Írhatnék sok mindenről.
Szólhatna ez a cikk a Videoton egyre magabiztosabb játékáról, a Ferencváros pécsi győzelméről vagy az Újpest újabb vereségéről. (Ez utóbbiról azért nem írok, mert fogadni mernék arra, hogy a liláknál lesz a következő edzőváltás. Akkor pedig majd lesz bőven írni való) Ám ez a cikk az MTK elhibázott – és akkor még finoman fogalmaztam – játékos politikájáról, és egy (két) piti kis bosszúról szól majd, amely majdnem tönkre tett egy utánpótlás válogatott futballistát.
Majd fél évvel ezelőtt a Hungária körúton egy emberként háborodtak fel, amikor leírtam, hogy egyik játékosukat, Kákonyi Dánielt megzsarolták. Az ultimátum lényege az volt, vagy aláírja az idén nyáron lejáró szerződésének meghosszabbítását, vagy nem játszik. Ám Kákonyi már menekülni akart az MTK-tól, így a szignózás elmaradt, Kákonyi pedig még edzésekre sem járhatott.
Amikor ez a blog jóvoltából napvilágra került, már másnap jött a helyreigazítási kérelem, sőt, Domonyai László még – persze ezt csak néhány játékos elmondásából tudom – még peren is gondolkozott, mondván, megsértettem a jó hírét. Persze a perből – legalábbis eddig – nem lett semmi, nyilván, mert az Újpest serdülőcsapatának edzőjéből lett MTK-s klubtulajdonos is tudta, minden leírt szó igaz volt.
Azért, hogy tisztára mossák a szennyest, még Kákonyival is aláirattatak egy nyilatkozatot, miszerint nem igaz, amit leírtam, igaz, szegény srácnak ez sem segített visszakerülni a csapatba. Egész ősszel egy percet sem játszott, mivel nem írta alá a szerződését. Arról nem is beszélve, hogy a középpályás két perccel állítólagos levelének megérkezése után két perccel hívott fel, és mondta el, miként is történt annak megírása. Kákonyi ma már máshol játszik, így nem fél elmondani az igazságot. De erre még két napot várni kell.
Mert ez az írás nem Kákonyiról, hanem a másik partvonalon kívülre került játékosról szól.A már említett cikkben ugyanis azt is leírtam, hogy Kákonyihoz hasonlóan Pátkai Mátét is ellehetetlenítették a kék-fehéreknél. A sztori ugyan az volt: a tehetséges középpályás szerződése idén nyáron lejárt volna, ám ő tavaly ezt nem akarta meghosszabbítani. Jött is a büntetés: Pátkai nemhogy nem játszott egyetlen percet sem az NBII-es MTK-ban – miközben az elmúlt évek NBI-es gárdájában az egyik legjobb volt – de még a csapattal sem edzhetett együtt. Több mint fél évig Kákonyival kettesben az MTK pályán, a kapu mögötti félköríves területen edzett Theodoru Vaszilisz irányításával.
„2003 óta vagyok az MTK-nál. Korosztályos bajnoki címeket, felnőtt bajnoki címet, Szuperkupát nyertem a csapattal. Nagyon sok sikernek voltam a részese, és nem gondolom, hogy ezért a klubért nem tettem semmit. Nyilván a klub is sokat tett értem, ez vitathatatlan, nagyon sokat kaptam a csapattól, és próbáltam minél többet visszaadni. Négy évig stabil játékosa voltam az NB I-es gárdának, játszottam száz élvonalbeli mérkőzést, emellett BL- és UEFA-kupa-selejtezőt. Nem gondolom, hogy egy játékos jövőjével így kellene foglalkozni, ahogy azt az esetemben tették. Nem vagyok link ember, sosem vettem félvállról a dolgokat, tiszta a lelkiismeretem. Úgy látszik, ez a hála. Sajnos nem minden olyan szép az MTK-nál, amilyennek kívülről tűnhet. Remélem azonban, hogy az én történetem, az, hogy mindezt elmeséltem, segít abban, hogy a jövőben más játékossal ne fordulhasson elő hasonló eset.” – mondta ezt decemberben Pátkai, aki hozzátette, Domonyai klubigazgató tulajdonos annyira „szívén viselte a sorsát”, hogy szeptember óta egy szót sem beszéltek egymással. (Tán nem véletlen, hogy nehéz eldönteni, Berki Krisztiánt utálják e jobban az Üllői úton, vagy Domonyai Lászlót a Hungária körúton)
A MTK vezetői a nyáron annyira a homokba dugták a fejüket, annyira ki akartak – már bocsánat a szóért – baszni Pátkaival, hogy nem engedték el Győrbe, pedig onnan több 40 millió forintot kaptak volna érte.
Szerencsére ez a gusztustalan viselkedés nem vezetett ahhoz, hogy egy tehetséges gyerek eltűnjön a magyar futball süllyesztőjében – hiszen a Győr a téli átigazolási időszakban újabb rohamot intézett a játékos megszerzéséért. Az MTK-nál pedig most már koránt sincs úgy tele a kassza, mint néhány éve, ráadásul a vezetők legalább belátták, ma már van olyan játékos, akit nem tudnak terrorizálni, így Pátkaiért most kaphatnak utoljára pénzt.
Az üzlet tehát nyélbe üttetett – az összeg persze titok – de Pátkai így is fél éves meccshiánnyal érkezett meg a zöld-fehérekhez.
Nos, most hétvégén láthattuk, hogy a játékos a téli alapozáson utolérte magát, a Győr pedig az ő mesterhármasával győzte le a Siófokot.
A még mindig csak 23 éves, utánpótlás válogatott játékos karrierje ismét felfelé ível, míg az MTK-nál még mindig nem veszik észre, hogyha még sokáig irányítja egy hozzá nem értő, ráadásul bosszúálló, haragból és dacból döntéseket hozó ember a klubot, akkor nem sok jó történik majd a Hungária körúton.
Fehér György
