Érdekes ez a Tököli eset.
A csatár minden kétséget kizáróan a honi élvonal egyik legjobb támadója – még 35 évesen is. Az is tény azonban, hogy csak itthon nagy király, külföldön semmit nem tudott felmutatni. Egyik csapatába sem jutott nagyon szóhoz, ha pályára is lépett, abban nem volt sok köszönet.
Na de most nem erről akartam írni, mert ez már történelem.
Szóval Tököli tavaly nagyszerű idényt produkált Kecskeméten, még a válogatottba is bekerült. Dörzsölték is a tenyerüket a lila-fehér szurkolók a nyáron, mondván most még jobb év jöhet, mint volt a tavalyi.
Aztán valami furcsa dolog történt, Tökölit például furcsa sérülés támadta meg. Olyan, ami miatt nem tudott játszani a klub történetének első nemzetközi kupameccsén. A sérülés aztán rendbe jött, ám a támadó mégsem tért vissza a csapatba. Azt mondta, Kecskeméten már nem tud játszani, így arra kérte a tulajdonost, távozhasson a csapattól.
Tököli így meg sem állt Zalaegerszegig ahol….
Ahol finoman fogalmazva sem váltotta meg a világot, jól lehet, a mostani ZTE-nek nála sokkal jobb csapata sem tudna segíteni.
Távozása körül nagy csend volt, senki nem mondott semmit, de azért árulkodó jelek voltak. Tököli ugyanis ismét tud játszani Kecskeméten, már elhárultak azok az akadályok, melyek ősszel még fennálltak.
Na, nem kell sokat gondolkozni, melyek is voltak ezek: akkor ugyanis még Szivics volt a csapat edzője, most pedig már nem ő az. Töki pedig kapva kapott az alkalmon, és a téli szünetben visszatért Kecskemétre – belátta, hogy a ZTE-nek ő már semmit nem adhat – és hogy milyen jól tette, azt bizonyítja, hogy a lilák az ő találatával győzték le a Diósgyőrt.
Jó, persze, egy büntetőt talán más is értékesíthetett volna, de jelzés értékű, hogy a 11 másodpercben megítélt – olyat is ritkán lát az ember, hogy egy csapat a középkezdés után tud büntetőt érően szabálytalankodni – 11-eshez ő állt oda.
Kérdés, mikor jön az újabb olyan akadály, ami Tökölit megakadályozza abban, hogy pályára lépjen abban a csapatban, ahova most látványosan visszafogadták.

Fehér György