Kíváncsian várom, hogy mikor áll ki a nyilvánosság elé az MLSZ liszenszadó testületének bármelyik tagja, és mikor mondja azt: uraim, ezt elbasztuk.
Ahogy a klasszikus mondás tartja: nem kicsit, nagyon.
Mert hogyan lehetséges az, hogy van egy testület, amely azt vizsgálja, hogy az összes, a profi bajnokságban szereplő csapat megfelelő körülmények és anyagi biztonság működik, de nem veszik észre az ügyeskedőket, a mindenkit átverőket?
Tavaly a Vasasnál egy Faragó nevű díszpéldány vágott át mindenkit – még Markovits klubelnököt is, pedig őt nem könnyű. ő, hogy mást ne mondjak, Berki Krisztiánt úgy vágta ki a Fáy utcából, hogy a lába nem érte a földet.
Nos, Faragónak Markovitsot is sikerült megvezetnie azért, hogy már az első havi fizetést se adja oda időben a játékosoknak, mégsem szankcionálták semmivel. Pontosabban az MLSZ nem büntetett semmivel, a csapat viszont simán kiesett az első osztályból.
Az idei év pedig még kaotikusabb.
Azok közül a csapatok közül, akiknek a liszenszadó testület simán megadta az indulási jogot - mondván, minden rendben van a csapat háza táján – Zalaegerszegen már két hónappal a pontvadászat elkezdése után, azaz szeptember végén tüntettek a játékosok a fizetésükért. Akkor derült ki, hogy kb. négy hónapja egy fillért sem kaptak.
Ősszel aztán még az Üllői útról is érkeztek fizetéselmaradásról szóló hírek, és bár az MTK-nál Domonyai fővezér januárban még azt nyilatkozta, azért nem mennek külföldre edzőtáborozni, mert így biztosan ki tudják fizetni a béreket, egy hónappal később már volt olyan játékos, aki elmondta: bizony jó néhány hónapja tartoznak neki a Hungária körúton.
És akkor a nagyobb balhék csak ez után következtek.
A mi profi bajnokságunkban a Vác simán kapott liszenszet, aztán Héger József és Berki Krisztián közösen sok tíz, vagy inkább száz milliót tüntetett el a kasszából.
Mindketten vígan élnek, a váci csapat pedig időközben megszűnt.
És most megszűnhet az egri is, ahol hónapok óta nem kaptak fizetést a játékosok, ahol a kisebbségi tulajdonos a nagyobb haszon reményében lényegében kirúgta a klubot eltartó, a csapatot az első osztályba vezető, a fizetéseket mindig időben utaló tulajt.
A történet ettől ismert: az Eger FC négy hónap alatt csődbe ment.
A Heves megyei csapat futballistái a Szentmarjay Tibor városi stadionban beszélték meg a kialakult helyzetet. Az egyeztetésen hiába várták, a klubvezetőség részéről senki sem tájékoztatta őket arról, hogy mikor kapják meg elmaradt bérüket, illetve mi lesz a további sorsa az egyesületnek. A játékosok ezért határoztak úgy, hogy „beszüntetik a munkát”, s ha nem változnak a dolgok, a bajnokin sem lépnek pályára.
Mindeközben néhány megyével odébb, Kecskeméten csak negyed órát edzettek a játékosok, így tiltakozva az elmaradt bérek miatt. Mondjuk Kecskeméten egy a 15 perc már bevált időpont: ősszel, egy Ligakupa meccsen ugyan ennyi idő után egyszerre vonultak az öltözőbe a srácok, mert mindenkinek ment a hasa.
Látható tehát, hogy nem egy klubról van szó, hanem az egész magyar futball egy nagy pocsolya közepén áll, melyben a mutyizás, a nemfizetés, a tartozás, a hazudozás játszik főszerepet.
Még ha ezt igyekszünk eltakarni, eltitkolni, letagadni.
Persze, van egy-két kivétel, van olyan klub, ahol öröm dolgozni, edzeni, játszani, mert minden percre pontosan történik.
De sajnos nem ez a jellemző.
Ez a kivétel.
Százszor leírtam már, most újra megteszem: csak és kizárólag úgy lehetne ezt megszüntetni, ha csak az a csapat indulhatna a profi bajnokságban, aki előre bemutatja az éves költségvetését.
Aki bemutatja, hogy például a 2013-14-es bajnokságban mennyi pénzt fog költeni a takarítónő fizetésétől kezdve a játékosok, edzők bérén át egészen a fűmag áráig, majd banki bizonylaton bemutatja, hogy a pénz az utolsó fillérig rendelkezésre áll. Aztán az éves jegy és tv-s bevételt már a következő évad költségvetésébe építi be.
Egy csapat csak úgy indulhatna el a következő bajnokságban, ha forintra pontosan meg lenne előre a költségvetése, és nem úgy számolna, hogy a jegyekből,a  tv-s díjakból, vagy épp a játékos eladásból ennyi meg ennyi pénz folyik majd be, és azzal valahogy túlélik az évet.
Mert azt a pénzt a következő bajnokságra tervezzék, ne az ideire.
Egyszer az egyik olvasóm azt írta, ez megvalósíthatatlan.
Pedig egyáltalán nem az.
Biztos lenne felháborodás.
De nem a felelősen gondolkozó klubvezetőktől, hanem Héger meg Faragó féléktől.
És csak az első egy-két év lenne nehéz, aztán menne minden a maga útján.
Egyébként bevallom, korábban azt hittem, ezt a rendszert én „találtam ki”, de kiderült, hogy ez nem így van.
A francia kézilabda bajnokság első két osztályában csak így indulhat el egy klub.
Az a legnagyobb baj az, hogy országunkban van egy testület, melynek tagjai azért kapják a fizetésüket, hogy a mutyizó szerencsevadász klubvezetőket, tulajdonosakat kiszűrjék, hogy az olyan klubokat, mint a Vác, az Eger, a Kecskemét vagy épp a Zalaegerszeg (ennél a négy klubnál már több, fizetési elmaradás miatti balhé volt) egész egyszerűen ne engedjék indulni a profi bajnokságban.
De ezen testület tagja – mint a fenn említett példák is bizonyítják – nem teszik rendesen a dolgukat, pontosabban szart se tesznek, csak felveszik a fizetésüket.
És ezzel lényegében ők azok, akik még mélyebbre ássák a magyar futball sírját.

Fehér György