Sok van még hátra az NBII-es labdarúgó bajnokságból, és még csak megtippelni sem lehet, mely csapat nyeri meg a pontvadászatot, ám én mégis azt gondolom, hogy az igazi győztes már megvan.
Békéscsabán évek óta nem is halódott, sokkal inkább - már bocsánat a szóért - döglődött a futball. Aztán a vezetők a jól bevállt recepthez, pontosabban emberhez nyúltak.
Visszahívták a klub emblematikus figuráját, Pásztor Józsefet.
Azt a Pásztort, aki játékosként 1974-ben érkezett Békéscsabára, pedig akkor hívta a Debrecene, a Diósgyőr és a Nyíregyháza is. A döntés jónak bizonyult, hamarosan az egyik alapembere lett a csapatnak. Vékony, gyors, kiváló technikájú labdarúgó volt, igazi labdazsonglőr és karmester, akit imádott a közönség. Magyarországon csak Békéscsabán játszott, habár szinte mindegyik fővárosi csapat hívta évente. 13 éven át erősített a lilákat, 361 meccsen lépett pályára, ahol 45 gólt szerzett, minden bizonnyal ez a rekord nem fog hamar megdőlni. Négy évig aztán külföldön, svájci és belga alacsonyabb osztályú csapatokban is kipróbálhatta magát.
Pályafutását 1991-ben fejezte be, hazatért Magyarországra. Minő véletlen, a Békéscsaba épp kiesésre állt, az akkir elnök Szűcs Mihály bedobta a közönség-kedvencet a mélyvízbe. Bár a mentőakció nem sikerült, a csapat kiesett, ám Pásztor maradt, a következő évben az első helyen magabiztos játékkal feljutott az NBI-be, majd három éves igazi sikerszéria köszöntött az egyesületre. Előbb újoncként ötödik lett a gárda, de egy év múlva a csapat végig versenyben volt a bajnoki aranyért, nagyon sokáig vezette is a tabellát, az utolsó 3 fordulóban bukva el a végső győzelmet, de így is bronzéremre így is büszkék a Viharsarokban, Rá egy évre újabb 5. hely, majd féltucat játékos eligazolása után már csak a 14. helyet tudta megcsípni Pásztor a csapattal. Ekkor kimerült, egy évet pihenéssel töltött, majd újra átvette a gárdát, de 1998-ban már ő sem tudta megmenteni a lilákat a kieséstől. A klub végig szerény anyagi körülmények között működött, de 2002-ben visszatért a klubhoz, és Dajka Lászlótól átvett csapatot ismét feljuttatta az NBI-be, ahol aztán két meccs után utána váratlanul lemondott. Klubhűsége megkérdőjelezhetetlen, hiszen az után, hogy játékosként csak a lila-fehérek csapatában játszott, NBI-es edzőként is csak a Békéscsaba kispadján ült, összesen 161 mérkőzésen.
Az elmúlt években nem sokat lehetett hallani, de tavaly ismét visszatért, az akkor az NBII-es kieséstől menekülő gárdához.
És ismét várat épített - ismét bocsánat - a szarból.
A gárdát benntartotta az NBII-ben, majd a nyáron szinte a semmiből olyan csapatot épített, amelyik....
Amelyik a legutóbbi fordulóban pontot szerzett a tavaly még az élvonalban szereplő Szolnok otthonában, és amelyik így egyetlen pontra van az első helyezett Szolnoktól.
És hogy mi lehet Pásztor sikerének titka?
Ez egyértelmű.
Ő pontosan tudja, mit jelent a klubhűség, pontosan tudja, mit jelent egy olyan csapat kispadján ülni, olyan csapatnál, pontosabban olyan csapatért dolgozni, ahol egész életét töltötte.
Ha olyan emberek dolgoznának futballunkban, mint Pásztor József, sokkal, de sokkal előrébb tartanánk, mint most.
Fehér György
