Az elmúlt héten számos olyan újságcikk, nyilatkozat jelent meg, ami teljesen világossá teszi, milyen is a „fejlődő” magyar futball helyzete. Persze, vannak nagyon sokan – főleg akik a futballból és nem a futballért élnek – akik becsukják a szemüket és fülüket, és nem hallanak meg semmit. Csak mondják a magukét.
Itt van például Szivics esete a Diósgyőrrel.
Mást sem olvastam az elmúlt egy-két évben, minthogy Diósgyőrben milyen jó a helyzet, milyen jó anyagi alapokon nyugszik a klub, milyen profizmus van. Aztán az első edzésen talán még Szivicsnek is át kellett öltöznie, hogy a futás végén egy jót játszhasson a csapat, mert a játékosok egy része úgy gondolta: túl korán van ahhoz, hogy edzeni kezdjenek.
Szivics aztán ki is fakadt, mondván, ő ilyet még nem látott, és rögtön repkedtek a százezres büntetések. A klubvezetőség meg helyesen bólogatott, hogy „ilyen edző kell nekünk, ilyen edző pompás”.
Közben pedig mindent előző trénerekre, mert szakmai vezetőkre kent.
Holott egy klubvezetőnek az a legfőbb feladata, hogy megtalálja a legjobb edzőt a csapat mellé. Ha ez nem sikerül, akkor abban a klubvezető –még ha ennek ellenkezőjét is hangoztatja – pont olyan hibás, mint a tréner.
Diósgyőrben Szivics érkezése után kiderült, a klubvezetésben totális amatörizmus tombol – hogy mást ne mondjunk, egyetlen fizikoterapeuta sincs a csapatnál – így nem is értem, miért várta el valaki a csapattól, hogy jól szerepeljen. Pedig a pénteki Sport Pluszból az is kiderült, hogy a DVTK stábjában több mint százan dolgoznak. Mondjuk azt nekem nehezen tudja bárki elmagyarázni, miért kell a felnőtt és a tartalék csapat mellé külön technikai vezető, mint ahogy azt sem értem, hogy a hét, nyolc vagy épp kilenc évesek csapatához miért kell külön vezetőedző és külön pályaedző. Na de legalább a szakma jó kezekben van.
Aztán itt van a magyar futball közgazdásza, Muszbek Mihály, aki szerint a magyar profi futball évi 4-6 milliárd forint mínuszt termel.
Na, kérem szépen, én nem vagyok gazdasági szakember (sem), de ha ennek csak az egy harmada igaz, akkor azonnal be kell szüntetni itthon a profi futballt, aztán „sztárocskáink” húzzanak dolgozni egy kicsit, és szabadidejükben focizzanak.
Hozzá teszem, Csötönyi Sándor, az ökölvívók főnöke erre azt mondta, idézem: „ A mi klubjaink sem jól gazdálkodnak, túl sok külföldit alkalmaznak, magas fizetésért, és ezt nem lehet normális körülmények között kitermelni”.
Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy az ökölvívók inkább saját sportágukról nyilatkozgassanak – Csötönyi például ne próbálja eltusolni, hogy egyik, egyébként igen tehetséges és eredményes bokszolónk az EB előtt részegen, jogosítvány nélkül okozott balesetet, vagy ha már eltusolja, legalább ne tárja nyilvánosság elé, hogy szándékosan tussolta el – ne a futballról.
Mert én is azt gondolom, hogy túl sok a külföldi, de ha Csötönyi egy kicsit is odafigyelne a magyar futballra, akkor tudja, hogy ez azért van, mert a mi kis „sztárjaink” vagy „tehetségeink” kis túlzással egy edzésen berúgott büntető után azt hiszik, hogy nekik milliókat kell keresni havonta. Minden héten azt hallom, hogy a külföldiek sokkal, de sokkal olcsóbbak, mint a magyar fiatalok. Az eddig sehol nem jegyzett Vadnai Dániel például le merte nyilatkozni, hogy idézem: "Hét éve vagyok a felnőttcsapat tagja, és bármennyire is szeretem az MTK-t, éppenséggel nem szedtem meg magam ez idő alatt."
Na, ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy másod, vagy harmadkategóriás légiósok rohangálnak a pályákon, mert ha a magyar „sztárok” tennék ezt, akkor az a bizonyos 4-6 milliárdos mínusz még nagyobb lenne.
És akkor elérkeztünk a „sztárjainkhoz”.
Mert nekünk azok is vannak – kár hogy ezt külföldön senki nem tudja, és kár, hogy ezt a válogatott sem érzi.
Itt van például Juhász Roland, aki pont azt a pályát futotta be, amit 3-4 éve jósoltam neki. Akkor minden héten valamelyik nagy sztárcsapattal hozták hírbe, aztán Brüsszelbe sem kellett. Hazajött a Vidibe, ahol játszania „kellett” – nyilván "felsőbb utasításra" – így amikor nem volt más, még támadóként is pályára küldték.
Na, mármost ez a Juhász előbb azért sértődött meg Egervári kapitányra, mert nem játszatta akkor, amikor egy éve már senki sem játszatta, majd azért, mert Kuvait ellen az utolsó percben cserélte be.
Merthogy Juhász szerint ezt vele senki ne teheti meg.
Na hagyjuk már ezt.
Csak remélem, hogy Dzsudzsák nem jut Juhász sorsára, bár….
Ugye most az Interről meg a Liverpoolról szólnak a híradások, meglátjuk mi lesz belőle.
Bevallom, bár nem tartom magam rosszindulatú embernek, azt gondolom, Dzsudzsák vállalja döntései következményeit, azaz ha a sok-sok pénz többet jelentett neki, mint a karrier, akkor most már becsületből is aszalódjon meg Oroszországban.
Azok az emberek pedig, akik Dzsudzsák „világvégére” való szerződése után nyíltan azt mondták, hogy ez milyen jó döntés, most ne álljanak ki, és ne „kiabáljanak”, hogy Dzsudzsáknak el kell jönnie Oroszországból, mert ez a világ legnagyobb képmutatása.
És zárszónak nézzük meg, mit lát a menedzser a magyar sztárokból:
 „Vegyünk egy azonos képességű magyar, horvát, valamint szerb játékost – mondta Georgi Attila menedzser az NS-nek. – A miénk sajnos sokszoros hendikeppel indul az átigazolási csatában, ez egészen addig így is lesz, amíg válogatottunk nem jut ki egy világeseményre, világbajnokságra vagy Európa-bajnokságra. Saját erőből kell kijutnia – nem azért, mert rendezési jogot kap. Ami még fontos, nem vagyunk mi annyira gazdagok, hogy hat-hét légiós ücsörögjön a kispadon, és néha még a lelátóra is jusson néhány. Bátrabban kellene mély vízbe dobni a fiatalokat, de vigyázzunk, máshol a huszonegy éves tehetségek már BL-finálét döntenek el, nálunk meg még a huszonnégy éves, élvonalban kispadozó játékost is kikiáltjuk tehetségnek. Ez önámítás.”
Na, valahol itt tart a magyar futball 2013 nyarán – és akkor még ezer, meg ezer dologról nem beszéltünk.
És még akkor is így van ez, ha nagyon sokan – főleg akik a futballból és nem a futballért élnek – akik becsukják a szemüket és fülüket, és nem hallanak meg semmit.
Csak mondják a magukét.

Fehér György