Egyhetes szünet - vagyis nyaralás után - azzal kell kezdenem, hogy elnézést kérek olvasóimtól, mert az utolsó jegyzetemben méretes baromságot írtam. Természetesen a Vasas vezetői nem 500-500 millió forinttal tartoznak két légiósnak, hanem 2-2,5 millió forintnyi euróval. A két összeg nem ugyan az, bár a lényegen, a hazugságon fogott klubtulajdonos megítélésén ez nem változtat, ezért elnézést kérek.

Szóval egy hét alatt sok minden történt. Lehetne szó a Vasas edzőváltásról, vagy arról, hogy Bartha Csaba, jött, látott, mindenkit kirúgott Újpestről, aki kötődik a lilákhoz, aztán felmondott. Szerencsére ezt már nem engedték meg nekik a tulajdonosok, így dolgozzon csak a saját maga által létrehozott környezetben. Vagy épp arról, hogy ezúttal a debreceni játékosoknak felejtettek el szólni arról, hogy a Videotonnak kell nyerni.
Ám én most nem ezekről, hanem a Ferencvárosnál történtről írnék.
Kezdődött azzal, hogy az egyik játékost kirúgták, mert nem volt hajlandó kevesebbért játszani, mint amennyiért a Fradihoz szerződött. Hogy kinek van igaza, mindenki döntse el maga, én most a futballistát védeném: ha egyszer azt mondták neki, hogy keres X forintot, akkor most ne sértődjön meg azon senki, hogy a futballista - bárki legyen is az - nem akar kevesebbért játszani.
Rögtön ezután újabb játékosnak kötöttek útilaput a talpa alá, és ez már érdekesebb történet. Prukner mester elmondta, Abdit nehéz volt munkára fogni, mert éjszakázott, de mára beállt a sorba, és a Fradi erőssége. Nos, a norvég-szomáliai srác rögtön ez után jól pofán verte Oláh Lórántot az öltözőben, ezért repült a csapatból. Kérdés, miért is csattant el az a pofon (persze, ez sem menti fel Abdit tette alól), és miért csak az egyik játékos repült, hiszen az információk szerint Oláht sem kellett félteni az összecsapás során. És a kérdés kapcsolódik egy újabb ferencvárosi sztorihoz, a kaposváriak Üllői úti hódításához. Abdi ugyanis a Honvéd elleni meccsen azt mondta az egyik weblapnak, nem is érti, miért rúgták ki, hiszen akkor a vezetők nem voltak olyan kemények, amikor több hónapos fizetéssel tartoztak. A játékos azt is hozzátette, hogy az öltözőben a Kaposvárról a fővárosba költőző játékosok külön klikket alkotnak, akiknek minden szabad.
Persze, mondhatnánk, hogy a sértődés beszél a játékosból, de valahol azért igaza lehet. A pofozkodás másik főszereplője, Oláh például még sehol nem tett le semmi érdemlegeset az asztalra, csak Kaposváron. És ott is csak akkor, amikor Prukner volt az edző. Az előző idényben, Sisa Tibor már az NBIII-as csapathoz száműzte. A tréner, bár nem mondta ki, érzékeltette, a játékosnak az volt a bűne, hogy a bajnokság utolsó harmadában túl sokat nyert a Tippmixen.
Fájó, pont azokon a meccseken, melyeken a Kaposvár vereségére lehetett fogadni.
Nos, ez sem zavarta Pruknert, a Fradihoz hozta a támadót, aki rögtön összekülönbözött az egyik társával.
Ez minimum érdekes.
Mint ahogy az is, hogy ennyi kaposvári játékos került a Fradihoz.
Bő tíz évvel ezelőtt az akkor Pécsett játszó Pest Krisztián egy interjúban a nevével vállalva elmondta, azt, amit akkor csak rebesgettek a futballpályákon: azt, hogy vannak bizonyos edzők, akik amikor új csapathoz kerülnek, viszik magukkal a kedvenceiket, akik aztán a fizetésük bizonyos százalékát minden hónapban visszaadják az edzőnek, hálaként az új, jól fizető szerződésért. Ezt nem én találtam ki - bár én írtam le - megjelent a Sport Pluszban olyan tíz évvel ezelőtt.
Nem azt akarom mondani, hogy Pruknernél is ez a helyzet - persze, körbe lehet nézni, hány meg hány csapatnál fordult elő hasonló dolog az elmúlt években, bizony megdöbbentő adat kerülna napvilágra Détáritól (aki még Vietnámba is vitt magával néhány játékost) kezdve Várhidin, Pintéren, Csankon át folytatva Reszeliig.
Vagy éppen Pruknerig.
Abban ugyanis mindenki egyet ért, ha az elmúlt időszakban nem Prukner Lászlónak hívják a Fradi edzőjét, akkor bizony a most a csapatnál játszó kaposváriak az Üllői út közelébe se mehettek volna, hiszen egy igazi erősítés sincs köztük.
És hogy milyen pénzekről beszélünk, elég legyen egy példa. Maróti Béla nem oly rég a Honvédban játszott. Akkor a Vasasnál Mészöly Géza volt az edző, és az egyik angyalföldi edzésen azt mondta, bizony ő is szerette volna megszerezni a játékost. Ám ő nem lett a Vasas játékosa, mert amikor leült Vancsa Miklóssal, a piros-kékek akkori ügyvezetőjével tárgyalni, azzal kezdte, hogy az aláírásáért kér 15 millió forintot. Vancsa saját elmondása szerint előbb majdnem leborult a székéről, majd kinyitotta az ajtót, és megköszönte Marótinak, hogy felutazott Budapestre.
Maróti néhány nap múlva a Honvéd játékosa lett. És ne gondoljuk, hogy az igényei csökkentek abban a néhány napban, mint ahogy valószínűleg az azóta eltelt években sem.
Sokan bajnokesélyesnek kiáltották ki a Fradit, de nem nézték meg a keretet. Pontosabban azt mondták, ez egy nagyon erős játékoskeret.
Már hogy lenne az, amikor olyan kaposvári játékosok játszanak benne, akik néhány két évvel ezelőtt az utolsó előtti fordulóban harcolták ki a Kaposvárnak - a bennmaradást.
Bizony, mindenki megnézheti: ezek a játékosok Prukner keze alatt majdnem kiesetek az NBI-ből, miért játszanának ma jobban, mint akkor.
Persze, ma nagyot fordult a világ: Prukner László lemondott a vezetőedzői posztról. Mondhatnánk, hogy most lesz bajban a kaposvári különítmény, de inkább azt kell mondani, most lesz bajban az új edző. Mert Pruknernek köszönhetően neki is ezekkkel a játékosokkal kellene eredményesen szerepleni.
Nem lesz könnyű feladat.

Fehér György