Az elmúlt napokban rengeteg cikket olvastam a mai magyar-svéd meccsel kapcsolatban. Sajnos, most is tapasztaltam a magyar sajtó, és a magyar labdarúgás hibáját.
Azt, hogy ilyenkor mindenki rózsaszín szemüvegen keresztül nézi a dolgokat, és ennek a szemüvegnek az a nagy hibája, az az átka, hogy használója teljesen elveszti realitását.
Persze, értem én, hogy egy ilyen sorsdöntő meccs előtt azt kell hangsúlyozni, hogy nyerünk, mert nyernünk kell, de már olvastam olyan nyilatkozatot is, mely szerint nem is lehet más az eredmény, mint magyar győzelem, hiszen mi vagyunk a jobbak.
Még Csányi Sándor MLSZ és OTP vezér is azt mondta a minap, hogy a legjobb formánkban akár 3-0-ra is megverhetjük a svédeket.
Egy frászt!
Az is bolond, aki ezt elhiszi, és az is, aki leírja.
A realitás az, hogy ezen a meccsen mi sajnos kikapunk. Persze, okozhatunk meglepetést, aminek én is úgy örülnék, mint "majom a farkának", de ne csodálkozzon senki, ha nem ilyen eredmény születik.
Értem én, hogy ilyet a meccs előtt nem lehet leírni, de én most leírom: ennek az összecsapásnak egyáltalán nem mi vagyunk az esélyesei.
Azt gondolom, hogy még ha Juhász, Gera, Dzsudzsák játszana, akkor sem mi lennénk az esélyesek. Persze, nem lebecsülöm a helyükre bekerülő játékosokat, csak......
Olyan védelemmel áll fel a csapat, amilyennel még sosem, ami még akár jól is elsülhet, de ne felejtsük, a komplett védelemmel sem tudtunk ellenállni például a holland, vagy épp az előző selejtezősorozatban a svéd rohamoknak.
Tudom, mindenki azt szeretné, hogy válogatottunk végre ott legyen egy világversenyen, ehhez pedig az ilyen meccseket meg kell(ene) nyerni, de az olyan hurráoptimizmussal megírt cikkekkel, nyilatkozatokkal, melyeket most olvastam, csak azt érjük el, hogy egy esetleges vereség után letargiába zuhanunk.
Mert abban kétség kívül nagyok vagyunk. És ez nálunk még a következő meccsre is kihat, így van mivel magyarázni az ottani rossz játékot.
Félre értés ne essék. Ma este én ott leszek a Stadionban, én is szurkolni fogok a csapatnak, én is szomorú leszek, ha kikapunk.
De akkor sem hiszem majd el, hogy világverő csapatunk van, ha nyerünk, miként akkor sem dőlök a kardomba, ha kikapunk.
Ez ugyanis a realitás.
Fehér György
