köszönjük, hogy még reménykedhetünk, hogy még megvan az esély, hogy kijussunk az Európa-bajnokságra! (Igaz, nem csak a mi kezünkben van a sorsunk)
Köszönjük, hogy az embereknek a mostani, csöppet sem könnyű helyzetben játékukkal és az eredménnyel újra hitet és reményt adtak sokak számára, hogy újra örömet okoztak a szurkolóknak!
Köszönjük!
Fehér György
