mifocink

Mintha tegnap történt volna.
Emlékszem, amikor vasárnap reggel felkeltem, bekapcsoltam a rádiót.
A halk zenét egy bejelentés szakította félbe, egy tavaszi vasárnapot és szörnyű hír tett tönkre.
A hírolvasó monoton hangon közölte, hogy Simon Tibor élet-halál között van, miután éjjel egy szórakozóhelyen verekedésbe keveredett.
Abban a pillanatban összeszűkült a világ.
Minden megszűnt létezni, csak az agyam zakatolását hallottam.
Csak a mondatokat, hogy ez nem is történt meg, hogy még mindig álmodom.
Akkor már vagy tíz éve ismertem személyesen Simon Tibort.
Fiatal koromban sokat jártam a XIII. kerületi éttermébe és biliárdtermébe.  A pályáról megismert zord és szigorú védőt egy kedves ember váltotta fel, akinek mindig, mindenkihez volt egy jó szava, aki a törzsvendégeket név szerint ismerte.
Lehet kedd, szerda, vagy épp vasárnap, edzés után ott mindig meg lehetett találni.
Emlékszem a Fradi bajnoki mérkőzései utáni hangulatos estéket, amikor a szurkolók együtt vacsoráztak a csapattagokkal.
Ők a helység hátsó sorában, összetolt asztaloknál, a vendégek pedig a többi boxban ültek.
Külön, de mégis együtt, hiszen a játékosoknak fontos volt a drukkerek közelsége, és rendszeresen odaültek hozzánk.
Emlékszem, amikor ezek után a vacsorák után a szurkolók és a vendégek egy része együtt ment át a biliárdterembe és együtt ünnepelték a győzelmet, vagy együtt búsultak a vereség miatt.
Bevallom, az épp aktuális barátnőt is első alkalommal ebbe az étterembe vittem, hiszen akkoriban „sikknek” éreztem, hogy a 21-23 éves Fehér György ha nem is barátságban, de jó ismeretségben van a Ferencváros válogatott játékosával.
Ma is féltve őrzöm azt az üveg Bajnokok Borát, amelyen a Fradi címer mellett ott áll Simon Tibor aláírása: Boldog Új Évet Fehér Gyurinak – 1995.
Azon a vasárnapon minden megváltozott.
Lassan tértem magamhoz, idő kellett, mire rájöttem, a hír igaz, valóság, és nem álmodom. Tíz év telt el azóta, hogy Simon Tibor szervezet több életmentő műtét után feladta a harcot. (A sors csúnya fintora, hogy azóta még egy jó barát, Kutasi Róbert temetésén is jártam.)
Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a ferencvárosi vezetők méltó képen emlékezzenek meg a csupaszív Simonról – igaz, halála napján visszavonultatták a 2-es mezt, azaz azóta senki nem léphet pályára ebben a szerelésben.
Ma a tíz éve elhunyt Simon Tiborra emlékeztek ma az Albert Stadionban.
Mától emléktábla emlékeztet mindenkit arra, ki is volt a Simon Tibor.
Mától a 2-es szektor viseli Simon Tibor nevét a Stadionban – és ahogy Kubatov Gábor klubelnök ígérte, ez így lesz az új arénában is. (Persze, csak ha az álomból valóság lesz)
Már csak annak örülnének a Fradi szurkolók, ha a pályán is olyan mentalitású játékosok rohangálnának, mint Simon Tibor volt egykor.
Mert neki tényleg az élete volt a Ferencváros.
Fehér György