mifocink

„Készülünk a bravúrra, most talán jobb esélyünk van ellenük, mint másfél éve. Azóta több jó meccsünk is volt, amire építhetünk. A fiúk mindent el fognak követni, szeretnénk megfelelni a saját és a szurkolók elvárásainak. Máshogy kell készülnünk, mint Andorra ellen. Jobb csapattal találkozunk, így zárt rendszerben kell védekeznünk és a réseket megtalálnunk. Ezekre kell rájátszani, hogy a támadóharmadban eredményesek legyünk. A hollandok új csapatot építenek, a védekezésük még nem állt össze. Most még nem tudnak hatékonyan védekezni, megzavarhatók. Mikor lenne elérhető egy jó eredmény, ha nem most? Már nem vagyunk esélytelenek a pontszerzésre.”
"A mai teljesítmény alapján látható volt, hogy nem vagyunk még elég érettek ahhoz, hogy felborítsuk a papírformát. Nagyon remélem, hogy az októberi mérkőzéseken már képesek leszünk erre. Nem rendít meg bennünket a vereség, nem adjuk fel az álmainkat. A két októberi mérkőzésünkön nyerni szeretnénk, hogy versenyben maradjunk a céljainkért. Most gratulálni kell az ellenfélnek, megérdemelten nyert, még ha mi durva egyéni hibákat is vétettünk hátul. Ahogy futottunk az eredmény után, egyre inkább kinyíltunk, a hollandok pedig megtalálták a gyenge pontjainkat. Sajnos fejjel megvertek minket, pedig tele vagyunk százkilencven centi magas játékosokkal. Ajándékoztunk néhány gólt az ellenfélnek, ami nem volt korábban jellemző ránk. Ráadásul több ilyen is volt, a holland pedig van olyan jó csapat, hogy ezeket kihasználta.”
Bármilyen hihetetlen, de ezt a két teljesen ellentmondó nyilatkozatot ugyanaz az ember mondta.
Egervári Sándor szövetségi kapitány.
Két nap különbséggel, ugyanarról a meccsről.
A magyar-hollandról.
A pszichiátereknek van erre egy jó szavuk, pontosabban diagnózisuk.
A legnagyobb probléma viszont az, hogy a „mester” mindenkiben megtalálta a hibát – csak saját magában nem.
Mindent meg tudott magyarázni, mindenre van egy frappáns válasza, de egyikben sincs benne az, hogy uraim, bocsánat, én is hibáztam.
Mint például: „Laczkó Zsolt térdét valószínűleg műteni kell, korábban Pintér Ádám és Mészáros Norbert is megsérült, így kényszerűségből játszott Elek Ákos a bal oldalon. Valamilyen áldozatok mentén meg kellett oldanunk a védekezésünket, Lipták Zoltán középen szerepeltetésénél nem volt jobb alternatívám.”
Tehát nem Egervári hibázott, hanem a körülmények hozták úgy, hogy serdülő szinten teljesítő magyar védősort láthattunk tegnap a Puskás-stadionban.
Hát ezért sem jutunk előrébb.
Azoknak pedig, akik a meccs előtt győzelmi esélyeinkkel behülyítették drukkereket azt ajánlom, hogy mielőtt a hollandok legyőzését jósolják, nézzék meg a következő statisztikát. 
A hollandokat utoljára 1984-ben vertük meg utoljára – tehát régebben, mint amikor utoljára világbajnokságon szerepeltünk, pedig az sem most volt - az utolsó öt meccsünk eredménye ellenük pedig: 1-7, 1-6, 0-4, 3-5, 1-4. Összesített gólkülönbség: 6-26...

Fehér György