mifocink

Na nem az átlala vezetett nemzeti csapat, és nem a pályán.
Egervári Sándor, szövetségi kapitány megtámadta Dárdai Pált, miután a Herthában már-már hősként tisztelt Dárdai elmondta a véleményét.
Azt, hogy, butaság volt állítni, azt sulykolni az emberekbe: legyőzhetjük Hollandiát, mert erre reálisan nem sok esélyünk volt. Sőt, Dárdai azt is hozzátette, ugyan ez a helyzet Törökország ellen is.
És kitért a Huszti ügyre is.
 "Szabi két klasszissal jobb bármelyik másik magyar futballistánál. Ezen nem kell megsértődni, ez tény. Nyerő típus, aki több poszton is bevethető, nagy hasznára lenne a válogatottnak. A kapitány intelligens ember, hiszem, hogy meg tudná oldani ezt a problémát"
És a kapitány elgondolkozott azon, amit Dárdai mondott.
Nem, nem olyan aspektusból, hogy leüljön beszélgetni Husztival, hanem olyan megközelítésből, miként tudná megtámadni az egyébként őt nem bántó Dárdait.
És a nyilatkozat megszületett.
"Palinak van egyfajta kiállása a haverjai mellett, gondolom, ez késztette arra, hogy megszólaljon ebben az ügyben. Korábban a Torghelle-Huszti-Dárdai hármas más irányba vitte a morált a keretben, más szellemiséget képviselt, mint mondjuk a Juhász-Gera-Hajnal vonal. Erről szól a fáma. És abban is biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó ilyen tartalmú megnyilvánulása. De tudom kezelni a helyzetet."
Egervári szerint a visszavonult, és ma már edzőként tevékenykedő Dárdainak az nem tetszik, hogy már nem olyan a morál a keretben, mint mikor ő volt válogatott.
Ezzel a nyilatkozattal Egervári – már bocsánat a kifejezésért – még hülyébbnek állította be magát, mint amilyen.
Ezt talán ő maga sem gondolta komolyan.
Mellesleg Huszti és Dárdai mellett megtalálta magának Torghellét is, akiről sok rosszat el lehet mondani, csak azt nem, hogy amikor felvette a válogatott mezt, ne csúszott-mászott volna a sikerért.
Vagy esetleg pont ez zavarja Egervárit?
Egervári azt mondja, más vonalat képvisel ez a mostani Juhász-Gera-Hajnal vonal.
Ezzel megint kinevetteti magát.
Gera összesen majd másfél évig sérült volt, nem is volt a válogatottal.
Vajon ő milyen vonalat képvisel?
Egyáltalán, milyen tengelyben volt ő benne?
Vagy épp Hajnal, akit állandóan el vagy becserélget a kapitány.
Egervári ezzel épp azt bizonyította, hogy egyáltalán nem tudja kezelni a helyzetet. Sőt, inkább üldözési mániája van, mert csak egy ilyen ember reagál ilyen mérhetetlen nagy baromságot egy egyébként jó szándékú nyilatkozatra.
Egervárit eddig is sokan támadták – kívülről.
De most már az egyébként „Juhász-Gera-Hajnal” vonalról is ismert öltözőből is érik kritikák, vagy legalábbis vannak meg nem válaszolt kérdések.
Tegnap előtt Szalai Ádám adott őszinte nyilatkozatott arról, hogy nem érti, miért nem játszott a Hollandok ellen. Nem számon kérte a kapitányt, sőt, kiemelte, hogy a kapitány dolga és felelősége eldönteni, ki mikor játszik, csak megemlítette, hogy nem értette a dolgot, és az rosszul esett neki, hogy míg korábban mindent megbeszélhetett a kapitánnyal, addig erről most egy szó sem eset.
És valljuk be: Szalai mellőzése valóban érthetetlen volt.
Egervári több alkalommal kijelentette, várja, hogy a játékos felépüljön sérüléséből. És a játékos amikor egészsége volt, mindig, minden meccsen kapott lehetőséget a bizonyításra.
És általában ezt góllal hálálta meg.
De Egervári Szalai nyilatkozatára is reagált: szerinte Szalai olyat tett a holland meccs előtt, amit nem kellett volna neki, de azt nem mondja el, hogy mi volt az.
Nos, ha a kapitány nem mondja el, nekünk, szurkolóknak csak a találgatás marad.
Szalai gólt rúgott Andorrának.
Lehet, hogy ezt nem kellett volna!
Érezhetően fogy a levegő Egervári körül, akinek még azzal sincs szerencséje, hogy az utóbbi két hétben bármelyik magyar labdarúgóval készül interjú, az egy-két mondatban mindig kitér a válogatottra, vagy épp a magyar viszonyokra.
Vass Ádám is így tett. A jelenleg sérült játékos korábban többször utalt rá, bár örömmel jönne a nemzeti csapathoz, érzése szerint szándékosan mellőzik, mert 2009-ben jelentést tett az U21-es válogatottnál tapasztalt fogadási csalásokra. Mostani
 nyilatkozata igencsak elgondolkodtató. 
– Lehet, hogy fiatal vagyok, de nem szeretem, ha hülyének néznek. Amikor rendszeresen játszottam a Bresciában, akkor sem kaptam lehetőséget, egyszer sem. Közben pedig azt láttam, hogy olyanokat is behívnak, akik kevesebbet tettek ezért. Amikor az edző úr elbeszélgetett velem, buta kifogásokkal indokolta, miért nem számít rám.  Nem akarok valótlant állítani, nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott, de úgy éreztem, hogy más van a háttérben. Csalódott vagyok, hogy ide jutott a magyar futball, és itt már nem csak a válogatottról beszélek. Nem vagyok elveszett gyerek, nagyjából észlelem a viszonyokat. Érdekekről szól minden, arról, hogy ki kinek az ismerőse. 2009-ben a Wales elleni, 41-re elveszített U21-es Eb-selejtező lefújása után teljesen kifakadtam. Ordítottam az öltözőben. Nekem a válogatott a minden, emlékszem, amikor tizenöt-tizenhat éves koromban először játszhattam az ifjúsági csapatban, úgy mentem ki, hogy felszántom a pályát, a lelkemet kiteszem. Erre néhány évvel később azt látom, hogy a társaim megbundázzák a válogatott meccset. Ilyen nincs, nem létezik, ilyen nem juthat az embernek az eszébe! Csalódtam bennük.  Jó barátom, a kapus Somodi Bence szólt, hogy be akarták venni őt is. Vele együtt álltam oda a meccs után az akkori szövetségi edző, Wilco van Buuren elé, hogy szóljunk, mi történik. Semmi következménye nem lett, leszámítva, hogy hamarosan távozott a holland edző. Azt nem szeretném elmondani ki voltak benne, de hárman mentek be a szobába, amikor megpróbálták Somodit beszervezni. Akik megkeresték, mind a mai napig játszanak az NB I-ben.

Fehér György