Nem szoktam más újságok, vagy weplapok cikkét közölni, mert ez az oldal nem ezért jött létre. Nem szoktam hosszú cikkeket írni, mert úgy gondolom, az emberek nem szeretnek túl hosszú cikkeket olvasni. (Én legalábbis így vagyok vele, pontosabban – sokak által maradinak mondott újságíróként – neten csak híreket és rövid cikkeket olvasok el, ám nyomtatott formában már „vevő” vagyok a hosszabb, kifejtős cikkekre is.) Most azonban mindkét pontban kivételt teszek. Kivételt, mert Mokány Lajos nagyszerű interjút készített Matyi Dezsővel, az NBI-be jutott Pécs tulajdonosával. Véleményt nekem nem kell hozzá fűznöm, hisz a pécsi tulaj szókimondó szavai magukért beszélnek. Fontos megemlíteni, hogy a cikk a www.pepsifoci.hu-n található, ám ha valaki ott nem olvasta – vagy nem látogatja az oldalt – itt most megteheti.
Érdemes!
A napokban alaposan középpontba került Matyi Dezső, a PMFC tulajdonosa azzal a lépésével, amelynek révén legalább egy féltucatnyi futballistát költöztetne Nyíregyházáról Pécsre. Szükség is van az erősítésre, hiszen a gárda sokadik nekifutásra idén kiharcolta a feljutást, ezzel pedig megtette az első lépést az üzletember nagy célja felé. Az Alexandra könyváruház milliárdos tulajdonosát az utóbbi időben gyakran támadták gyakori edzőváltásai miatt, Matyi most azt mondja, neki nem kell értenie a futballhoz, csupán egyetlen dolgot kell tudnia eldönteni. A klub tulajdonosát bárki felhívhatja a drukkerek közül mobiltelefonon, igaz, a baranyaiak első embere szerint igazán nincs is miről beszélniük. Népszerű "Tilos passzolni!" rovatunk legújabb vendége a PMFC tulajdonosa, aki beszél arról, nem tart-e attól, hogy a játékosai rosszul fogadják kemény kinyilatkoztatásait, szóba kerül az is, miért nem hallgatott először a súgókra, de arra is választ ad, miért lett hányingere a pécsi fociból.
1. félidő
1. Korábban azt mondta, ha nem jutnak fel, akár ki is szállhat. Komolyan gondolta? Más csapattól hívták-e egyébként valaha, hogy szálljon be?
– Isten ments… Persze, amióta Pécsen vagyok, azóta igen, de előtte nem, nem is lenne realitása. Számomra kizárólag Pécs jöhetett szóba. Pedig a logikus ott is az volna, hogy ezt nem kéne csinálni, Magyarországon teljesen felesleges pénzkidobás. Sportmúltam nincs, az egóm volt az, ami ebbe belevitt, jelen pillanatban is a legértelmesebb az lenne, ha abbahagynám. De nem teszem meg, mert semmit nem hagyok félbe. Ezt talán legfeljebb úgy lehetett volna elegánsan megcsinálni, hogy amikor Szigetszentmiklóson kiharcoltuk a feljutást, és a bíró lefújta a meccset, odajött volna hozzám mondjuk Ön, hogy nyilatkozzak, és azt mondtam volna magának, hogy "köszönöm szépen, halál boldog vagyok, de most abbahagyom". Ez elegáns lett volna, de ennyire tökös csávó nem vagyok. Pedig ez egy logikus lépés lett volna. Szerencsére feljutottunk, de tudták a csapatnál, ha idén sem csináljuk ezt meg, akkor minden megváltozna. Megtettem volna azt, amit három éve kellett volna. Nem igazolni, az NB II-ben maradni, a saját utánpótlásból építkezve 19 évesekkel elindulni, és 3-4 év alatt felépíteni valamit. Most is ez várt volna a társaságra, ezért nem tárgyaltunk például korábban a lejáró szerződésű játékosokkal, mert annak nincs értelme, hogy megkötöm velük a szerződést, aztán meg azt mondom, menjetek el. Mindenki tudta, mi lesz, ha nem jutunk fel. Nem vonultam volna ki, mert nem szeretném bajban hagyni a PMFC-t. Ne jusson a szegedi foci sorsára, de egy másik út ideje jött volna el.
2. Érthető, hiszen Ön eddig nem kevés pénzt áldozott a focira, korábban a lapok 300 milliós költségvetést írtak a PMFC kapcsán. Az NB I-re emelni tudja-e a pénzt? Elérhető lehet a közeljövőben az élcsapatok költségvetése?
– Óhatatlanul nagyobb lesz egy kicsit, ez szívfájdalmam persze, de ez van. Nem pofozógép akarunk lenni, stabil középcsapat kialakítására vágyunk, mindezt ár-érték arányosan, nem fordulhat elő a korlátlan pénzkidobás. Pont annyit akarunk költeni, ami ahhoz kell, hogy a céljainkat elérjük. Most, az elmúlt két hétben azért csak kapkodom a fejem az igények kapcsán, pedig azt hittem, mi már NB I-es költségvetéssel dolgozunk. Valami oknál fogva idehaza sokaknál a realitások messze vannak a valóságtól, pedig azzal, hogy az NB I-be jutottunk, vajon mi változott volna. Azt hiszik néhányan, innentől ez egy más világ, pedig ettől még ugyanúgy meg kell dolgozni a pénzért. Ez egy elég fontos fogalom az életben, kívánom a magyar játékosoknak, hogy tudják meg, mi is az.
3. Ön most is nyíltan beszél a játékosok vélt morális problémáiról, egy éve a hajrában pedig azt mondta, nem hajlandó kimenni a saját csapata meccsére. A hangzatos nyilatkozatok a sajtónak csak jól jönnek, de nem üthet vissza a klubnál ez a kemény beszéd?
– Lehet, de ezzel nem tudok mit kezdeni. A játékosok felnőttek, profik, már az NB II-ben is szinte mindenkinek ez a fő állása. Természetes, hogy van egy elvárás feléjük, aminek eleget kell tenniük. Ha valaki ezt nem tudja hozni, akkor akár meg is sértődhet, de valószínűleg ő szeg akár morálisan, akár ténylegesen szerződést. Nem dadája vagyok a focistáknak. De akikkel most kiharcoltuk a feljutást, pszichikailag fel tudták dolgozni az elvárásokat.
4. Az origo.hu-nak erről a témakörről a következőket mondta: "ahogy nézem, még nem sikerült elérniük a hazai tulajdonosoknak, hogy a játékosok megszakadjanak, ami pedig morál kérdése". Beszélt ez ügyben a tulajdonosokkal? Van egyáltalán bárkivel is szorosabb kapcsolata?
– Nem, ugyanis nem is ismerem igazán az NB I-es tulajdonosokat, nem vagyok egy társasági ember. Amit mondtam, vállalom, én így érzem, bár elsősorban az edzőnek a feladata az, hogy a játékosai mentalitását számon kérje. De amíg én az Alexandrában azt látom, hogy az embereim 110%-ot akarnak nyújtani, addig a csapatomnál legfeljebb 2-3 embernél éreztem ezt tavasszal, de már ez is sokkal több, mint ami eddig volt. Úgy tűnik, mintha a magyar játékosok nagy része szívességet tenne azzal, hogy kimegy a pályára, és ott tölt 90 percet. Már bocsánat, ne töltsenek. Nekik ez egy munka, és abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy a hobbijuk a munkájuk. Ezért nem értem, miért nem lehet mindig örömfutballra törekedni. Ez kellene lennie a célnak, ehelyett néhányan kifejezetten beérik az alibifutballal.
5. Ön szerint mivel volt jobb ez a mostani Pécs azoknál, amelyek nem jutottak fel?
– Nem hiszem, hogy jobb volt, mint az előző évek PMFC-je, ellenben a tavaszi valóban jobb volt, mint az őszi. Ez Mészáros Ferencnek köszönhető, aki fel tudta rázni a csapatot, megtalálta a hangot a játékosokkal, csapategységet tudott kialakítani, és valódi futballt kezdett játszatni a pécsi játékosokkal.
6. Mészáros Ferenccel feljutott a csapat, ez a húzás tehát bevált. Őszintén: nem félt, hogy az edzőt támadni fogják majd a szcientológus videója miatt?
– Úgy voltam vele, hogy kapják csak fel, nem érdekel, ez egy ilyen ország. Magánügy. Ha ezek nem kerülnek be az öltözőbe, ezért nem lobbizik házon belül, addig mi tiszteljük a nézeteit. A másodedzője meg a Hit Gyülekezetének a tagja, ez egy jó párosítás, úgy tűnik… Én meg református vagyok, de katolikusok is vannak a csapatban. Most erre mi mást mondjak még?! Sajnálom azokat, akik mindenben kapaszkodót keresnek, amibe beleköthetnek, és azt hiszik, számít a véleményük. Nem számít.
7. Volt olyan pillanat, amikor Mészáros Ferencnek is meleg volt helyzete?
– Nem lehetett. Bár volt, hogy úgy nézett ki, elment a feljutás, hiszen a közös munka kezdetén volt három vereségünk, de az a szemléletváltás időszaka volt, szerintem ez matematikailag tervezhető volt. Az addigi stratégiának - ami ment egész télen - nem lehetett más a folyománya. Elhibázott volt a korábbi taktika, vagyis taktika se volt igazán. Mészáros egy brutálisan túledzett csapatot vett át, amelynél várható volt, hogy kell legalább három meccs, míg átállnak a játékosok egy másik módszerre. Alakulhattak volna azok a mérkőzések is másként, hiszen pechesek voltunk, de ennyibe belekerült az mentális átállás, ami elengedhetetlen volt. Addig csak azt hallották, hogy "munka, munka, munka", és ennek majd meg jön az eredménye. Mondhat olyat egy edző, hogy fussál, és ha eléred, világsztár vagy, de ha előtte meghalsz, akkor meg mártír. Mindkettő nagyon jó, csak hát… Ész nélkül ment nálunk minden. Az edzőcsere idején brutális volt a helyzet, mert ugyan Pécs valódi labdarúgást szerető város, de nagyon sokan végeztek akkor aknamunkát. De hát a tükörbe majd nekik kell belenézniük valamikor…
8. Önnek ki súg? Szakmai ügyekben, például az edzőváltásoknál volt bármiféle tanácsadója?
– A végeredményt mindig én hoztam meg, a személyről, a váltás idejéről is mindig én döntöttem. Legalábbis eddig azt hittem, de rájöttem, hogy mire eljutottam a döntésekig, addig óhatatlanul - ha nem is direktben, de - befolyásoltak dolgok. A legutóbbi váltásnál nem befolyásolt először senki, egészen addig igen, amolyan suttogó propaganda révén. Így nevezem azt, amikor olyan, mintha senki nem akarna befolyásolni, de valójában nagyon ügyesen mégis valahogy befolyásoltak. Ez a propaganda az egyik halála egyébként a magyar focinak. Én soha nem mondtam, hogy értek is a futballhoz, legfeljebb valamennyit, vagy gondolok róla valamit, de amikor utólag kielemeztem a döntéseimet, megállapítottam, hogy azok mindig a számomra kijelölt döntések voltak. Most ezt másként csináltam, tudatosan alakult így, ez egy fejlődési folyamat része. Mondhatnám, hogy most nőttem fel odáig, hogy magam hoztam meg a döntést. Eddig is úgy tűnt, de valójában nem így volt.
9. Önről azt tartják a sajtóban, hogy a baloldalhoz kötődik és Pécsen emiatt az önkormányzattól sem várhat segítséget. Kérdés, hogy ebben a környezetben meddig lehet csinálni.
– Hogy kihez kötődöm én? Támasszák alá ezt a vélekedést! Az Alexandrára nem foghatják, hogy valamelyik oldalra elkötelezett lenne, ezt kimondottan kikérem magamnak. Nekem nem is ez a feladatom. Én Pécsen egy aránylag vezető vállalkozónak számítok, nem az a dolgom, hogy a mindenkori hatalomnak megfeleljek, és aszerint vezessem a cégemet. Egyáltalán nem dolga a vállalkozásomnak az, hogy állást foglaljon, hiába állít a sajtó bármit erről. Mondják meg, kinek ártottam, vagy miért kötnek ide vagy oda! Semmi problémám nincs a jelenlegi városvezetéssel, vagyis csak egy akad, de az nem is igazán probléma. Mondhatnám, hogy nagyon zseniális az, hogy ők tudják, valahogy meg fogom oldani a futball helyzetét támogatás nélkül is. Erkölcsileg igazam van, kéne, hogy segítsen a város, de eddig elfogadtam, hogy nem tudnak adni, mivel a bérekre is alig van pénze az önkormányzatnak, jellemzően a többieket sem tudja kiszolgálni. A korábbi tárgyalás köztünk úgy zajlott le - mert pályázat nem is volt -, hogy odamentem, és elmondtam, hogy ez így nem működik, ahogy van. Ők meg azt mondták, értsd meg, most nincs pénz, vagy annyit tudnak adni legfeljebb, amiből mondjuk az Ön ásványvízét ki tudnám most fizetni. Akkor azt mondtam, felejtsük el, egy fillért ne adjatok, de majd ha NB I-esek leszünk, akkor igen. Ebben maradtunk, várom szeretettel a segítséget. Most teljesítettünk, kíváncsi vagyok, mennyit fognak adni, de leszögezném egyébként, hogy van hajlandóság a részükről, összeget viszont ne kérdezzen. Ettől még nekik valahol kényelmes ez a szituáció, mert tudják, hogy meg fogom oldani nélkülük is a pénzügyi helyzetet, ha úgy alakul.
10. Nem tartott attól, hogy eleve bukás lehet egy olyan városban focit csinálni, ahol világszínvonalú kosárlabda csapathoz szoktak az elmúlt 15 évben, és óhatatlanul ehhez hasonlíthatják majd a futballisták eredményeit?
– Szerintem nem lehet összehasonlítani a két sportágat: a sportcsarnokban a telt ház 3000 ezer nézőt jelent, egy focistadionban, ha ennyien vannak kint, akkor még szinte üres a lelátó. Ha lesz összehasonlítgatás, azzal sem tudok mit kezdeni. Ha mi azt fogjuk nyújtani, amit a nézők elvárnak, akkor ezzel nem lehet gond. Látványos focit várok, valamennyire eredményeset is persze. A Pécsnek mindenki ellen esélyesnek kell lennie, legalább hazai pályán. Hogy lehetne másként kimenni a pályára? Ez nem világsztárok kérdése, hanem a mentalitásé. Ha nem ez a hozzáállás lenne az elvárt nálunk, akkor nem jutottunk volna fel, nem lettünk volna ilyen eredményesek az utolsó 9 meccsen.
2. félidő
1. Azt mondja, legfeljebb valamennyire ért a futballhoz. 1-től 10-es skálán mégis mennyire?
– Mínusz 3-asra. Miért gondolják azt, hogy itthon mindenki ért a focihoz? Pedig legalább 8 millióan hiszik ezt magukról. Amikor felülről nézem a meccsünket, az egy más perspektíva, nem ugyanaz, amit az edző lát lentről, de én is látok azért valamit. Ilyenkor csak egyet tudok eldönteni: tetszik, amit látok, vagy nem tetszik. Szerintem ennyi a feladatom, nem több. Én szurkolói szemmel nézem a futballt, de nem is kell másként néznem. Nem kell taktikát szabnom, megmondanom, ki hol játsszon, hanem élveznem kell a meccset. Azt kell elérnem, hogy az erre pénzt áldozó szurkolót szórakoztassam, az edzőknek, a kéttucatnyi játékosunknak az a feladata, hogy ezt az igényt kiszolgálja. Csak azt kell eldönteni, hogy amit látok, az milyen érzést okoz. Olyan ez, mint a bor. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy el lehessen dönteni, hogy ízlik, vagy nem ízlik, jobban vagy kevésbé. Itt mindenki piszkosul okos akar lenni, mindenki elemez, és pont a lényeget nem látják, hogy ez a szórakoztatásról szól, a bővebb elemzést hagyjuk meg a szakembereknek. Olyan fertő alakult ki ezen a téren, ami borzasztó. Ha nem akarná majdnem mindenki megmondani a tutit - amit egyébként nem is tud -, nem lenne ennyi probléma, ez az országra is igaz. Törődjön mindenki a saját dolgával, feladatával, a többség meg majd eldönti, hogy amit ő csinál, az jó-e.
2. Igaz, hogy sok szurkoló tudja a mobilszámát?
– Tudják. Hívni nem nagyon hívnak, nincs ugyanis miről beszélni. Tudják, hogy igazam van. A PMFC stadionja nem a részeg emberek gyűjtőhelye, azokkal nincs miről tárgyalnom, akik állat szintjére alacsonyodnak le. Lehet, azt hiszik, fájdalmas ez a helyzet nekem, de nem az. Tanácsot attól tudok elfogadni, aki tesz is valamit a PMFC-ért, azt még meg is köszönöm, de amíg egyesek kárt okoznak, ne várják, hogy ne rendbontóként tekintsek rájuk. De igyekszem mindenkit felnőttként kezelni, bízom az illető értelmében, ezért hiszem, hogy a mi B- közepünkkel is megtaláljuk a közös utat. Mindenki el tudja dönteni, hogy szórakozni akar-e, igénybe akarja-e venni a szolgáltatásunkat - különben nem kell kijönni. Az utolsó mérkőzés előtt azért megcsörrent a telefonom, a B-közép vezetőjével beszélgettem. Átbeszéltük, mire számíthatok, megkérdeztem, mit szeretnének, amiben maradtunk, tudattam a biztonsági igazgatóval is. Elmondtam nekik is, hogyha betartják, amiben megállapodunk, akkor lesz miről beszélni. Betartották, kulturáltak voltak, mindenki jól érezte magát. Ez így helyes, nincs átmenet, vagy így lehet, vagy sehogy. Mindig a klub viszi vásárra a bőrét. Üdvözlendő az új törvény a huliganizmus ellen, ahol már nincs mérlegelési lehetőség, ezzel lekerül a tulajdonosok a válláról egy teher. Mindenki, aki meccsre megy, dönthet, hol szeretné az estéit tölteni a következő 3 évben. Két hét alatt rend lesz, ha valaki sörös poharat akar bedobni, az jó, ha tudja, az egy nagyon drága sörös pohár lesz. Elkötelezett vagyok, és egyet ne felejtsen el. Pécsett én senkinek nem tartozom beszámolóval, nagyon kevés tulajdonos van olyan helyzetben, hogy saját maga pénzel mindent, és döntési jogosultsága is csak neki van. Nem tudom, ez szerencse vagy nem, de a felelősség itt egy személyben csak az enyém.
3. Korábban kijelentette, hogy csak PMFC-zászló és a magyar lobogó lehet a lelátón. Ezt betartják?
– Tökéletesen betartották. Most volt az utolsó meccsen egy más zászló, majd meg fogom kérdezni a fiatalembert, megérte-e ez neki, mert mostantól kezdve nincs miről beszélnünk.
4. Régen Ön is nagy meccsre járó volt? Ha igen, hol szurkolt? A B-középben? Kint volt például a Manchester United vagy a Stuttgart ellen?
– Vagy 20 éve voltam utoljára, de lehet, több is volt az. Gyerekként egyébként Újpest-szurkoló voltam. A nagy többség körülöttem fradista volt, ezért én már nem lehettem az, így lettem újpesti. De Pesten csak 20 évesen jártam először, más világ volt az. A maiaknak elképzelhetetlen, hogy egy szegény faluban milyen volt az életünk. Jó dolgok voltak ezek, hiányunk nem volt semmiben, mert amiről nem tudtunk, az nem fájt, nem hiányzott. Nekünk még Pécsre bejutni is komoly pénzkiadást jelentett. Egy Újpest elleni Pécs-meccsre emlékszem, amin biztosan kint voltam: szakadt az eső, talán volt vagy nyolc szöglet a 90. perc után, azután fújták le. Követtem persze a pécsi csapat életét, de nem jártam ki, inkább dolgoztunk helyette, mert az kötelező volt. Egy faluban mindig akad mezőgazdasági munka hétvégén, meccsidőpontban is. Akkor ábrándultam ki a pécsi futballból, amikor a játékosok, miután nem kapták meg időben a pénzüket, sztrájkfelhívást tettek közzé, hogy akkor nem játszanak. Ez nem mostanában volt, és akkor a város ott volt a klub mögött teljes mellszélességgel, így tudni lehetett, hogy úgyis mindenki megkapja majd a pénzét, de ez a tett engem annyira felháborított, hogy elvesztettem az érdeklődésemet. Nagyot csalódtam attól, hogy a futballisták a nyilvánosság elé kivitték a belső ügyeket, ezt tenni a legaljasabb emberek szokása. Azt mondtam, ahol ilyen mentalitás uralkodik, oda nem megyek soha többé. Aztán most meg itt vagyok, tulajdonosként… Hogy miért?! Hányingerem lett abból, ami itt volt Pécsen az elmúlt években. Bődületesen hülyének néztek embereket foci címszó alatt, mind a városvezetést, a helyi embereket, a vállalkozói szférát. Arra alkalmatlan emberek éltek nagyon jól a pécsi fociból, miközben valójában nem is volt pécsi futball. Nem tudom miért, de belevágtam, és azt mondtam, majd én megoldom. Hiba volt, de ha már ebben benne van valaki, akkor azért azonnal visszaszökik a gyerekkor fociszeretete az emberbe.
5. Pécs régen igazi fellegvár volt, de egy ideje kevesen, kevesebben járnak ki. Hány nézővel lenne elégedett a meccseken?
– Karácsony előtt el fogom ezt mondani... Alapból 3-5 ezret várunk, ennél többen be se férnének nagyon. Kéne nálunk is egy rekonstrukció, de ezt én már nem tudom megfinanszírozni saját erőből. Meglepett egyébként, hogy ennyire széles érdeklődést váltott ki a PMFC ügye, hogy ennyi ember akarja megmondani nekünk kívülről, mit hogyan csináljunk. Ebben igaza van Orbán Viktornak, hogy nincs olyan dolog, ami a focinál nagyobb tömegeket tudna megmozgatni, talán még egy a bércsökkentés vagy egy adóemelés sincs ezen a szinten. Ha megállít a rendőr, tudja, hogy a PMFC tulajdonosa vagyok, pedig nem hiszem, hogy ez lenne életem legkomolyabb sikere, ennél azért hoztam létre komolyabb dolgokat is.
6. A Facebook-on fenn van a Londonban élő lánya, aki feltöltött képeket, ahol a húgával fényképezkednek az aranyérmes csapattal. Mennyire családi ügy a PMFC?
– Az, mert az időmet alaposan elviszi a foci, sőt az én közérzetemet is erőteljesen befolyásolja, ami a család életére óhatatlanul is hatással van. Ráadásul nem túl jó hatással, hiszen a kedélyállapotom ritkán mozdult a jó irányba a pécsi futball miatt, és ez olykor rajtuk csapódhatott le. A nagyobbik lányom lesz majd az Alexandra vezetője 5-6 év múlva, amelynek része a PMFC is, akkor majd őt lehet már kérdezni ez ügyben. Pécsi focisták személyes ismerősei, vele egykorúak. A középső lányom is sportol erőteljesen, hivatásszerűen lovagol, a foci kevéssé köti le, a kisfiam pedig még csak ötéves. Nincs más választásuk, ez része lett az életüknek, én kértem egyébként, hogy álljanak össze egy közös fotóra.
7. A sajtó cikkezett arról, hogy Gera Zoltán beszállhat a PMFC-be, de állítása szerint Ön azóta is röhög ezeken a híreken. Ettől függetlenül hol látja az ő, vagy például Dárdai Pál helyét a pécsi futball jövőjében? Mindketten komoly vagyonra tettek szert alighanem, kizártnak tartja, hogy egyszer beszálljanak?
– Szerintem lokálpatriotizmusról jobban beszélhetünk jelenleg Dárdainál, de ez magánvéleményem. Gera Zoltán még aktív focista, Dárdain azonban érzem, hogy szeretne tenni, és fog is tenni a futballért, és nem is elsősorban anyagi szerepvállalásra kell gondolni. Egyébként sem hiszem, hogy azért kereste meg a pénzét, hogy azt elköltse, a futballban megkeresett pénzt nem focira szokták költeni. De amíg a gyerekei nem nőnek fel, addig ő aligha jön haza. Gera-ügyről csak annyit, hogy ezzel az erővel azt is írhatta volna az újságíró, aki kitalálta a sztorit, hogy almafákkal akarok a jövőben foglalkozni a PMFC helyett, kb. annyi lett volna a valóságalapja annak is. Ami nekem meglepő, hogy Gera esetleges szerepvállalása mindezek ellenére már vagy 10 helyen volt téma azóta, ezek után joggal gondolom, hogy az újságíróknak is fel kell nőniük arra a szintre, hogy a futballt segítsék.
8. Ha már pécsi visszatérők: mi igaz abból, hogy Garami Józsefet évek óta csábítja, és ugyanezt hallani Tököli Attila kapcsán is?
– Ezek nem csak találgatások voltak, mindig volt alapja a híreknek, megbeszélések is voltak. Tökölivel tárgyaltunk, jó srác, többször is beszélgettünk már, de szerintem ő nem igazán gondolja komolyan azt, hogy visszajöjjön, pedig ettől nagyon boldog lettem volna. Ami Garami Józsefet illeti: nincs olyan ember, aki nála többet ért volna el Pécsen a futballban, a pályáját lezárandóan ő szerintem nem mehet máshonnan nyugdíjba, csak Pécsről - itt kezdte, itt is kell majd befejeznie. A Garami-féle csapat volt a kedvencem, pont a Mészárosék generációja.
9. Mikor futballozott utoljára?
– Vagy fél éve, eltartott, amíg kipihentem. A focit mindig is imádtam, sokszor ebédelni se mentünk, egyből a labda került elő. Kézilabdáztam is az iskolacsapatban, a kapuba is beálltam, de profi szinten sose sportoltam.
10. Türelmes ember? Korábbi jóslatai szerint már 2, legfeljebb 3 éven belül nemzetközi porondon kellene szerepelnie a Pécsnek.
– Még akár meg is lehet, van még 2 évünk... De amikor a célokat megfogalmaztam a beszállásom idején, akkor gyorsabb előrelépést reméltem, 5-6 évben gondolkodtam. Azóta pont a harmadára lassultak a folyamatok, de nincs 18 évem erre. Ha 3-5 éven belül nem tudunk kijutni a nemzetközi porondra, akkor azért sok mindenen el kell gondolkodni, mert középcsapatra nem biztos, hogy van értelme pénzt áldozni. Ittlétem alatt egyébként én még olyan embert nem láttam, aki a pécsi fociba be szeretett volna fektetni, pedig várom szeretettel, meg fogjuk találni a módját az együttműködésnek, ha jó szándékkal közeledik. Ennél többet én nem is kérek, tanácsadók jelentkezését ezután sem várom, köszönöm. Mokány Lajos
