Hogy mi a pozitívuma a San Marino elleni meccsnek?
Nem sok. Legfeljebb, hogy nyertünk, na meg az, hogy Szabics ismét bizonyította gólerősségét.
Hogy mit veszítettünk San Marino ellen?
Két védőt. És bár nem megbántani akarom Vanczákot, de Juhász Roland a nagyobb veszteség. Hogy pontosabban fogalmazzak, ő az egyetlen magyar védő, aki jelenleg rendszeresen játszik egy Európában jegyezett – igaz, azért nem az élvonalban jegyzett – bajnokságban. És épp ez az, amiért nem értem, hogy egy ilyen rutinosnak nevezhető védő miként kaphat sárga lapot – ráadásul eltiltást jelentő sárga lapot – a sorozatban még gólt sem szerző San-marino-i csatárokkal szemben. Juhász így nem játszhat a svédek elleni – akik 5-0-ra legyalázták a finneket – talán a csoport második helyéről döntő találkozón. Igaz, lassan ez már megszokottá válik, hiszen Juhásszal mindig történik valami, ha a svéd válogatott az ellenfelünk. Vagy fejbe rúgják, vagy eltörik néhány bordája, vagy – úgy mint most – eltiltatja magát. És hogy milyen volt maga a mérkőzés.Egy szó jut eszembe, de nem írom le. Maradjunk annyiban, hogy lekocogtuk ezt a meccset, amiről már akkor lehetett tudni, hogy megnyerjük, amikor vége lett a sorsolásnak, és amelyen csak az volt a kérdés, hogy így kocogva milyen különbséggel győzünk.
Egervári megfelelőnek találta a csapat hozzáállását, de úgy vélem, erről inkább a szurkolókat kellene megkérdezni. Vagy épp Détári Lajost, aki a televíziós stúdióban kerek-perec megmondta: ennél több kell a magyar válogatottól. Mindig, minden ellenféllel szemben. Talán Dzsudzsák Balázs érdemel dicséretet: ő valóban úgy pörgött, ahogy egy ilyen meccsen illik. Minden támadásban benne volt, ha kellett jobbról, ha kellett balról veszélyeztetett, és lőtt egy gólt, amit sajnos nem adtak meg. A többiek közül néhányan talán csak kötelességből rohangáltak a pályán. De ne legyünk igazságtalanok, mert megnyertük a meccset, ráadásul idegenben, és szereztünk három pontot.
Ha a múltkori cikkemben egy trabantéhoz hasonlítottam a csapat pörgését, akkor el kell ismerni, előrébb léptünk. Most talán elértük a Zaporozsec végsebességét. Ám abban a kocsiban csak három sebesség volt. Európa élcsapatai viszont már inkább hatos, de van amelyik hetes sebességi fokozatban játszanak.
Fehér György
