Japánban a másik előtt való meghajlás a tisztelet jele. Azt is mondják, hogyha találkozol egy japánnal, sosem szabad mélyebbre hajolni, mint ő. Nos, nálam mélyebbre most kevesen hajolnak. Mert igen, ez a mai teljesítmény, ez a törökök elleni meccs olyan volt, amely előtt szíves örömest, és teljes szívvel meghajlok, ezzel mutatva ki tiszteletemet.
Pedig bevallom, én nem gondoltam, hogy ma nyerhetünk. Egyrészről mert a törökök ellen nekünk az elmúlt két évtizedben nem igazán megy, másrészről mert a magyar válogatott az eddigi három meccsén mindent mutatott, csak jó játékot nem.
A hollandok elleni meccsen mutatott teljesítményt eleget szapultuk, most ne tegyük, az Andorra elleni 5-0 sem volt túl meggyőző, hiszen hibákkal tarkított volt, míg a pénteki meccsen akár fordított eredmény is születhetett volna.
De ez a mai meccs más volt, mint a többi, sőt, más, mint az elmúlt években bármelyik.
Ezen a meccsen végre láttam a tűzet, a minden áron győzni akarást a srácokban.
És van még egy kötelességem – ennek is szívesen, és most teljes szívvel teszek eleget.
Sokat szapultam Egervári kapitányt, mert azt gondolom, általában nem reálisan méri fel, pontosabban nem reálisan mondja el a közvélemény felé az esélyeket.
És igen, nem tagadom, amikor azt mondta, hogy az elmúlt két meccsből hat pontot szerzünk majd, megint azt gondoltam, azt mondtam, hogy ez olyan néphülyítés, mint a hollandok elleni győzelmi esély kommunikálása. Igaz, a kapitány az elmúlt időben Egervári finomított a „célokon”, a hatból négy pont lett az terv, ám a fiúk most bebizonyították, tudnak ők jól is focizni – ha nagyon kell.
Most tényleg nagyon kellett, és ennek hat pont lett a jutalma.
És ez igazi jutalom.
Ám nem szabad azonban átesni a ló túloldalára.
Nagyszerű volt ez a mai győzelem, ez nem vitás, de még nem értünk a sorozat végére. Még sok meccs van hátra, de ha úgy játszunk, mint ma, akkor Isten úgyse, tényleg odaérhetünk a második helyre.
Vagy akár….
Na de az álmokat hagyjuk…egyelőre.
Bár elmondom, megfogadtam, hogyha nemzeti csapatunk kijut egy világversenyre, legyen az bárhol, én bizony szurkolóként kimegyek minden meccsre.
Sőt, erre egy alapot is létre hoztam – bár a barátnőm kifejezetten hülyeségnek tarja ezt.
Szóval azt mondom, Egervárinak még mindig vannak hibái, még mindig van olyan dolga, amit kritizálni fogok ezen az oldalon, a csapatunk még azért mindig nem egy világverő alakulat, de a mai este olyat mutatott, amiért igenis lehet lelkesedni.
Fehér György
