mifocink

Itt a magyar Aranylabdás
Nem, nem hülyültem meg.
Na és Torghelle Sanyi sem taszította le a Messit futball trónjáról.
Mégis, Albert Flórián után újabb aranylabdása van a magyar labdarúgásnak.
Legalábbis félig.
- Magyar vagyok, ezért is látható a cipőmön a magyar zászló. Ezt külön kértem a cipógyártó cégtől – mondta a napokban Marozsán Dzsenifer, aki a német válogatott tagjaként ezüstérmet szerzett a női U20-as labdarúgó világbajnokságon.
És akit a torna Aranylabdásának választottak meg a szakemberek.
Sokan talán most gondolkoznak, vajon honnan ismerős a Marozsán név.
Nos, nem véletlen az, ha valaki már találkozott ezzel a névvel a magyar labdarúgásban. Sőt, sokan találkozhattak vele, hiszen Dzsenifer édesapja, Marozsán János a magyar élvonalban a Kispest-Honvéd, a Siófok, a Pécs és a BVSC mezét is magára ölthette, sőt, négy alkalommal a nemzeti csapatban is pályára léphetett. 33 évesen aztán Saarbrückenbe igazolt, a család ott kezdett új életet. Dzsenifer Európa legerősebb női labdarúgó-kultúrájában, a németben nőtt fel.
- Káprázatos tehetség – mondta róla a magyar korosztályos csapat kapitánya, Turtóczki Sándor, és hogy nem tévedett, azt bizonyítja, hogy Dzsenifer már 14 évesen bemutatkozott a felnőtt bajnokságban, ezzel pedig ő lett minden idők legfiatalabb Bundesliga-játékosa, s miután végigjárta a korosztályos csapatokat, 2010-ben a felnőtt válogatottban is szerepelhetett. Eddigi mérlege 7 mérkőzésen 3 gól.
Marozsán óriási tehetség - U17-es Európa-bajnok (2008), U17-es vb-harmadik (2008), az U17-es vb második legjobb játékosa (2008), az U17-es Eb és az U17-es vb gólkirálynője (mindkettő 2008), U20-as világbajnok (2010), U20-as vb-ezüstérmes (2012), az U20-as vb legjobb játékosa (2012). Ő a világ első női labdarúgója, aki két U20-as világbajnoki döntőben is szerepelt – és ha mondhatjuk úgy, óriási szerencséje van azért, mert az apuka 33 évesen kijutott Németországba, és pályafutása után sem költözött haza.
Mert bár az egész világon fejlődik a női futball – az USA-ban, Németországban, Svédországban vagy épp Japánban 30-40 ezren kíváncsiak egy-egy bajnoki mérkőzésre – nálunk amatőr szinten jár a sportág ezen része (is).
És akkor még finoman fogalmaztunk.
A pontos kifejezés az lenne, hogy egy amatőr bajnokságban szereplő serdülő csapat szintjén állunk. Nem csak a játékosok tudásában – néhány magyar lány azért egész messzire jutott, Svédországban és Németországban is meghatározó játékosokká tudtak válni – hanem minden másban, ami körülveszi itthon a női focit.
Ez még a férfi focit is alulmúlja.
Na de ez egy másik sztori, térjünk vissza Dzseniferhez, aki bár szomorú azért, mert csapata végül 1-0-re kikapott a vb. döntőben az amerikai csapattól, büszke arra, hogy a torna legjobbjának választották, és azt mondja, ez a siker Magyarország sikere is.
- Imádok hazajárni Magyarországra, igaz, mostanában egyre kevesebbszer jutok el szülőföldemre. De a karácsonyokat így is mindig együtt tölti a család, és ilyenkor ehetek kedvencemből, a töltött káposztából is.
Ki tudja, talán össze lehet hozni Turtóczki Sándor álmát is, aki azt mondja, Dzsenifer sikeréből egy kicsit profitálhatna a magyar női labdarúgás is.
- Marozsán kivételes klasszis, Európa, sőt a világ egyik legjobb játékosa, teljesen más feltételrendszerben él, futballozik, mint a mi játékosaink. Úgy gondolom azonban, hiba lenne, ha teljesen lemondanánk róla, ha nem használnánk ki, hogy a német mellett ő kötődik a magyar futballhoz, Magyarországhoz is. Jó volna őt hazahívni, élménybeszámolóra, esetleg közös edzésre kérni, igazi nagykövete lehetne a női labdarúgás hazai népszerűsítésének, a szakág elismertetésének, a tömegbázis szélesítésének – fogalmazott a szövetségi edző.
Szerintem ebben Dzsenifer is benne lenne.

Fehér György