A magyarok szeretnek mesei motívumokat beleszőni életükbe. Most hétvégén viszont egy igazi Magyar Népmesével találkoztam az egyik honi, pest megyei futballpályán. Egy olyan történettel, ahol a jó végül elnyerte méltó jutalmát.
Adott egy 38 éves amatőr futballista –a neve lényegtelen -, aki tavaly nyárom úgy döntött, abbahagyja a futballt, és inkább az edzőskődés felé fordul. Akkori trénere viszont rábírta a maradásra – mondván, nem sikerült a posztjára megfelelő embert igazolni. A játékos így becsülettel megcsinálta a nyári alapozást, és valóban jó erőben érzete magát az első bajnoki mérkőzésen.
A sors azonban úgy akarta, hogy ha már a játékos a visszavonulás mellett döntött, történjen is úgy. A futballista az első mérkőzés 70. percében – pont a születésnapján – súlyos bokasérülést szenvedett. Olyat, amivel az egész őszi idényt kihagyta. Persze végig ott volt a csapat mellett: intézte a szövetségi ügyeket, és besegített az edzői munkába.
Elérkezett a téli alapozás, ám mivel a gárda műfüves pályán edzett - ami nem tett túl jót a gyógyulófélben lévő bokának – a játékos ezt a félkészülést lényegében teljesen kihagyta.
Ám a csapatot eltiltások és sérülések súlytották, így a játékos, edzője kérésére újra csatasorba állt. Bokája már nem fájt, de edzeni lényegében nyolc hónapja nem edzett. Az második és az ötödik tavaszi fordulóban még csak csereként állt be, ám a hatodik meccsen már kezdőként segítette győzelemre csapatát. Ám egy fejes utáni leérkezésnél megroppant a térde. Akkor még nem érzete, hogy nagy a baj, ám másnap már nem tudott lábra állni. Azóta is biceg, futni és lőni egyáltalán nem tud. Elérkezett azonban az utolsó forduló, ahol megkérte edzőjét, ha minden eldőlt, hagy álljon be 4-5 percre csatárnak. Hátha jön egy jó ívelés, amiből gólt fejelhet. Edzője igent mondott a kérésére, és a meccs 87. percében – épp egy szögletnél – pályára küldte játékosát. Még hallotta, ahogy a nézők nevetnek, amint sántikálva beszaladt a pályára. A beadást aztán bedobásra csúsztatta egy védő játékos, ám a taccs utáni ívelés tökéletesen érkezett középre. A játékos pedig remek ütemben emelkedett, és miközben a kapus mozgását figyelte, eldöntötte, merre fogja fejelni a labdát.
Vissza oda, ahonnan a kapus épp ellépett.
A kivitelezés tökéletesre sikeredett, a labda a jobb felső sarokban kötött ki. A játékos szemébe könny szökött, és kicsit elérzékenyedve fogadta társai gratulációt.
Sántítva, sérülten gólt szerzett, úgy, hogy az volt az egyetlen labdába érése a meccsen.
Fehér György
