mifocink

Csak az ne hiányozna – szól a ma már klasszikus filmidézet az Égig érő fű című alkotásból.
Azt azonban sosem gondoltam volna, hogy egy magyar edző a fű hosszával magyarázza csapata vereségét. Tegnap ez is megtörtént, bizonyítva, a magyar bajnokság vezetői szinten a totál amatörizmus felé halad.

Nem vitás, mindenkit meglepett az Eger győzelme a Debrecen felett. Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha a kezdeti döcögő játék után az Eger egyre inkább kezd magára találni, és otthon is idegenben játszva egész szépen gyűjtögeti a pontjait.  Jelenleg 13. tabellán, igaz, 3 pontra van a kieső Kecskeméttől, viszont csupán kettőre a már 7. Diósgyőrtől. Ilyenkor még elég korai beszélni arról, hogy ki esik majd ki a bajnokság végén, és mely csapat marad az első osztályban, ám az eddig mutatott játék, na meg az a tény, hogy tavasszal már hazai környezetben is pályára léphetnek az egri játékosok azt sejteti, az Eger bennmaradhat az első osztályban.
Nos, mint mondtam, ennek ellenére meglepetés a Loki felett aratott győzelme, bár az összefoglalóból, a tudósításokból egyértelműen kiderült, ha a meccs helyzeteit akarja valaki csokorba szedni, akkor az Eger nagyobb arányban is nyerhetett volna, mint 1-0. Főleg úgy, hogy még büntetőt is hibáztak.
A mérkőzés után az általam nagyra becsült Kondás Elemér azonban most nagyon meglepett. 
Elmondta, hogy tudták, az Eger zártan védekezik, mégis lassan építették a támadásokat, a szélekről nem tudtak az egriek mögé kerülni. Próbálkoztak íveléssel is, de a magas belső védők rendre hatástalanították ezeket a labdákat, ha pedig nem, akkor a kapusuk mozdult ki jó ütemben.
És mindezért a fű volt a hibás.
Pontosabban annak magassága.
„Az elhibázott büntetőt követően bíztam abban, hogy egyenlítünk, ez mégis elmaradt, amiben némileg az is közrejátszott, hogy a pálya füve magasabb volt a szokásosnál.”
Értem én!
A Loki játékosai azért futottak lassabban, kevesebbet, mert a magas fű miatt nagyobb volt az ellenállás, nagyobb volt a súrlódási erő és egyszerűen ezt a debreceni játékosok nem bírták erővel.
Ezért futottak lassan, keveset.
Ezért nem alakítottak ki lényegében egyetlen helyzetet sem.
Pedig mint Kondás mondta, a második félidőben már „jobban mozogtak” a fiúk.
De hát a fű….
Ezt a nyilatkozatot mindenhol a világon körbe röhögik.
Persze, tudom én, bevett szokás, hogy a védekezőbb taktikával felálló csapat magasabbra hagyja egy kicsit a füvet, mert így tényleg lassabb a labda, de ez most szóba sem jöhet, hiszen az Eger Diósgyőrben játszotta ezt a meccset, ott pedig nem ők nyírják a füvet, hanem a diósgyőriek. És azért valljuk be, a diósgyőrieket nem lehet védekező taktikával játszó csapatnak nevezni.
Ráadásul, mint mondtam, a labda lehet lassabb, de a játékos nem.
Azért, mert magas a fű, a játékos még futhat sokat, még futhat gyorsan.
Azt hittem, Détári mellébeszélését - mely szerint azért passzoltak rosszul, mert a játékvezetőn is fekete nadrág és fekete sportszár volt – nem lehet überelni.
Tévedtem.
Kondás ahelyett, hogy azt mondta volna, hogy az egri taktika tökéletes bevált, mi nem tudtak helyzetet teremteni azt mondta, azért nem sikerült gólt rúgniuk, mert a fű hosszabb volt a szokásosnál.
Azt nem tudom, melyik  város átlagos fűmagasság értékét vette alapul, hiszen egy nappal korábban ugyanebben a stadionban vereséget szenvedő Paks mesterében fej sem sejlett, hogy a játékosai azért nem rúgtak gólt, mert magas lenne a fű.  
Kondásra eddig nem volt jellemző, de most belőle is előjött: a sikertelenség oka mindig valami más.
De hát mit várjunk, hiszen ezt látja legfelülről.
A válogatottnál is mindig valaki más az oka azért mert kikapunk.
Most a Lokinál is más az oka az Eger elleni vereségnek.
Nem, nem a játékosok.
A fű.
A fű hossza.
Erre egy szót tudok mondani.
Pontosabban kettőt.
Totális amatörizmus.