Ültem a tv előtt, és azon gondolkoztam, mit is akar játszani a Ferencváros.
Jó, nyilvánvalóan futballozni akar(t volna), sőt, nyilván nyerni akar(t volna).
Ám az akarat az Újpest elleni meccsen semmilyen elképzeléssel nem társult.
Pontosabban az Újpest elleni meccsen sem társult.
A zöld-fehérek csak rúgták a labdát és futottak.
Ezzel szemben a lilák azt játszották, amit kell: az elején kihúzták kapott gól nélkül az akkor lelkesen játszó vendégekkel szemben, majd szereztek egy gólt, ezek után tartották az állást.
Igaz, a 90. percben majdnem elúszott a győzelem, de 94. percben azért csak sikerült nekik begyötörni a győztes találatot. Persze, azért mindezt magyar tempóban, magyar minőségben.
Félre értés ne essék: aki ismer engem, tudja, egyáltalán nem vagyok Újpest drukker, de ami tény az tény: ezen az Újpest-Fradin nem lett volna igazságos még a döntetlen sem.
Ami pedig a Fradit érinti: úgy látom, ugyanolyan idióta – már bocsánat – hozzá nem értő emberek vezetik a klubot, mint az elmúlt öt –hét évben bármikor, csak most nem Berkinek hívják őket, vagy épp nem angolok.
A hozzá nem értés egyik jele az a nagyszerű fekete mez, amiben játszik a gárda.
Hát kérem szépen, az Orosz Pál által jegyzett, és a Testnevelési Egyetem edzői szakán használt Edzéselmélet és módszertan könyvének 80. oldala táján van egy apró szösszenet, melyben pár mondatban összefoglalja a szerző, milyen színű mezt is kell(ene) választania egy csapatnak.
Nem árulok egy nagy titkot, hogy olyat, melyben világos – lehetőleg fehér vagy sárga – rész is van, mert azt hamarabb észreveszi a játékostárs. Egészen egyszerűen azért, mert az ember térlátása hamarabb észleli a világos színt, mint a sötétet.
A feketét pedig a legkésőbb.
Ez lefordítva annyit tesz, hogyha egy játékos, aki a labdát vezeti, és passzolni akar, az az olyan társát, aki világos mezben – vagy olyanban, amiben van világos rész – tizedmásodpercekkel hamarabb észreveszi, mint azt, aki feketében futkorászik, ráadásul egy olyan pályán, aminek a fele árnyékban van.
Hát, ez ennyire egyszerű.
Érdekes, hogy ezt a fekete mez dolgot Détári is megemlíti: lényegében a játékvezetőt veszi elő azért, mert fekete sportszárban és nadrágban volt, és Szomália azért adta el a labdát.
Kérem szépen, Détári ezzel még ki is röhögteti magát, hiszen a játékvezető, mióta futball a futball, fekete sportszárban és fekete nadrágban - sőt, régebben fekete mezben - volt. Détári azt mondja, az esettel kapcsolatban, hogy be kellene tartani a szabályokat, de nem véletlen, hogy régebben senki nem játszott feketében.
Abban a színben ugyanis a spori van.
Ráadásul az edző szerint Szomália azért is adta el a labdát, mert "lenn volt a feje, és csak a feketét látta", csak hát a készség és a képesség között pont az a különbség, hogy míg az ügyetlen játékos labdavezetés közben a labdát nézi, addig az ügyes a társát. És olyan játékos, akinek labdavezetés közben azt kell néznie, merre pattan a játékszer, nem Fradi szintű játékos, aki pedig mégis beteszi a csapatba, nem Fradi szintű edző.
Détári ráadásul azzal is a nevetség tárgyává vált, hogy szerinte a második félidőben a  kapuja elé szegezte a Fradi az Újpestet, pedig aki látta a meccset, az pontosan tudja, hogy az történt a meccsen, amit az Újpest akart.
A hozzá nem értés második jele, hogy Détári még mindig a kispadon ülhet.
Hozzá teszem: megfelelő edzői végzettség nélkül.
Döme ugyan nagy játékos volt, de edzőként egy nagy semmi. Semmit, semmilyen eredményt nem ért még el sem a magyar, sem pedig a nemzetközi labdarúgásban. Már ha nemzetközi karriernek lehet azt nevezni, hogy edzősködött valamikor Vietnámban – halkan jegyzem meg, nem töltötte ki a szerződését – ahova magával vitt négy olyan magyar „futballistát”, akik ma már a magyar fogadási csalások fő gyanúsítottjai.  
Magyarországon egyetlen eredményt ért el: az Unione nevű, amatőr budapesti csapattal egyszer megnyerte a BLSZ. I. osztályt, de az NBIII-at már nem vállalat a gárda. Na, annak a csapatnak a meccseire élmény volt járni, igaz, a gárda tele volt egykori NBI-es játékosokkal, így az lett volna szégyen, ha nem nyerik meg az amatőr futballisták „versengését”.
Ezen kívül egyrészről semmit nem ért még el, másrészről sehol nem töltötte még ki a szerződésének idejét. Két évvel ezelőtt pedig attól volt hangos a magyar sajtó, hogy egyik vecsési kollégája szerint minden nap tök részeg.
Szerintem egyébként a Vecsés edzőjeként szünnapon, vagy az edzések után lehet tök részeg a tréner, hívják bárhogy – egyébként amikor ez az ügy kipattant, személyesen is elmentem Vecsésre, egy interjúra, és rossz kimondani, de Döme bácsit a büfében valóban csak a szentlélek tartotta fenn a széken, 3 évvel ezelőtt pedig egy szolnoki teremtornán pedig már az sem – de a Fradi edzőjeként még kicsit ittasan sem mehet ki az utcára.
Mert a Fradi, az más dimenzió. (És a többi, első osztályú csapat is. emlékszem, milyen nagy volt a felháborodás, amikor az egyik soproni trénerről kiderült, hogy a kaszinók állandó vendége. Pedig „Gyuri bácsi” nem is ivott, csak játszott.)
Ezt akkor is megírtam, amikor Détári a Fradi trénere lett.
De nem az a legnagyobb baj, hogy Détári iszik-e vagy sem, hanem hogy a Fradi mutat-e valamit a pályán valamit, vagy nem.
És nem.
Détári edzősködése óta nincs egyetlen olyan meccs sem, amit a drukkerek máig emlegetnének.
Détári úgy vonult be a klub történelem könyvébe, mint a legrosszabb idényt produkáló edző, aki úgy néz ki, próbálja felülmúlni Prukner mester abban a külön kis versenyben, hogy ki tud több rossz, szürke, semmitmondó és nem sokra képes játékost az Üllői útra hozni.
 Egy ilyen idény után maradhatott edző a klubnál, pedig látszik…..a nagy semmi.
Senki nem tudja, mit is akar játszani ez a mai Fradi, a tegnapi, Újpest elleni összecsapás második félidejében például összesen egyet rúgott kapura a csapat.
Komolyan mondom, ennél az a bizonyos 6-0-s vereség is jobb volt, mert ott Prukner legalább felvállalta, hogy 2-0-nál is támad, hátha sikerül megfordítani az eredményt, más kérdés, hogy ez nem jött be.
Az elmúlt hetekben több oldalon is olvastam, és bár nem foglaltam állást, most kimondom: ahhoz, hogy a Fradi előrébb lépjen, hogy jobb eredményt érjen el, mint tette ezt tavaly, Détárinak mennie kell.
Egészen egyszerűen azért, mert ő nem egy Fradi szintű edző.

Fehér György