A Vasasnál egész évben káosz uralkodott. Felsorolni is nehéz lenne az összes olyan történést, amivel saját magukat nevettették ki a Fáy utcában. Kész öngyilkosság volt például, hogy 50 év után kirúgták Antal Pétert, aki élt, halt a klubért. Ha nem küldik el a mai napig megmagyarázhatatlan módon, nincs sportorvosi baki, nincs pontlevonás, nincs fejetlenség, nincs kapkodás. S ez csak egyetlen példa, amely a kieséshez vezetett…”
„Az egész életemet a Fáy utcában töltöttem”
- Kisebb kihagyásokkal - több mint ötven évet töltött Angyalföldön, hűsége elismeréseként, a klub 100 éves jubileumi ünnepségén a „Vasas örökös tagja” címet adományozta önnek Markovits László elnök…
- Kisgyerekként, 1960-ban kerültem Angyalföldre és 1970-ben, Illovszky Rudi bácsi irányítása alatt már a felnőtt csapatban játszottam. A sors úgy hozta, hogy csupán 21 élvonalbeli mérkőzésen léptem pályára piros-kékben, a többit a Szűcs Lajos fémjelezte Egyetértésben valamint Szegeden. 1982-ben utánpótlásedzőként tértem vissza a Fáy utcába, ismét Rudi bácsi mellett dolgozhattam, mint pályaedző és a kapusedző. A legnagyobb közös sikerünk az 1986-os Magyar Népköztársasági Kupa-siker volt. Majd egy évet dolgoztam Kuvaitban, ahonnan már mint technikai vezető tértem vissza a Vasashoz. Dolgoztam Kertai Tamás, Meszéna Miklós, Gyalog András Rácz Gábor Jámbor János és az olasz tulajdonosok irányítása mellett és nyugodt szívvel mondhatom: mindegyik vezető elégedett volt a munkámmal. Azt kérem, mindenképpen írja le, hogy sok olyan tulajdonos kéne a magyar labdarúgásba, mint Jámbor. Amikor ő volt a vezető – 2003 és 2009 között - semmilyen anyagi vita nem volt, mindenki korrekten megkapta, ami járt neki, nem véletlen, hogy nem csak a játékosok, a szurkolók is a mai napig visszasírják őt. Ami pedig a technikai vezetői munkakört illeti: téved, aki azt gondolja, hogy a e feladat csupán arra korlátozódik, hogy ki kell tölteni a jegyzőkönyvet és bevinni az igazolásokat a játékvezetőkhöz. Ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb munka ez, nem véletlen, hogy a három évtized alatt szinte az egész életemet a Fáy utcában töltöttem. Reggel nyolckor már a klubban voltam, és csak este tértem haza.
„Jövő héten megmondom, kellesz-e vagy sem…”
- A bajnokság elején mégis távoznia kellett…
- 2011 júniusában járt le a szerződésem, de eszembe nem jutott, hogy ne dolgozzak tovább. Pláne, hogy a 2010/11-es bajnokságban – amikor Komjáti Bandi irányítása mellett remek csapat jött össze Rezes Lacival, Ferenczi Pistával és a többiekkel - 21 mérkőzésen 30 pontot szerzett a csapat, és teljesen korrekten fizettek ki mindenkit. De már ekkor volt egy gyanús jel: az utolsó négy fordulóra – amikor már biztos volt, hogy bennmarad a csapat - megváltoztatták, alaposan lecsökkentették a premizálást, amely teljesen padlóra küldte a csapatot. Ennek is köszönhető, hogy a hetedik hely helyett csupán a tizenegyedikek lettünk. Szóval a lejárt megállapodás ellenére dolgoztam tovább, ám miután már két és fél hónapja nem kaptam fizetést, s nem volt aláírt szerződésem, a ZTE elleni meccs előtt bekopogtam Erdős László stratégiai igazgatóhoz, és megkérdeztem tőle, hogy mi a tervük velem. Erdős pimaszul csak annyit mondott, hogy jövő héten megmondom, hogy kellesz-e vagy sem… Mondanom sem kell: köpni, nyelni nem tudtam…
- Mi történt ezután?
- Az első másodpercekben szóhoz sem jutottam, majd, mint a Vasas örökös tagja, kikértem magamnak ezt a hangnemet. S azt mondtam, hogy ne várjuk meg a jövő hetet, már most keresheti az utódom. Erre tudja mit válaszolt Erdős?
- Nem.
- Hogy nem vagyok korrekt. „Én nem vagyok korrekt?! Ezt pont te mondod?” – kérdeztem vissza. – „De lásd, hogy nem hagyom cserben a csapatot, Zalaegerszegre valamint az ausztriai barátságos mérkőzésre még velük megyek. Ez így is történt, majd a következő hét szerdán, megtörtént az átadás-átvétel, ahol Gál Lászlón és Erdősön kívül ott volt az utódom, Golecz Gábor is…
Kapus, mezek és fizetés nélkül…
- Mennyire lehetett sejteni, hogy a csapat nyílegyenesen száguld a szakadék felé?
- A bajnokság elején egymást követték a baklövések. Kezdve azzal, hogy közvetlenül a rajt előtt, Komjáti tudta nélkül hoztak egy olyan kapust, Ivan Janjusevicet, akit azelőtt senki nem látott védeni. Állítom: ilyen gyenge hálóőre még nem volt a Vasasnak. Nem véletlen, hogy három forduló után mennie kellett, s a helyére érkezett Lubos Ilizi. Az ígérgetésekkel tele volt a padlás, de például olyan amatőr dolgok is előfordultak, hogy az első mérkőzés, a debreceni találkozó napján, pénteken még nem volt meze a játékosoknak. Délután kettőkor lettek kész és Honma Kazuo használt, négyéves Opeljával száguldottam 40 fokban Budapestről Debrecenbe és mivel nem volt légkondicionáló a kocsiban, teljesen kiszáradva érkeztem a városba. Hozzáteszem: ha ne adj’ Isten, lerobbanok, elmarad a mérkőzés, hiszen természetesen a játékosok igazolásai is nálam voltak. A vezetőknek azonban az például roppant fontos volt, hogy a médiában minél gyakrabban megjelenjenek. Az tény, hogy minden héten több Vasas-cikket lehetett olvasni, de a légiósoknak lakásbérleti díját már nem állták, s már ekkor több hónappal elmaradtak a fizetések. De nem csak a játékosoknak, hanem például a csapatot szállító cég felé is milliós tartozás halmozódott fel. Nem csoda, hogy Komjáti – a legjobb tudása és akarata ellenére – nem tudott eredményt elérni ezzel a csapattal…
- Ha már a sportorvosikat említette: mit szól ahhoz a baklövéshez, hogy Haris Mehmedagic érvénytelen papírjai miatt két pontot levontak a csapattól?
- Nem szidok én senkit, pláne nem az utódomat, hiszen aki dolgozik, hibázik. Az már inkább furcsa volt, hogy az ügyvezető hölgy, Kovács Ágnes már másnap – azelőtt, hogy kivizsgálta volna az ügyet – telekürtölte a sajtót azzal, hogy Golecz Gábor technikai vezetőt azonnali hatállyal kirúgták…
"Azt hittem, a Fáy utcából visznek a temetőbe”
- Hogyan élte meg lelkileg, hogy 40 év után lemondtak önről és hogy – kiesett a csapat?
- Ha hiszi, ha nem, a mai napig fél hétkor kelek és el akarok indulni a stadionba. Ha már rákérdezett, elmondom: igen, rosszulesett, hogy a Vasas SC vezetése még egy portási állást sem ajánlott fel… Azt hittem, engem a Fáy utcából visznek majd a temetőbe… De azért a nagy bajban tudja meg az ember, hogy kikre számíthat igazán: a történtek után ugyanis az angyalföldi polgármester, Tóth József segítségével jutottam munkához. A Futár utcai általános iskolában heti kétszer tartok edzést hátrányos helyzetű gyerekeknek, a héten például Gellei Imre meghívására Felcsúton voltunk egy barátságos mérkőzésen. No, és az MLSZ-ben sem feledkeztek meg rólam: Berzi Sándor és Csiki Károly révén szövetségi ellenőr lettem, számomra óriási megtiszteltetés, hogy egykori sokszoros válogatottak mellett rám is számítanak…
- Volt azóta Vasas-meccsen?
- Ellenőrként nem, de a Pápa elleni hazai találkozóra kilátogattam. Ekkor még volt esély a bennmaradásra. Az eredményjelzővel szembeni kapu mögött álltam. S tudja, mi esett a legjobban? Amikor a kapus, Lubos Ilizi meglátott, széles mosollyal kiintett. Vagy amikor a Vecsés-Eger meccsen a vendégcsapat játékosai, az egykori Vasas-labdarúgók, Benunes, Dobrics és Pavicsevics a bemelegítést félbehagyva odajöttek hozzám és átöleltek engem…
Vámos Tamás
