mifocink

Lejjebb Pór Károly cikkét olvashatják, amely az www.nso-n jelent meg.

Az Egri FC hányatott sorsa kapcsán már sokan elmondták a véleményüket az utóbbi hetekben, hónapokban. Az egyetlen szereplő, aki meglehetősen háttérbe szorult, az az egri szurkoló. Jobb helyeken a csapat van a drukkerekért, azért, hogy a közönséget maximálisan kiszolgálják, Egerben azonban már rég nem a szurkolók vannak a középpontban, pedig akadnak köztük olyanok is, akik több mint háromezer kilométert utaztak a száműzetésre ítélt csapatukért ebben a szezonban. A tábor, amelyet megfosztottak a csapatuktól – Agria Ultras, Eger.    
„Nagy reményekkel vágtunk neki a szezonnak, és ha azt nem is gondoltuk, hogy ebben az idényben is bajnokok leszünk, mint az előző kettőben, amikor előbb az NB III-ban, majd az NB II-ben is aranyérmet ünnepelhettünk, abban azért bíztunk, hogy élményekben gazdag szezon elé nézünk” – kezdte az évad értékelését a Nemzeti Sport Online megkeresésére az Egri FC szurkolói csoportjának egyik vezetője, Barta Ákos.

Persze kalandokban így is volt része bőven a srácoknak, hiszen a világítás hiánya miatt a hazai meccseit is idegenben játszotta a csapat, így csak az őszi szezonban több ezer kilométert utaztak azért, hogy hétről hétre láthassák Petr Knakalékat (a télen távozó cseh légiós volt az egyik közönségkedvenc). Ez azonban nem szegte a szurkolók kedvét, mert elhitték a vezetőknek, hogy ez csak egy átmeneti állapot, hamarosan elkészül a világítás és hazai környezetben, több ezren biztathatják az együttest.
„Tavaly tavasszal a Debrecen második csapata ellen volt a csúcsmeccsünk, amikor a feljutást ünnepeltük. Háromezren voltak a stadionban, a táborban is sokan összejöttünk, akkor abban bíztunk, hogy ez csak a kezdet. A vezetőség azt ígérte, megfelelően felkészülnek az élvonalbeli szezonra, előbb-utóbb világítás is lesz, vagyis minden rendben fog menni. Decemberig még úgy-ahogy tűrhetően alakultak a dolgok, a korábbi vezetőséggel, Jámbor Jánossal, illetve Vancsa Miklóssal volt kapcsolatunk, bíztunk bennük és a fiúkban, összeszámoltuk, ősszel kétezer-kilencszáz kilométert tettünk meg a csapattal, azóta meg még vagy öt-hatszáz kilométert. Az elején még öregek, fiatalok együtt utaztunk, volt, hogy hatvanéves nyugdíjasok is jöttek velünk a túrákra, és közben mindannyian abban bíztunk, hamarosan Egerben is mehetünk a meccsre. Ekkor még úgy voltunk vele, hogy ha ki is esik a csapat, legalább lesz világítás, és ha néhány éven belül sikerül visszajutnunk, akkor már meg tudunk majd felelni az előírásoknak. Most meg azt halljuk, hogy a világításnak három hónap alatt kiásott gödröket is kezdik betemetni, és még az is lehet, hogy megszűnik a klub, vagy ki tudja, hány osztállyal visszasorolják az anyagi problémák, tartozások miatt.
Az egri szurkolók most már bánhatják, hogy feljutott a csapatuk, hogy vállalták a magasabb osztályban indulást, mert úgy tűnik, hogy éppen ez lesz a klub veszte. Sokan azóta nem látták élőben a gárdát, mióta feljutott.
 „Ez tragédia. Tavaly ilyenkor több ezer drukker várta reménykedve az NB I-et, ma pedig már odáig jutottunk, hogy jó, ha egy autóra valóan összejövünk, és el tudjuk kísérni a csapatot, mint például néhány hete, amikor a Fradi ellen négyen utaztunk fel a Puskásba. Mert mi ilyen hülyék vagyunk, sőt van egy társunk, aki az összes meccsen ott volt, de a többségnek a nagy fejetlenség miatt elment a kedve az egésztől. A Videoton elleni meccsre John Marshall még indított ingyen buszt, de csodálkoztak, hogy az sem telt meg. Ez a csapat már nem a mi csapatunk, nincsenek benne egri játékosok, Egertől távol vannak a meccsek, lassan már csak annyi közünk van a csapathoz, hogy a mezen rajta van a címerünk. Az utóbbi meccseken már a játékosok sem álltak elénk, úgy éreztük, szégyellik magukat. Most már mi is úgy gondoljuk, nem lett volna szabad a klubot elindítani az NB I-ben, és akkor talán még lenne csapatunk” – vélik a drukkerek, akik nem igazán látják a jövőt.  
„John Marshallt nem igazán ismerjük. Ő és a kisebbségi tulajdonos, Kocsis Zoltán egymásra mutogat, mindenki másra hárítja a felelősséget. Össze-vissza beszél mindenki, a drukkereket senki sem tájékoztatja a valós helyzetről. Ha még lesz csapatunk a következő szezonra, akkor mi ott leszünk a fiúk mellett. A Maglód ellen játszani mondjuk a harmadosztályban persze nem ugyanaz, mint az Újpest ellen készülni az élvonalban, de a jó hangulatról gondoskodnánk, ahogy ezt korábban is megtettük az NB III-ban. Jelen helyzetben azonban már azon sem csodálkoznánk, ha jövőre egyáltalán nem lenne futballcsapat a városban” – fogalmazott az Agria Ultras vezetője.
Egerben az 1986–1987-es szezonban játszottak legutóbb NB I-es meccset, a következőre a jelek szerint, a tavalyi feljutás ellenére még éveket kell várni

Végül nagyon becsületes módon kiállt az Eger a Pécs ellen. A játékosok óriási sportemberi hozzáállásról tettek tanúbizonyságot. A jövő még kérdéses. A ranagado.hu viszont készített egy kis összeállítást, mely csapatoknak kellett az elmúlt évtizedekben idő előtt befejezni a bajnokságot.

Ki ne emlékezne Stadler Józsefre és róla elnevezett csapatra, amely 1994-ben került az élvonalba, Akasztón pedig a tulajdonos az ország egyik legmodernebb stadionját húzta fel. Olyan játékosok pallérozódtak az egyesületnél, mint Igor Nicsenko és Dragóner Attila, de a mendemondák szerint kis híján a Stadler játékosa lett a későbbi Aranylabdás ukrán, Andrij Sevchenko is. Első két NB I-es szezonjában még középcsapat volt, de 1996-ban Stadler József ellen adóügyi vizsgálatok indultak, így a Stadler FC is megindult a lejtőn. Az 1997/1998-as idény volt a csapat utolsó szezonja, a tulajdonost elítélték, a játékosok becsületből még lejátszották ugyan a szezont, de aztán a Stadler FC a kiesés után végleg eltűnt a süllyesztőben. A Gázsszer FC 1994-ben jött létre, a Fejér megyei I. osztályban szereplő Velence Tours jogutódjaként. Nevét a tulajdonos Németh László cége, a Gázszer Bt. után kapta. Az agárdi gárda gyorsan lépdelt a ranglétrán, és az 1997/1998-as szezonban már az élvonalban játszhatott. Mivel a klub székhelyén nem volt az előírásoknak megfelelő stadion, így Székesfehérváron a Sóstói Stadionban, majd később Akasztón játszották hazai mérkőzéseiket. Az első élvonalbeli szezonban a csapat kellemes meglepetést okozva a nyolcadik helyen zárt, és Tiber Krisztián személyében a gólkirály is a sárga-kékektől került ki. Az 1999/2000-es szezont remekül kezdte a csapat, az őszt az ötödik helyen zárta azok után, hogy sokáig az élen álltak. A téli szünetben azonban a fokozódó anyagi gondok miatt a klub vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy eladja részvételi jogát a másodosztályú PMFC-nek, amely a Gázszer eredményeit vitte tovább a bajnokságban. Az agárdi klub megszűnt, a játékosok pedig szétszéledtek. Igazi magyaros történet…
Sajátságos volt a Szeged LC története is, amely az 1999/2000-es bajnokság újoncaként vágott neki az akkor egyébként Professzionális Nemzeti Bajnokságra keresztelt magyar első osztályban. Az élvonalbeli kaland azonban mindössze fél évesre sikeredett, hiszen 2000. március 12-én az MLSZ kizárta a bajnokságból a csapatot, amely gazdasági okokra hivatkozva négy meccsen nem állt ki. Az Szeged LC addigi eredményeit pedig törölte a versenybizottság.
A Vác idei történetével már bővebben foglalkoztunk korábban, az anyagi nehézségek miatt a csőd szélére jutott Eger lehet a magyar futball következő áldozata…

Ismét olyan dolgok történik, ami ritkán fordul elő. Szó szerint és változtatás nélkül közlök egy teljes anyagot. Az ok: Szalai Bálint os Bochus Péter, az Index két újságírója megszólaltatta John Marshallt, az Egri FC és a Vác FC tulajdonosát. Az angolt, akit – ahogy ő fogalmazott – cukrosbácsinak nézték, aki majd kérdés nélkül mindent kifizet. Szerinte a magyar fociból élők tíz százaléka abból él, hogy másokat meglop. Kéthónapos regnálás, és több tízmilliós bukás után eladja az egri klubot, és mostantól csak a Vácra fókuszál, amelyből öt év múlva európai hírű csapatot akar. Interjú.

A hétvégén bejelentette, hogy befejezte, eladja az Egri FC-ben lévő tulajdonrészét. Miért jutott erre a döntésre?
Amikor többségi tulajdonrészt vettünk a klubban [februárban lett 75 százalékos többségi tulajdonos – a szerk.], olyan tanácsadók segítségével, akikben megbíztam és korábban is nekem dolgoztak – nagy a csábítás, hogy mindegyiküket megnevezzem –, úgy tűnt, minden átlátható. Ha a jogászod azt mondja valamiről, hogy jogilag rendben van, akkor meg kell bíznod benne, nem fogsz minden részletet többször leellenőrizni, a kereskedelmi igazgatódnál ugyanez a helyzet. Külön említem a kisebbségi tulajdonost, Kocsis Zoltánt, akiben szintén megbíztam, másfél éve ismertem ugyanis, korábban is megpróbált bevonni az egri fociba, és addig nem fordult elő vele probléma. A számok jónak tűntek, sőt, nagyon jónak, így belevágtunk. Aztán gyakorlatilag attól a naptól kezdve, hogy aláírtam szerződést, iszonyú fordulatot vettek az ügyek.Először a szakmai stáb több tagjának titokzatos új szerződése került elő, amit akkoriban jelentettek be az MLSZ-hez, és ami azt jelentette, hogy ha le akarom őket cserélni, akkor milliókat kell fizetnem nekik. Majd kiderült, hogy Kocsis Zoltántól már a korábbi főszponzor, Jámbor János is megkérdezte, hogy saját, 100 százalékos tulajdonrészét, hogyan akarja továbbvinni, ha ő, vagyis Kocsis nem tesz a klubba pénzt. Erre Kocsis Jámbor helyett hozott engem, a jófiút, aki várhatóan kérdezés nélkül önti majd a pénzt a klubba. Jámbor rengeteget költött a csapatra, ennek egy részét viszont csak hitelbe adta, amit a második héttől kezdett el visszakérni. Ez összesen csaknem százmilliós tétel, amiről elfelejtett tájékoztatni Kocsis. És ez még messze nem minden, mindenesetre legyen elég annyi, hogy egyszerűen sokkoló szituációba kerültünk napokon belül.

Mit léptek erre?
A rossz tapasztalatok miatt hoztam egy új jogászt. Hamarosan vissza kellett utaznom Angliába, és az elutazásom előtt közvetlenül ő is elém rakott több tucat iratot, hogy ezeket még gyorsan írjam alá a klub zavartalan működése érdekében, mielőtt elmegyek. Átfutottam őket, de hogy-hogy nem, bekerült közéjük egy biankó szerződés is, ahol a szerződés lényegi része üresen volt hagyva. Értik, milyen ijesztő, ha a saját ügyvédem tesz ilyet? Nem értek magyarul, és nem volt ott senki, hogy lefordítsa nekem, de a kitöltetlen sorok még nekem is szemet szúrtak.

Miért vette meg az Egri FC-t?
Mert az üzlet kifejezetten jónak tűnt, olyannak, ahol mindkét fél nyerhetett volna. És említettem, hogy Kocsist korábban is ismertem, egy másik alkalommal segítőkész és becsületes partnerként viselkedett. Azt is tegyük hozzá, hogy a magyarországi fociban elég kevés emberrel találkoztam, aki akkor és úgy teszi a dolgát, ahogy korábban megbeszéltük, ezért eléggé meg kellett becsülni, hogy ő ilyennek tűnt. Lehet, hogy ezzel egyfajta téves biztonságérzetet adott nekem, nem tudom. Emellett a Szokai Márton [marketingmenedzser, az Egernél klubvezető, és a volt Fradi-vezér Berki Krisztián ügyeit is intézte – a szerk.] által átadott írásos beszámolók alapján is úgy nézett ki, hogy lehet az Egerre alapozni, lesz annyi TAO, tévés és egyéb bevétele, hogy nyárig simán működjön a csapat, onnantól pedig új lendülettel induljon tovább. Később kiderült, hogy ezek sem stimmeltek, az arányok érzékeltetéséhez elég annyit mondani, hogy például az egyik nagyobb leírt 90 millió forintos bevétel a valóságban 5,6 millió volt. A TAO-pénzekről szóló ígéretekből mit sem láttunk, még azokat a papírokat sem, amiket állítólag elküldtek Németországba, hogy majd ott hagyják jóvá egy utolsó aláírással. De sem a papírokat, sem pénzt nem láttunk többé. Mondani sem kell, hogy a betervezett százmillió feletti bevételből sem láttunk egy forintot se. Mondjuk bármi más érdemi bevételt se.

Az élvonalbeli indulás jogát nem vitte volna át Vácra?
Közben a váci helyzet úgy állt, hogy a klubtól visszavonták az NB II.-es licencet, ezért szerettünk volna a játékosoknak valamiféle biztonságot adni. Így csak annyi értéket tudtunk volna kimenteni a becsődölő váci csapatból, hogy átvisszük a játékosokat Egerbe, amíg újra nem indul tiszta alapokkal a Vác. Arra soha nem gondoltam, hogy az egri focit megszüntetve átvigyem a licencet Vácra, ez az alapvető mentalitásommal is teljesen ellentétes lett volna. Az üzleti életben is építek, nem rombolok vagy felszámolok, legfőképpen nem, ha már tetemes összeget fektettem bele. Az eredeti ötlet szerint Egerben is építkezünk, segítek Kocsis Zolinak, segítek az Egernek. A váciakkal lett volna mondjuk 42 igazolt játékosunk, és az teljesen rendben lett volna. A nagy részüket kölcsönadtuk volna, addig is játszanak, és az új szezonra vissza tudtuk volna vinni őket az újrainduló Váchoz.

Visszakanyarodva, hogy-hogy nem érkeztek meg Egerbe a bevételek?
A probléma úgy nézett, ki, hogy Kocsis volt a már működő folyamatok vezetője, mindent ő kezelt, amikor mi beléptünk. Emiatt csak nála volt meg rengeteg olyan szerződés vagy egyéb papír, aminek a létezéséről sem tudtunk. Fontos tárgyalásokat intézett egyedül, amikről szinte kizárólag utólag értesültünk. Volt olyan bankszámlája a klubnak, amiről csak Kocsisnak volt információja és hozzáférése, amihez nekünk most is csak annyi hozzáférésünk van, hogy sms-értesítést kapunk az átutalásokról. Személyesen azt gondolom, hogy amikor kiderült, hogy nem vagyok az a pénzes balek, akinek gondoltak, onnantól kezdve nagyon sok szereplő összehangoltan dolgozott azon, hogy a részvényeim értéke nullára csökkenjen, és meneküljek, ahogy tudok. De a helyemben minden épeszű ember kihátrált volna abból a szerepből, hogy csak a pénzt tömje ismeretlen zsebekbe.

Mi helyzet a stadionnal?
Sokan nem tudják, de az egyébként is szép fekvésű pálya alatt két termálforrás is van. És amennyire egyébként épp Kocsistól tudjuk, a szemben lévő Park hotel tulaja szeretné megszerezni a saját céljára, amihez jó eséllyel az önkormányzat támogatását is élvezi, hiszen - gondoljuk - a turizmusból több bevétele lehet városnak, mint a pályából. Ha megszűnik a sikeres egri sportágak mellett egyébként is fekete báránynak számító focicsapat, megvalósítható lesz ez a terv. Hozzá kell tenni, hogy a polgármester jövőre visszavonul. A világítási mizériában is valójában elsősorban pénzt láttak. 120 millió forintba kerülne reálisan a világítás, és már rég késznek kéne lennie, ehhez képest eddig 180 millió plusz áfába kerül, ami több mint 220 millió. Ez a százmillió is fölöslegesen menne ki, és még csak nincs is kész. És lehet, hogy a végén még le is dózerolják. Mert azt is jó tudni, hogy ha meg is épül, akkor is az önkormányzat tulajdonába kerül, dacára, hogy eddig nem adtak bele érdemi összeget.

Mennyit segített az önkormányzat?
Az önkormányzat 18 milliót ígért a pályavilágításba és 10 milliót az utánpótlás működésébe. Annak érzékeltetésére, hogy ez milyen kis összeg a klub működésében, elmondható, hogy csak a kötelező kerítések a pályán 24,5 millióba kerültek. Úgy tartanak igényt egy felújított stadionra, hogy alig adtak bele bármit is.

Mennyiben hasonlít az egri és váci helyzet?
Most úgy látom, hogy az Egri FC lényegesen nagyobb bajban van, mint a Vác. Vácon megnyertük a háborút, igaz, áldozatok árán. Annak a három embernek, aki többször átvert, azaz Berki Krisztiánnak [volt Fradi-vezérigazgató], Facskó Józsefnek [a Vác volt ügyvezetője] és Héger Józsefnek [a klub volt tulajdonosa] már nincs köze a csapathoz, és bár a Vácot végül kizárták, minden adott az egészséges újrakezdéshez. Vácra és Egerbe is jó szándékkal érkeztem, a Vác működni is fog, és ottmaradunk, Egerben viszont olyan partnerekre leltem, akiknek más a felfogása az üzletről, mondhatni ott rossz szándékkal álltak hozzám, aminek egy ilyen mindenki számára szerencsétlen szituáció lett a vége. De egyedül nem lehet elvinni egy csapatot. Itt most nem csak az anyagiakról van szó, hanem például az önkormányzat támogatásáról. Már az is elég lett volna, ha csak elküldenek velünk valakit a tárgyalásainkra a helyi vállalkozókkal, hogy jelezzék, az önkormányzatnak is fontos a csapat hosszú távú sikere. A TAO-pénzeknél vagy a szponzorkeresésénél ez például különösen kritikus lehet. Egerben elmondták, hogy inkább a vízilabdacsapat mellett állnak ki. Persze, ezt szívük joga eldönteni. De egyébként ebből szempontból különösen nevetséges volt az egri városvezetés, hiszen miután elmondják, hogy sem anyagilag, sem erkölcsileg nem állnak mellénk, azért aggódtak, hogy elvisszük a licencjogot egy olyan városba, ami értékelné. Megjegyzem, ilyenből egyébként tényleg lenne legalább 15 az országban. A focicsapat üzlet, kell, hogy legyenek bevételei és kiadásai. Az Egernél nem engedték, hogy üzlet legyen, mondjuk ebben az is közrejátszott, hogy senki nem bízott Kocsis Zoltánban.

És Vácon most már nyertek?
Nem igazi győzelem ez, de legalább most már van struktúra, mint egy rendes klubnál, azaz külön pénzügy, marketing, utánpótlás és lehetne sorolni. Olyan emberekkel, akikben 99 százalékban megbízom. Ha egy klubnak van jó stratégiája és normális működése, akkor kis túlzással mindegy, hogy milyen osztályban indul, hamar feljebb fog tudni lépni. És most azt tudom mondani, hogy 100 százalék, hogy 5 év múlva a váci fociklub ismert lesz Európában. Nagyon jó történelmük van, remek utánpótlásuk, amit rendes akadémiává fogunk fejleszteni, középtávon újítunk a stadionon is, és a váciaknál az emberek és a város vezetői is imádják a focit.

Mi lesz az Egerrel?
Megveszi tőlem majd valaki részemet. Azért adom el, mert nem szeretném tönkretenni az egri focit. Jöhet egy olyan egri üzletember, aki kiismeri magát a helyi módszerek közt, esetleg jöhet egy térségbeli befektető, aki szatellitklubnak venné meg, ezekből lehet még valami. Ha nem jön senki, akkor jön a csőd, a felszámolás, az adóhatósági és egyéb átvilágítások, amitől én cseppet se tartok, azoknak kell aggódniuk, akiknek félnivalójuk van. Az engem megelőző időszak utólag talán szabálytalannak tűnő pénzmozgásai vagy adóvisszatérítései miatt valószínűleg most is azon igyekeznek, hogy gyorsan találjanak egy tulajdonost helyettem.

Szeretné viszontlátni a pénzét?
Persze. De ha az új tulajdonos nem hagyja meghalni az egri focit, akkor hajlandó vagyok valamekkora veszteséget elszenvedni különösebb jajveszékelés nélkül. Normálisan akarok kiszállni, de a klub érdekeit szem előtt tartva.

Szurkolói voltak a csapatnak?
Ez nem nagy csapat, de azért azt is érdemes megnézni, hogy hány szurkolója volt az Egernek. Gesztusként az első hazai NB I.-es meccsre, amit Vácra kellett vinni, a szombati meccs előtt négy nappal ingyen buszokat kínáltunk ingyen sörrel a szurkolóknak, 500 forintos meccsjeggyel. Végül egy busz jött el, mindössze 30 szurkolóval. Aki ennyit sem tud megtenni, az azért nem a fanatikus szurkoló megtestesítője. Következő alkalommal talán ötvenen is voltak, de az egyik buszt visszafelé összevizelték, üléskarfát törtek le, néhány ülőkét teljesen kiemeltek a helyéről, a busz hátsó hőszigetelt biztonsági üvegét addig ütötték, míg az teljesen használhatatlanná vált és cserélni kellett.

Magyarországon lehet üzlet a foci?
Persze. Láttam nagyon jól menedzselt, profi menedzsmenttel és jó szerkezetben működő klubokat is, mint a Videoton, Újpest, Diósgyőr. Még az olyan múlttal rendelkező csapatok is, mint a Ferencváros, kezdik összeszedni magukat, legalábbis kívülről úgy tűnik. Egy focicsapatnál, ha nem igazolnak drága játékosokat, akkor mondjuk 100 egység kiadása van a csapatnak, 80 bevétele, és azt a húszat rááldozza tulajdonos, mert ez a hobbija. Egernél azt várták, hogy 100 százalékot fizessek, bevételek nélkül. Azt hitték hogy valami idióta cukrosbácsi vagyok? Ez nem mondanám üzletnek, pláne, hogy úgy éreztem, hogy a háttérben mindenki folyamatosan szövetkezik ellenem. Ha a Vác volt az első világháború, akkor ez a második, és ez rosszabb. És nem vagyok keresztes lovag, aki folyton szaladgál, hogy rendbe tegyen magyar focicsapatokat. Rettenetesen nehéz volt, csaknem egy tucat ember ellen kellett harcolnom, hogy megvédjem magam. Ha leültem beszélni valakivel, 6-8 dologra kellett külön figyelnem, hogy kivel egyeztethetett előttem és kivel fog utánam. Olyan kusza összeköttetések és viszonyok voltak, mint egy tál spagetti. Minden sértő szándék nélkül, de azonnal exkluzív interjút adok, ha találunk egy mocskosabb üzletet, mint a magyar foci. Hozzátéve, hogy a szereplők 90 százaléka jó ember vagy elfogadható, de az a 10 százalék egészen elképesztő. Kérem, ne gondolják, hogy idejön egy agyalágyult külföldi, aki fennakad csipcsup dolgokon, ez döbbenetesen durva volt. Ott ültek velem szemben, akik abból élnek, hogy másokat meglopnak. Elképesztő, reggel ébredés után vajon elkezdik tervezgetni, hogy kit hogyan lehet ma átverni és tönkretenni egy focicsapatot? Vagy gondoljanak az Újpest tulajára, Duchatelet úrra, aki majdnem teljesen hasonló helyzetbe érkezett. Az üzletnek ugyanis a bizalom az alapja, ha nem hiszed el, hogy a másik igazat fog mondani, akkor szóba sem lenne szabad állni vele.

Akar még focicsapatot venni Magyarországon?
Biztos, hogy nem. De akarok valami igazán jót létrehozni.

Kíváncsian várom, hogy mikor áll ki a nyilvánosság elé az MLSZ liszenszadó testületének bármelyik tagja, és mikor mondja azt: uraim, ezt elbasztuk.
Ahogy a klasszikus mondás tartja: nem kicsit, nagyon.
Mert hogyan lehetséges az, hogy van egy testület, amely azt vizsgálja, hogy az összes, a profi bajnokságban szereplő csapat megfelelő körülmények és anyagi biztonság működik, de nem veszik észre az ügyeskedőket, a mindenkit átverőket?
Tavaly a Vasasnál egy Faragó nevű díszpéldány vágott át mindenkit – még Markovits klubelnököt is, pedig őt nem könnyű. ő, hogy mást ne mondjak, Berki Krisztiánt úgy vágta ki a Fáy utcából, hogy a lába nem érte a földet.
Nos, Faragónak Markovitsot is sikerült megvezetnie azért, hogy már az első havi fizetést se adja oda időben a játékosoknak, mégsem szankcionálták semmivel. Pontosabban az MLSZ nem büntetett semmivel, a csapat viszont simán kiesett az első osztályból.
Az idei év pedig még kaotikusabb.
Azok közül a csapatok közül, akiknek a liszenszadó testület simán megadta az indulási jogot - mondván, minden rendben van a csapat háza táján – Zalaegerszegen már két hónappal a pontvadászat elkezdése után, azaz szeptember végén tüntettek a játékosok a fizetésükért. Akkor derült ki, hogy kb. négy hónapja egy fillért sem kaptak.
Ősszel aztán még az Üllői útról is érkeztek fizetéselmaradásról szóló hírek, és bár az MTK-nál Domonyai fővezér januárban még azt nyilatkozta, azért nem mennek külföldre edzőtáborozni, mert így biztosan ki tudják fizetni a béreket, egy hónappal később már volt olyan játékos, aki elmondta: bizony jó néhány hónapja tartoznak neki a Hungária körúton.
És akkor a nagyobb balhék csak ez után következtek.
A mi profi bajnokságunkban a Vác simán kapott liszenszet, aztán Héger József és Berki Krisztián közösen sok tíz, vagy inkább száz milliót tüntetett el a kasszából.
Mindketten vígan élnek, a váci csapat pedig időközben megszűnt.
És most megszűnhet az egri is, ahol hónapok óta nem kaptak fizetést a játékosok, ahol a kisebbségi tulajdonos a nagyobb haszon reményében lényegében kirúgta a klubot eltartó, a csapatot az első osztályba vezető, a fizetéseket mindig időben utaló tulajt.
A történet ettől ismert: az Eger FC négy hónap alatt csődbe ment.
A Heves megyei csapat futballistái a Szentmarjay Tibor városi stadionban beszélték meg a kialakult helyzetet. Az egyeztetésen hiába várták, a klubvezetőség részéről senki sem tájékoztatta őket arról, hogy mikor kapják meg elmaradt bérüket, illetve mi lesz a további sorsa az egyesületnek. A játékosok ezért határoztak úgy, hogy „beszüntetik a munkát”, s ha nem változnak a dolgok, a bajnokin sem lépnek pályára.
Mindeközben néhány megyével odébb, Kecskeméten csak negyed órát edzettek a játékosok, így tiltakozva az elmaradt bérek miatt. Mondjuk Kecskeméten egy a 15 perc már bevált időpont: ősszel, egy Ligakupa meccsen ugyan ennyi idő után egyszerre vonultak az öltözőbe a srácok, mert mindenkinek ment a hasa.
Látható tehát, hogy nem egy klubról van szó, hanem az egész magyar futball egy nagy pocsolya közepén áll, melyben a mutyizás, a nemfizetés, a tartozás, a hazudozás játszik főszerepet.
Még ha ezt igyekszünk eltakarni, eltitkolni, letagadni.
Persze, van egy-két kivétel, van olyan klub, ahol öröm dolgozni, edzeni, játszani, mert minden percre pontosan történik.
De sajnos nem ez a jellemző.
Ez a kivétel.
Százszor leírtam már, most újra megteszem: csak és kizárólag úgy lehetne ezt megszüntetni, ha csak az a csapat indulhatna a profi bajnokságban, aki előre bemutatja az éves költségvetését.
Aki bemutatja, hogy például a 2013-14-es bajnokságban mennyi pénzt fog költeni a takarítónő fizetésétől kezdve a játékosok, edzők bérén át egészen a fűmag áráig, majd banki bizonylaton bemutatja, hogy a pénz az utolsó fillérig rendelkezésre áll. Aztán az éves jegy és tv-s bevételt már a következő évad költségvetésébe építi be.
Egy csapat csak úgy indulhatna el a következő bajnokságban, ha forintra pontosan meg lenne előre a költségvetése, és nem úgy számolna, hogy a jegyekből,a  tv-s díjakból, vagy épp a játékos eladásból ennyi meg ennyi pénz folyik majd be, és azzal valahogy túlélik az évet.
Mert azt a pénzt a következő bajnokságra tervezzék, ne az ideire.
Egyszer az egyik olvasóm azt írta, ez megvalósíthatatlan.
Pedig egyáltalán nem az.
Biztos lenne felháborodás.
De nem a felelősen gondolkozó klubvezetőktől, hanem Héger meg Faragó féléktől.
És csak az első egy-két év lenne nehéz, aztán menne minden a maga útján.
Egyébként bevallom, korábban azt hittem, ezt a rendszert én „találtam ki”, de kiderült, hogy ez nem így van.
A francia kézilabda bajnokság első két osztályában csak így indulhat el egy klub.
Az a legnagyobb baj az, hogy országunkban van egy testület, melynek tagjai azért kapják a fizetésüket, hogy a mutyizó szerencsevadász klubvezetőket, tulajdonosakat kiszűrjék, hogy az olyan klubokat, mint a Vác, az Eger, a Kecskemét vagy épp a Zalaegerszeg (ennél a négy klubnál már több, fizetési elmaradás miatti balhé volt) egész egyszerűen ne engedjék indulni a profi bajnokságban.
De ezen testület tagja – mint a fenn említett példák is bizonyítják – nem teszik rendesen a dolgukat, pontosabban szart se tesznek, csak felveszik a fizetésüket.
És ezzel lényegében ők azok, akik még mélyebbre ássák a magyar futball sírját.

Fehér György

Mészáros Ferenc, az egri focicsapat edzője azt mondta, hogy a magyar labdarúgás bohózata, ami Egerben folyik. Pedig sokan tudják, egy előre megtervezett akció kellős közepén vagyunk. Én pedig azt mondom, az a valóság, ami Egerben folyik, na meg az, hogy az egyetlen felelős döntés meghozatalára sem képes MLSZ – csakúgy, mint korábban, más csapatnál – most is csak angyali nyugalommal nézi az eseményeket, de semmilyen szankcióval nem bünteti a hónapok óta tartozó tulajdonost.

„A klub tulajdonosainak kiszámíthatatlansága, sokszori ígérgetése vállalhatatlan helyzetet teremtett az egri labdarúgásban. Nem működtek együtt azzal a főszponzorral, aki az NB II-ből az élvonalba emelte az egri labdarúgást, és korrekt módon finanszírozta a mindennapi működést. Nyilvánvalóan az sem megengedhető, hogy az önkormányzati tulajdonú létesítményben tervezett beruházásról szóló szerződést az egyesület tulajdonosa üzleti titokként kezelje. Az önkormányzat a klubnak szánt forrásokat az utánpótlás számára adja majd át” – áll az egri önkormányzat közleményében, amely egyértelművé tette, hogy a városvezetés nem ad több pénzt.
Ez nem is csoda, hiszen amíg Jámbor János állt az egri foci mögött, addig minden átlátható és tiszta volt, a fizetések is időben megérkeztek.
Persze Jámbor nem hülye, oda nem adott, ahova nem kellett.
Minden bizonnyal ezt elégelte meg „valaki”.
„Valaki”, aki többet szeretett volna szakítani, mint amennyit Jámbortól szakított.
A célszemély meg is volt: John Marshallt már Vácon is sikerült átverni, hát megpróbálták Egerben is.
Télen sokak meglepetésére gyorsan, fű alatt le is zongorázták a tulajdonosváltást. Jámbort, aki több mint 100 milliót tett az egri futballba lényegében kirúgták, jött helyette az angol.
Arra viszont „valaki” nem gondolt, hogy Marshallt csak egyszer lehet átverni.
Arra meg végkép senki nem számított, hogy az angol – aki egyébként még ma is pénzeli a volt váci játékosokat, de erről néhány sorral lejjebb – gyorsan átlátja a helyzetet, és egy fillért sem ad.
Ez pedig ahhoz vezetett, hogy az Eger FC szép csendben csődbe ment. És ezen már az sem segít, hogy a tulajváltásnál a hibát elkövető ember ma már felteszi a kezét.  
„Nincs ezen mit szépíteni, csődbe jutottunk – mondta Kocsis Zoltán kisebbségi tulajdonos a Nemzeti Sportnak. – Én is hibáztam, hatalmasat hibáztam! Amikor Jámbor János főtámogatóként irányított a háttérből, minden rendben volt. Percre pontosan jöttek a fizetések, a klub biztos lábakon állt. Én mégis John Marshall-lal egyeztem meg a folytatásról. Ma már mindent másként csinálnék. Jámbor úr, akkor úgy láttam, bizonytalan a jövőt illetően, John Marshall pedig elszántnak tűnt, amikor megvásárolta a klubot működtető kft. hetvenöt százalékát. Most meg már nem tud vagy nem akar fizetni. Sajnos ezt már ki is jelentette. Kerek perec megkérdeztem tőle, mire számítsunk, mi lesz a csapattal, a játékosokkal, a szurkolókkal. Mire azt mondta, eddig, és nem tovább. A csőd jelen helyzetben elkerülhetetlen. Tartozunk fűnek-fának, s előbb-utóbb feljelent minket valaki. Ez ellen már nem tudunk mit tenni. Egyetlen lépésünk maradt, bementünk a Magyar Labdarúgó-szövetségbe, és segítséget kértünk. Azt szeretnénk, ha az MLSZ valamiféle hitelt adna nekünk, afféle kölcsönt, amelyet természetesen visszafizetünk. Szeretnénk befejezni a bajnokságot, mert így lenne tisztességes. De mi már nem tudunk előteremteni semmiféle pénzt. John Marshall nem ad, nekem meg nincs.”
Na mármost itt van egy kissebbségi tulajdonos, aki most szépen elsírja a bánatát, de ugyan ezt tette fél évvel ezelőtt is.
Pedig akkor még minden rendben volt – legalábbis most ezt mondja.
Csupán Jámbortól nem cseppent annyi, amennyit cseppenhetett volna az angoltól. Ha az hagyja újra magát átverni.
De nem hagyta.
Közben pedig több tízmilliós TAO-s támogatásról szól a fáma.
Több tízmillió forintról, amiről nem akarják bemutatni a számlákat.
Az önkormányzat szerint a „nem akarják” kifejezésben Marshall mellett ott van Kocsis Zoltán is.
Persze, azért Marshallt sem kell félteni.
Neki már az egri szerepvállalásnál kész terve volt, arra, miként legyen ismét foci – Vácon.
Ugye, az Eger kiesésével ez egyértelmű – a futballt kft székhelye áttevődik Vácra, és máris rendbe van minden. Vagy mégsem, hiszen a egri játékosok többet keresnek, mint a váciak. Főleg, ha azt nézzük, hogy a váciak papíron egy fillért sem keresnek.
De készen állt a B. terv.
Már télen készen állt – amikor a Vác nem állt ki a Videoton ellen a Magyar Kupában.
Vácon megszűnik a futball - ez már meg is történt
Az NBIII Alföld csoportjában vezető Dunaharaszti feljut az NBII-be – erre minden esély megvan – majd az indulási jogot megveszi Marshall, és már viszi is a klubot Vácra.
Persze, a Dunaharaszti sem jár rosszul – kap egy halom pénzt. Sokkal kevesebbet, mint amennyit az egri fociba kellene ölni, de egy Dunaharaszti szintű klub költségvetésében mégis számottevő összeget.
Na és marad az NBIII-ban.
A Bekenye jogán.
A Bekenye ugyanis vezet a Nógrád megye I. osztályba, és feljutása esetén átadja az indulási jogot a Dunaharasztinak, ő pedig megy vissza a megyei bajnokságba.
Így a Vác marad NBII-es, a Dunaharaszti NBIII-as, és közel sem kerül annyiba, mint az egri futball.
És aki azt gondolná, hogy ez egy összeesküvés elmélet, amit én találtam ki, annak figyelmébe ajánlom azt a listát, hogy kivel erősödött néhány hete a Berkenye csapat.
Nos, a Nógrád megyei I. osztályú falúba érkezett a háromnegyed Vác, játékosokkal, edzőkkel együtt.
Akik – minő véletlen – John Marshalltól kapják a fizetésüket.
És ők megkapják.
És az a nagy baj, hogy erről én már februárban hallottam – és ha hozzám eljutott ez az infó, akkor az MLSZ vezetőinek is tudniuk kellene. Persze, ez ellen semmit nem tehetnek, de az ellen, ami Egerben most történik, az ellen igen.
Csak nem tesznek semmit.
De miért lepődünk meg ezen?!

Fehér György  

 Nem vagyunk túl jóban – legalábbis gondolom. Megértem, hiszen nem mindig tüntettem fel jó színben – de csak az „igazságot” írtam. Persze, az igazság relatív, vagy legalábbis nézőpont kérdése. Ettől még tény, a magyar labdarúgás utóbbi 30 évének legnagyobb magyar labdarúgója, nemzeti csapatunk utolsó vb gólszerzője, Détári Lajos ma 50 éves.
Sosem tagadtam: rajongtam a játékárét. Kivételes tudású és játékintelligenciájú futballista volt, akit minden szurkoló imádott, akár a Bozsik Stadionban, akár Görögországban, akár Németországban, Olaszországban, vagy épp az Üllői úton.
Nem sok futballistának adatik meg, hogy majd 25 évvel az után, hogy egy külföldi csapatban szerepelt - Olimpiakos – saját, névvel ellátott széke legyen a stadionban.
Olyan hely, ahova senki nem ülhet rá, mert bármikor jöhet Détári.
Neki megadatott.
Persze, ez nem is csoda, hiszen amellett, hogy a Budapesti Honvédot 1984 és 1986 között úgy vezette sorozatban háromszor bajnoki címre, hogy közben ő maga mindannyiszor gólkirály lett, az Eintracht Frankfurtban Német Kupa győzelmet érő gólt szerzett a sorozat fináléjában, míg az Olimpiakoszban két év alatt több mint 30 gólt szerzett.
Igazi közönség kedvenc volt.
Igaz, ma már tudjuk, hogy akár máshol, nagyobb csapatban is lehetett volna az, ha az a fránya pénz nem szól közbe.
Ha valaki – és még véletlenül sem ő – nem lett volna nagyon „éhes”, és nem adta volna el a játékost nagyobb pénzért rosszabb helyre, mint ahova valóban mehetett volna.
Détári így is a legdrágább magyar játékos volt, amikor Frankfurtból Görögországba szerződött 18 millió német márka ellenében.
Pedig mehetett volna nyugatabbra, jobb csapatba is.
Persze, ez később megadatott neki, hiszen Görögország után játszott Bologna, az Ancona - és egy rövid ferencvárosi kitérőt követően - a Genoa csapatában. Legnagyobb olasz sikerét az jelentette, hogy a Bolognával negyeddöntőbe jutott az UEFA-kupában.
Városi legenda, hogy utolsó Olaszországi állomáshelyén annyira szerették, hogy külön az ő méretére gyártottak sportkocsit. Karrierje végéhez közeledve Svájcba igazolt a Neuchatel Xamax gárdájához, s ott még a bajnokság egyik legjobbja volt, majd az osztrák másodosztályú St. Pölten, s végül Magyarországon a BVSC és a Dunakeszi következett.
Egy gyűjtemény csodás Détári gólokból:

Edzői pályáját eddig kevesebb siker övezte: 2000 óta több mint 15 csapat kispadján ült, s eddigi legnagyobb eredménye, hogy a Szombathelyi Haladást feljuttatta az élvonalba. Détári a válogatott vezetésében is megfordult, Bozsik Péter segítője volt 2006-ban, de a Máltán elszenvedett, történelmi Eb-selejtezős kudarcot követően az ő szerződését is felbontották.
Legutóbb a Ferencvárost irányította, 2011 augusztusában lett a zöld-fehérek szakmai igazgatója, s együttesével a 11. helyen végzett az NB I-ben, majd tavaly augusztusban - négy fordulót követően - felbontották a szerződését.Na és akkor a válogatottság, ahol szintén letette névjegyét, és ahol még mindig az ő nevével végződik válogatottunk világbajnoki történelemkönyve: igazi vezére volt az 1986-os - máig utolsó - vb-részvételt kiharcoló együttesnek. A vb-felkészülés során a brazilok felett a Népstadionban aratott 3-0-s siker alkalmával ő szerezte az első gólt, és bár Mexikóban már a csoportkörben búcsúzott Mezey György csapata, ugyanakkor a 2. fordulóban Kanada 2-0-s legyőzésekor Détári állította be a végeredményt, ezzel ő az utolsó magyar gólszerző a vb-k történetében. Détárit tisztelem és becsülöm – bár sokak szerint egy nagy szemét vagyok, amikor megírom zavaros történeteit – mert a magyar futball igazi büszkesége.
És csak remélni tudom, hogy egyszer edzőként is olyan nagy sikereket ér el, mint tette azt játékosként.
Mert az neki és a magyar futballnak is csak jót tenne.

Fehér György

Korábban írtam egy cikket, mely arról szólt, hogy a kis, Pest megyei csapat edzőjeként minden NBI-es és NBII-es klubot megkerestem, és segítséget kértem tőlük.
Na, nem nagyot.
A csapat, ahol edzőként tevékenykedek egy 800 házas kis település csapata. Nem túl jó körülmények között, és nem is túl sok pénzből élünk. Megkerestem hát a profi klubokat, hátha valamelyikük segít egy garnitúra mezzel, pár labdával, vagy bármivel, amit mi használni tudunk.
(A bejegyzés itt olvasható: http://mifocink.blog.hu/2012/10/03/teszt_340)
Nem sok sikert vártam, de azt gondoltam, egy próbált megér.
Hát kérem, nem hogy sehonnan nem kaptunk semmit, de senki nem is válaszolt.
Egyetlen sort sem.
Akkor megígértem, ha valahonnan, valamikor mégis kapunk valamit, akkor a pozitív példát épp úgy megírom, mint ahogy megírtam a negatívot.
Kérem szépen, jelentem kaptunk ajándékot.
Nem is akár milyet.
Néhány héttel ezelőtt egy hirtelen ötlettől vezérelve írtam egy e-mail Szekeres Tamásnak, kérdezvén, nem kaphatunk-e 100 széket a Ferencváros bontásra ítélt stadionjából, ha már úgyis kidobják őket.
És láss csodát, két nap múlva jött a válasz: bármikor mehetünk a székekért. Már el is hoztuk azokat.
Sőt, megkaptuk a vasszerkezetet is, így csupán az oldalsó tartó elemeket kell majd legyártanunk.
Ennek köszönhetően hatalmas változások lehetnek, lesznek a nyáron a kicsiny csapat háza táján. Egy nyertes pályázatnak köszönhetően új kúttal ellátott öntözőrendszer épül, de a tervünk az, hogy a sporttelep kerítését 2 méterrel kijjebb visszük, és a pálya egyik oldalán található löszfalnál elbontjuk a korlátot, így oda a nézők jövőre már nem mehetnek. Ellenben így egy-egy métert szélesítenénk a pályát, a kispadokat átvinnénk a löszfal elé, helyükre pedig egy 80-90 fős lelátót építünk majd, melyet természetes „Albert Flórián lelátóra” keresztelünk majd.
És hogy milyen összetartó kis társaság van a csapatnál bizonyítja: terveink szerint az összes munkálatot júniusban megcsináljuk. Nagy részét mi, játékosok, edzők, társadalmi munkában.
De a sok munka közepette sem felejtünk el köszönetet mondani az ajándékért.
Köszönjük Szekeres Tamás, köszönjük Ferencváros!

Fehér György

Mai cikkemben ismét egy kicsit az amatőr foci világába kirándulok el. A hétvégén a Pest megyei II. osztályban félbe szakadt a Kerepes-Püspökhatvan mérkőzés. Na és „természetesen” a játékvezető volt a hibás.

Gyakorlott sportvezetőként és edzőként a saját bőrömön tapasztalom, hogy bizony a megyei futballban tevékenykedő játékvezetők egy része nem igazán alkalmas arra, amit csinál, de…..
Fordítva ülünk a lovon, ha azt gondoljuk, ők – mármint a sporik – rosszabbak mint mi.
Mármint edzők, vagy játékosok.
Van az a híres mondás, miszerint a játékvezetői hibák egy idényben kiegyenlítik egymást, de én ezt úgy mondom, hogyha mi játékosok, edzők, sportvezetők egy mérkőzésen csak annyit hibáznánk, mint a sporik, bizony sokkal előrébb járna a magyar foci.
Vagy saját példámra vetítve, ha én, vagy a játékosaim csak annyit hibáznának egy meccsen, mint a bírók, akkor előrébb állnánk a tabellán.
És ez még akkor is így van, ha ezt nehéz és fájdalmas bevallani – saját magunknak.
Na de térjünk vissza Kerepesre, ahol 1-1-es állásnál azért szakadt félbe a mérkőzés, mert a hazaiak főrendezője berohant a pályára, és megfenyegette a játékvezetőket.
A kiváltó okot nem ismerem, még az is előfordulhat, hogy a játékvezető hibázott, de ez sem ad okot senkinek – a főrendezőnek főleg nem – hogy beszaladjon a pályára és fenyegetőzzön.
Ám a cikk témája még csak nem is ez, hanem a hazai edző nyilatkozata.
Pongó I. Péter – akivel korábban egy évet volt szerencsém együtt játszani Kistarcsán, és akiben egy nagyon lelkes, a győzelemért mindent megtevő embert ismertem meg – ugyanis azt mondta, idézem: „A játékvezetők nem nőttek fel a feladathoz, emiatt alakult ki az atrocitás a pályán.”
Na mármost ránéztem a tabellára, és nem megbántva a trénert azt mondom, a főrendező hibáját tetézte ezzel a nyilatkozattal.
A Kerepes ugyanis az idei 19 meccséből egyet sem tudott megnyerni, két döntetlen mellett 17 vereséget számlál az idén. Összesen 2 pontot szerzett a gárda, és ezzel tök utolsó a csapat  a bajnokságban.
Sőt, egy évvel korábban, tehát a tavalyi bajnokságban 22 meccsből is csupán három meccset tudott megnyerni, és három döntetlen mellett 16 alkalommal szenvedett vereséget, és csak azért nem esett ki, mert egyrészről a Fót visszalépet, másrészről az Őrbottyán még ennél is gyengébb teljesítményre volt képes.
A Kerepes az elmúlt két bajnokságban eddig 41 meccset játszott le, amiből 33 alkalommal kikapott, öt döntetlen mellett háromszor nyertek. Utoljára 2012 június 2-án a Galgahévíz ellen.
Idén biztosan kiesnek a másodosztályból, sőt, még az is megtörténhet, hogy egyetlen győzelem nélkül teszik ezt meg.
Ezek után – és tényleg nem megbántva egyetlen kerepesi játékost vagy edzőt sem - talán át kellene értékelni, hogy ki, kik nem nőttek, nőnek fel a feladathoz. Nem másban kell keresni a hibát, és egy ilyen idény után illik csendben maradni.

Fehér György

Tegnap fogtam magam, és kiutaztam a város szélére (aki kitalálta, hogy az egyik legmodernebb sportközpont, a Sportmax 1 majdnem Kamaraerdőbe, de mindenképp a város szélére épüljön, annak kellene minden nap oda járnia, de legalább a budafokiak egy nagyszerű létesítményben sportolhatnak), hogy megnézzem a Ferencváros a Dunakeszi Kinizsi futsal meccsét.

Hogy megnézzem, mi a különbség a profizmus és az amatörizmus között.
Már leírni is furcsa, hogy ebben a párosításban a Ferencváros képviseli az amatörizmust, a három éve még nem is létező Dunakeszi pedig a profizmust.
Mégpedig kőkemény profizmust, világhírű, spanyol edzővel, idegenlégiósokkal, és a zuhanyhíradó szerint kemény, több százezres fizetésekkel, tízmilliókat áldozó szponzorokkal.
Persze, a támogatók, akik azért egytől egyik állami beszállítók, nem saját maguktól találták ki, hogy tízmilliókat pumpáljanak egy NBII-es (jövőre minden bizonnyal első osztályú) futsal csapatba, ehhez kellett a Fidesz második embere is.
Szíjjártó Péter lényegében a Fidesz kispályás, uli-buli csapatát konvertálta át Dunakeszi Kinizsivé azért, hogy ő is NB-s bajnokságban játszhasson, és a „kötelező szponzorálás” itt is – ahogy egyébként nagypályán Fehérváron, Debrecenben vagy épp a Ferencvárosnál – észlelhető.
Az már más kérdés, hogy az egykori Fideszes játszótársakból ma már hírmondónak sem maradtak sokan, kivéve persze Szíjjártót.
Na persze azt még ő sem kockáztatta meg, hogy a Fradi ellen játsszon, annyira még ő sem bátor, hogy a zöld-fehér szurkolók előtt pályára lépjen, így az előző fordulóban gyorsan "kisárgázta" magát.
És hogy mit láttam ezen a futsal meccsen?
Majdnem csodát.
A csupa amatőr játékosokból álló Ferencváros ugyanis teljes mértékben partnere volt a százezreket kereső Dunakesziseknek. Úgy, hogy a zöld-fehérek egyetlen percig sem vezettek, sőt, a kezdés után 45 másodperccel már a Kinizsinél volt az előny. Ám az eddig 236 gólt szerző Dunakeszi az első játékrészben már nem szerzett több találatot, sőt, ha kapusuk, Tóth Gyula – aki egyébként korábban pont a Fradival volt bronzérmes az NBI-ben – nem véd válogatott formában, akkor bizony az amatőr Fradi megfordíthatta volna az állást.
A második játékrész elején aztán egy szabadrúgásból kettőre növelte előnyét a Pest megyei gárda, ám sokszor emlegetett Fradi szív megdobbant.
Kétszer is, így gyorsan 2-2-re változott az állás.
És ekkor, először ekkor jött ki a profi és az amatőr csapat közötti különbség.
Amíg a Fradi több helyzetet is elpuskázott, addig a profi gárda, azaz a Dunakeszi az első igazán nagy hibát kihasználta.
A Fradi ekkor sem omlott össze, újra egyenlített, ám jött az újabb hiba.
És innen már nem volt visszaút, és bár a zöld-fehérek a végén kockáztattak, levitték a kapust, ez nem jött be. Az utolsó két percben még láthatott 1-1 kiállítást is a publikum, na meg a Dunakeszi kontrát, és végül egy 5-3-as Dunakeszi győzelmet.
A profizmus, a sok tízmillió irányított pénz végül legyőzte az amatörizmust, de a Fradi megmutatta a Dunakeszinek, hogy a pénz nem minden.
És tudják mit láttam még ezen a futsal meccsen?
Egy lelkesen küzdő Ferencvárost és egy magukat sztároknak képzelő csapat tagjait – tisztelet a kivételnek – akik minden egyes ítélet után szinte lekiabálták a játékvezetők fejét.
Láttam még egy játékost, aki magát ősfradistának vallja, de ha kell, ha a érdeke úgy kívánja, szinte leszakítja ellenfeléről azt a zöld-fehér mezt. Vincze Ottó –már róla van szó – két esetben úgy megrángatta a Fradi címerest mezt, amire ő olyan büszke, hogy csoda volt, hogy az nem szakad el.
Ráadásul a „bazd meg a kurva anyád”…kifejezés olyan hangosan hagyta el a száját – a játékvezetőnek címezve - hogy azt a csarnokban ülő összes ember hallotta.
Csak a játékvezető nem, aki egyébként két méterre volt Vinczétől.
De láttam egy másik ősfradistát is, aki megmutatta, milyen az igazi játékos.
Milyen az, amikor valakire azt mondjuk: alázattal áll a sporthoz.
Horváth Ferenc – mert itt pedig róla van szó -, a Kecskemét edzője, a Dunakeszi futsalcsapatának kapitánya már a bevonulás alatt szinte vigyázzba állt a Fradi indulót hallva, majd egyetlen percre sem szállt be a többiek közé.
Mert bár Horváth nem a Fradiban nevelkedett, az Üllői útra kerülvén gyorsan a szurkolók kedvence lett, sőt, a Fradi futsal csapatában is játszott.
És mint mondta, ő a Fradi ellen nem játszik.
Mert így is lehet.

Fehér György  

Ritkán, de előfordult, hogy egy-egy, más oldalon megjelent cikket elhozok ezen az oldalon. Most is ez történik: az Index.hu nagyszerű sportújságírója, Lantos Gábort készített interjút Matus Sándorral, az egyik legnagyobb magyar tehetségnek kikiáltott magyar kapusnak, aki immár egy évtizede véd és dolgozik Izlandon. És nem is tervezi, hogy hazaköltözik.

A magyar futball egyik gyorsan megszülető, majd eltűnő csapata, a Gázszer, és a jelenleg is NB I.-es Pécs csupán emlék számára. Matus Sándor, aki semmit sem bán, lassan egy évtizede az észak-izlandi Akureyri kapusa.
Matus azt sem bánja, hogy az 1995-ös utánpótlás-Európa-bajnokság idején még nem létezett az internet, és a tornáról televíziós közvetítés sem volt. Mint mondja, a görögországi U18-as Eb-n a spanyolok elleni 2-1-es vereség után odament hozzá a rivális edzője, megsimogatta az akkor 18 éves fiú fejét, és hatalmas karriert jövendölt számára. A Piski Elemér vezette magyarok egy győzelemmel (Törökország ellen 2-1) és két vereséggel (Spanyolország 1-2, Hollandia 3-5) a hatodik helyen kötöttek ki.
Az ott szereplő hollandok közül van Bommel érte el azt, amit a magyar kapusnak jósoltak. Matus mégsem tűnik boldogtalannak. Beszélgetésünk alatt kisfia, Aaron csimpaszkodik a nyakába. A hároméves örökmozgó gyermek mellett itt van a szobában a tizenegy éves nevelt srác, Viktor, valamint a konyhában sült csirkét készítő feleség, Halldóra.
Matus végleg megérkezett az ország második legnagyobb városába, Akureyribe.
Első találkozásunkkor rögtön meccsre visz. Március 15-én este, 21.30-kor kezdődik a IA Reykjavík elleni Ligakupa-találkozó. Fedett, műfüves pályán, hiszen odakint a süvöltő szélben és nagy hóban nem lehetne játszani. A csarnokban az időjárás kivételével minden olyan, mint odakint, két csapat, három játékvezető, tökéletes hangulat és a vége 1-1-es döntetlen. A másodosztályú Akureyri addig húzogatta a Premier Ligás fővárosiak bajszát, amíg egy pontot elvett tőlük.
Siker ez a javából, amely nem jöhetett volna létre a magyar kapus hathatós közreműködése nélkül. Pedig aznap délután Matus még dolgozott, bár munkaideje 16 órakor lejárt, ezen a pénteken rá kellett tennie két extra órát.

Ha megszeged a szabályt, fizetsz

„Elég nagy a mozgás bent a cégnél, ahogy közeledik a tavasz, egyre több turista érkezik Akureyribe” – magyarázza a székesfehérvári sportoló. „A vállalat Izland legnagyobb autókölcsönzője, én évek óta itt dolgozom, a tulajdonos amúgy csapatunk egyik főszponzora. A logisztikai területén vagyok csoportvezető, emellett az általános szerviz-, és tisztítási munkálatok is hozzánk tartoznak. Ez különösen akkor érdekes, amikor a látogatók fittyet hánynak azokra a szabályokra, amelyeket Izlandon be kell tartani. Hiába van a fenekük alatt egy hatalmas autó, a belső országrész vízmosásain csak a kijelölt helyen szabad átkelni."
„A gond akkor kezdődik, amikor az eszement sofőröknek nincs kedvük megkeresni a kijelölt átjárót, hanem mennek az orruk után. Láttam már olyan járművet, amelyet tetőig lepett el a víz, miután fennakadt egy sziklán a folyóban. És láttam annak az embernek az arcát, aki megtudta, hogy a biztosító ebben az esetben nem fizet, hiszen az agyatlan vezető elhagyta a kijelölt átkelőt. Bankkártyájáról több millió forintnak megfelelő koronát emeltünk le, azt hiszem, egy életre fejébe véste az ősi mondást: járt utat járatlanért el ne hagyj. Kellemetlenebb része a munkának, amikor egy hétvégi buli után a napokig részegeskedő bérlők összehányva adják vissza a kocsit, de errefelé csak a hányás büdös, a munka nem. Nekünk az a dolgunk, hogy a nyomokat eltüntessük, az akkora már józan látogatónak meg az, hogy kifizesse az okozott károkat. Mindemellett szép lassan megtanultam az idegenvezetői szakmát is. A szezonban gyakran viszek vendégeket több órás körútra, megmutatva nekik, hogy Észak-Izland milyen csodákat tartogat a számukra. Majd te is meglátod, amikor csobbanunk egyet a Mývatn-tóban.”
Matus 2004 márciusában érkezett Izlandra. Az akkor már itt futballozó Fórizs Sándor segített neki. Jövetele évében azonnal az országos kupa döntőjébe jutottak, ahol vereséget szenvedtek. Klubja azóta is stabilan a másodosztály tagja, bár volt egy esztendő, amikor nagyon rezgett a léc. Matust ekkor a kispadra vezényelték, de nem abban a szerepkörben, ahogy most sokan gondolják.

Akinek sikerült

„2007-ben történt. Nagyon nem ment a játék, a kiesés ellen harcoltunk. Az akkori trénerünket menet közben elküldték, megkértek, hogy a vészhelyzetben üljek le a kispadra, legyek játékosedző. Saját kezünkbe került a sorsunk. A bennmaradásról döntő összecsapáson, a 86. percben tizenegyest fogtam, az ellentámadásból gólt lőttünk, így nem estünk ki. A meccs végén lerogytam a fűre, percekig azt sem tudtam, hol vagyok. Aztán szóltam a vezetőségnek, hogy a jövőben, ha lehet, maradnék a kapuban, hozzanak ide más mestert. Így tettek, na meg adtak egy újabb hároméves szerződést, kicsit jobb feltételekkel. Azt biztosan tudom, hogy ha akkor elbukunk, én nem maradhatok. A harmadosztályban biztosan nem fizetnek külföldi kapusnak.”

Azok a felejthetetlen kilencvenes évek

A magyar futball legelvakultabb rajongói és a statisztikusok emlékezhetnek csupán behatóbban a Gázszer történetére. Az agárdi egylet egy tehetős vállalkozó, Németh László segítségével 1993-ban jött létre, majd az 1997/98-as idényben már a legmagasabb osztályban játszott. Matus segítségével érdemes belelapozni a sportújság akkori lapszámaiba.
1997. augusztus 16 -án Székesfehérvárott nyolcezer néző tekintette meg a Videoton elleni bajnokijukat, két héttel később Győrben tizenkétezer szurkoló előtt fociztak az agárdiak. Ma, amikor a Győr toronymagasan vezeti az NB I.-et, három hazai találkozójukon jön össze annyi néző, mint 97-ben az ETO-Gázszer meccsen. A hányatott sorsú Gázszer 1998-ban Akasztóra, az addigra megszűnt Stadler FC pályájára költözött, majd visszatért Székesfehérvárra. Az 1999/2000-res szezon jól kezdődött a csapat számára, történetében először sikerült élen állnia a tabellán. Később visszaestek, így az őszt 5. helyen zárták. Azonban a téli szünetben a fokozódó anyagi gondok miatt eladták a részvételi jogot a másodosztályú Pécsi Mecsek FC-nek, amely továbbvitte a Gázszer eredményeit. A játékosok szétszéledtek, a Gázszer FC megszűnt.
„Szép emlék a Gázszer és ma már mindenkire jó szívvel gondolok ott” – folytatja a kapus. „Mindazokra, akik anno a magyar fociban valamit hozzátettek a pályafutásomhoz, vagy éppen elvettek belőle. Soha nem felejtem el, hogy 1997. november 8-án a Fáy utcában, 6-2-re vertük a Vasast, egy hétre rá 1-1-re végeztünk a Fradi ellen, az Üllői úton. Majd vége lett az őszi idénynek úgy, hogy minden meccsen én védtem. A télen edzőnk, Hartyányi Gábor új kapust hozott, ekkor került a klubhoz Kövesfalvi István, aki tavasszal kiszorított engem a kezdőből. Pedig az őszi szezont záró banketten valamennyien – elnök, edző – a fejemet simogatták, hogy nélkülem nem ment volna. Más lehet, hogy belerokkan mindebbe, én képes voltam felemelt fejjel a kispadra ülni. Ez volt az az időszak, amikor az Újpest vitt volna, de az akkor élő szerződésemből képtelennek bizonyultak kivásárolni. Ha van valami, amit sajnálok, hogy egy magyar szinten nagycsapatnak elkönyvelt egyletben – Újpest, Fradi, Honvéd – nem próbálhattam ki magam. Két évvel később, 1999-ben, huszonhárom évesen kerültem először külföldre, Finnországba, onnantól pedig beszippantott észak varázsa.”
Akureyri messze van Magyarországtól, Matusnak pedig alig maradt kapcsolata a honi labdarúgással. Emailen, különböző közvetítők útján egyre többen keresik meg azzal, hogy segítsen ennek vagy annak a játékosnak csapatot találni Izlandon.
„A szomszédos kisvárosban, Húsavikban játszik most Odrobéna Péter, akinek segítettem. Korábban is csak olyan futballisták miatt tettem lépéseket, akikről tudtam, hogy képesek beilleszkedni az izlandi fociba, és nem törik le a kezük, ha a sport mellett dolgozniuk is kell – itt ugyanis nem megy másképpen. Lőrincz Antal több mint háromszáz hazai NB I.-es meccsel a lábában jött ide, Farkas Norbert (Szmöre), ugyancsak azok közé tartozott, akiben nem kellett csalódniuk az izlandiaknak. Ám az önjelöltekkel, nagyszájú emberekkel nem áll módomban foglalkozni. Odrobéna Péternek is megüzentem, vásárolja meg a Budapest–Akureyri-repülőjegyet, a többivel ne törődjön. Úgy voltam vele, ha ennyit képes áldozni azért, hogy Izlandon focizhasson, akkor komolyan gondolja a dolgot. Péter szó nélkül ment ebbe bele, jól is sikerült a próbameccse, de attól a csapattól, amelyben szeretett volna játszani, nem kapott szerződést. A Húsavik trénere azonban – szerencséjére – ott volt ezen a találkozón, másnap leigazolta Pétert."

Magyar foci Izlandról nézve

„Ami pedig a magyar focit illeti? Némi rálátásom van csak a dolgokra, de hazudnék, ha azt mondanám, minden történéssel tisztában vagyok az otthoni eseményeket illetően. Egy Izland–Magyarország-tétmeccset azért szívesen megnéznék, nem állítom, hogy ennek a kimenetele fix kettes lenne. A helyi labdarúgásban is egyre több a pénz, legutóbb épp a norvég nemzeti csapat ment el innen sima vereséggel. A szövetségi kapitány az a Lars Lagerbäck, aki korábban a svéd válogatott kispadján ült. Szóval, a fejlődés hónapról hónapra érzékelhető. Kíváncsi leszek, hogy 2016-ban, amikor az Európa-bajnokság huszonnégyes lesz, mire megy Izland a kvalifikáción. Azt tudni kell, hogy a jelenlegi felnőtt együttes arra a válogatottra épül, amely az ország legnagyobb futballsikerét aratva két éve az U21-es Eb legjobb nyolc csapata közé jutott.”
Matus mosolyogva idéz fel két olyan momentumot, amikor Izlandon megállt az élet. Mindkettőnek köze van egy másik sportághoz, a kézilabdához, az egyiknél mi, magyarok, is főszereplők lettünk.
„Először 2008-ban, a pekingi olimpiai kézilabdadöntő alatt szűnt meg a mozgás Izlandon. Már a fináléba vezető út valamennyi mérkőzése alatt az egész ország a tévé előtt ült, de a franciákkal vívott aranymeccs idején a repülőtér kivételével nem volt olyan hely az országban, ahol bárki bármit elintézett volna. Ráadásul a nyár kellős közepén voltunk, Akureyriben is hemzsegtek a turisták, akik fel sem fogták, mi történik körülöttük. Az olimpiai ezüstérmet úgy ünnepelték, mintha ők lettek volna a bajnokok. A reykjavíki falloszmúzeumban ennek a csapatnak különleges emléket állítottak: tizenöt, ezüstből formázott férfi nemi szerv áll egy kis üvegkalitkában."
„Eljött London, a tavalyi olimpia. A csoportmeccsen legyőzték a franciákat, mindenki azt mondta, hogy Izland nyeri a játékokat, senki más. Soha nem felejtem el azt a negyeddöntőt a magyarok ellen – és ők sem. Helyi idő szerint reggel volt a meccs, a klubházban az izlandiak odafent nézték a tévét, én egy másik helyiségben. Hol én őrjöngtem, hol ők. Tíz másodperccel a vége előtt, amikor egy góllal vezettek és hetest kaptak, nem csak a Londonban játszók pacsiztak, hanem az egész ország ugyanezt tette. Abban a minutumban el sem tudták képzelni, hogy kikapjanak. A történet többi része más ismert. A büntető kimaradt, a magyarok egyenlítettek, majd kétszeri hosszabbításban győztek is. Ami utána következett, azt nem lehet elmondani. Izland gyászba borult, a meccset hetekig elemezték, de szerintem a mai napig nem tudják, hogyan voltak képesek az ezerszer agyonnyert meccset elveszteni.”

Mi kell a boldogsághoz?

Csak nem hagy nyugodni a kérdés, milyen pályát futna be Matus, ha ma lenne 18 éves. Ha ma kerülne ki egy utánpótlás Eb-re, amelynek minden meccsét élőben adja az Eurosport. Ám a mindig jó kedélyű sportolót nem tudom kizökkenteni.
„1995-ben az MLSZ akkori vezérkara határozottan megtiltotta, hogy az Európa-bajnokságon mi bárkivel is szóba álljunk aki menedzser, vagy annak mondja magát. A csapattal két kísérő utazott, akik csak arra figyeltek, nehogy bárki is megközelítsen bennünket. A válogatottban akkor egyedül Torma Gábor volt profi, ő már Belgiumból, a Cercle Bruges-től érkezett hozzánk. Mesélte, hogy a tatai edzőtáborban, titokban, egy kocsi motorháztetőjén írt alá szerződést, amelyről tulajdonképpen azt sem tudta, micsoda. Eléggé leesett az álla, amikor az egyik nap jöttek érte a belgák."
„Csak azért meséltem el mindezt, hogy érzékeltessem, hogyan mentek akkoriban a dolgok. De én a magyar futballra nem tudok és nem is akarok rosszat mondani. Egy évtizede külföldön élek, illendő sem volna. Azzal tisztában vagyok, hogy mostanság a bundaügyek igencsak megtépázzák a sportágat, csak reménykedem a megtisztulásban. Amúgy játékoskoromban engem is elkapott ám a gépszíj. Nem csaltam, nem fogadtam, hanem kaszinóztam."
„Érdekes, hogy abban a pillanatban, ahogy kikerültem külföldre, abbahagytam a rulettezést. Már nem volt erre szükségem, hiszen mind a pályán, mind az életben megtaláltam számításomat. Nem akartam én nagy lábon élni, dehogy! Finnországban és később Izlandon is rájöttem, hogy a munka és a sport ötvözete megadja nekem mindazt, amire szükségem van. Otthon csak mentem a pénz után. Fiatal voltam, a Gázszerben a kispadot koptattam, azt hittem, hogy a rulett segítségével találom meg mindazt, amit keresek."
„Saját képességeimmel mindig is tisztában voltam. Tudtam, hogy sosem nyerek világbajnokságot, Eb-t, vagy Bajnokok Ligáját. De mindenképpen megérte focistának lennem. Izlandon találtam meg azt, amit otthon hiába kutattam. A nyugalmat, a biztonságot. Édes és nevelt fiam mellé – terveink szerint – hamarosan érkezhet egy újabb csöppség. 37 éves vagyok, az ősszel jár le a szerződésem, még két évet szeretnék játszani, szerintem nem lesz gond az újabb megállapodással. Addigra egyre jobban megtanulom az idegenvezetői szakmát, amit imádok csinálni” – mondja, majd beindítja a terepjárót, és másfél óra múlva a várostól száz kilométerre fekvő Mytvan-tóhoz érkezünk.
A télen-nyáron gejzírek fűtötte 42 fokos vízben elmerülve a történet főszereplője csak annyit mond: „Boldog és elégedett ember lettem és vagyok Izlandon. Életem hátralévő részét ebben a csodálatos országban fogom leélni. Egy dolgot nem fogok sosem elmulasztani: az évenkénti családlátogatást. Sosem felejtem el az Eyjafjallajökull vulkán 2010-es kitörését. Édesapám pont akkor halt meg, a temetésre kellett hazamennem. A hamu egész Európa légterét beterítette, de amikor el kellett hagynom a szigetet, simán haza tudtam repülni. Visszafele a keflaviki légikikötő a skóciai Glasgow városában üzemelt, az egészet oda telepítették át az izlandiak. A skót városból talán az egyetlen gép, amely Izland felé el tudott indulni, az Akureyribe tartó járat volt. Apám elmenetele miatt rettenetesen szomorú emlék mindez, de az égiek akkor is velem voltak.”

Valaki idióta – már bocsánat – kitalálta, hogy itthon télen kell focizni, nyáron viszont tilos.
Valaki kitalálta, hogy országos szinten március 2-án kell kezdeni a bajnokságokat, de július 1-e éig be is kell fejezni.
Ez az idióta legalább beláthatná a hibát, a hülyeséget, és gyorsan felül is bírálhatná magát.
És bevallom, itt most nem csak a profi csapatokat sajnálom, sokkal inkább az amatőr gárdákat.

Merthogy a magyar futball totális átszervezése miatt, ez az idióta az amatőr csapatokat is kihajtotta a télbe, a sárba, a fagyba már március 2-án. És bár azon a héten szerencsések voltak a gárdák, mert még a nap is kisütött, azóta bizony elég fránya a helyzet kis hazánkban. Igaz, arra azért senki nem számíthatott, hogy Húsvétkor a hóhelyzet miatt maradnak el mérkőzések.
De....
Én tudok olyan ifi és serdülő csapatról, amelyik még egyetlen mérkőzést sem játszott az idén, sőt, olyanról is, amelyik még egyetlen normális edzést sem tartott, mert nincs hol, de a felnőtt csapatok sem tudnak pályára lépni minden héten.
És a gond itt az, hogy ezekben a csapatokban dolgozó emberek játszanak, hobbiból, szabadidőből.
És most úgy néz ki, hogy ezen csapatoknak április-május környékén lényegében szerda-szombat ritmusban kell játszani, mert egy – vagy több – döntéshozó úgy gondolta, az amatőr csapatok ne futballozzanak nyáron, inkább március elején. Hihetetlen például, de Pest megyében a hét végén már az ötödik fordulót kellene rendezni, amelyik persze lényegében elmarad, csakúgy, mint a két héttel ezelőtti forduló,
Van olyan megye, ahol a vezetők arról az egyébként még nagyobb baromságról döntöttek, hogy amint beköszönt a jó idő, szombaton és vasárnap is rendeznek egy-egy bajnoki fordulót. Azaz egy hétvégén két meccset játszik egy csapat, amely nemhogy szakmailag, de egészségügyileg is mérhetetlen nagy baromság.
Na és az is, hogy az elmaradt meccseket szerdán kell pótolni. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy az ilyen meccseken nem mindig az esélyes, vagy mondjuk úgy, a jobb csapat nyer.
Egy szerdai meccsen az a csapat nyer, amelyiknél több játékos tud lelépni a munkából.
Mindenki elhiheti, elég sok évet lenyomtam játékosként is a megyei amatőr futballban ahhoz, hogy tudjam, egy idényben egy szerdai meccsre még össze lehet jönni, de egymást követő 3-4 szerdán már biztos nem tud kiállni egy amatőr csapat. És persze az is kérdéses, hogy hazai pályán kell játszani, vagy mondjuk utazni kell ezért a meccsért 80-100 kilométert.
Úgyhogy ahelyett, hogy azon kesergünk, hogy „profi” csapataink nem tudnak hétvégén pályára lépni, és szegényeknek majd szerda-szombat ritmusban kell játszani a fizetésükért, nézzünk egy kicsit távolabb, vegyük észre az amatőr csapatok gondját-baját.
Csak halkan – nem, inkább ordibálva – jegyzem meg, hogy az MLSZ most már több mint két éve hangoztatja az amatőr klubok, az amatőr futball fejlesztését, de még egyetlen döntéshozó sem kérdezett meg egyetlen klubvezetőt, edzőt vagy játékost, hogy ebben az időben miként, hogyan élnek, boldogulnak, játszanak, és hogy hogyan lehetne könnyíteni a nehézségeken.
Igaz, az MLSZ nagyban segít a játékengedélyek és a játékvezetői költségek terhein, melyet a TAO-nak köszönhetően lényegében átvállal, az állam pedig próbál segíteni a TAO-val, de a napi gondok ettől még nem oldódnak meg. Azt pedig csak halkan jegyzem meg, hogy emellett olyan követelmény-rendszert állítottak, hogy azt tényleg csak a TAO-ból lehet finanszírozni. Hogy mást nem mondjak, ma egy olyan megye II-es, falusi csapatnak, ahol a gyerekek mellett még a felnőttek is rendszeres edzenek, mindennel együtt nagyjából 5-6 millió forint a költségvetése. Mint mondtam, ezt a TAO-ból lehet fedezni.
De mi lesz akkor, amikor nem lesz TAO?
Akkor miként szedik össze majd az egyesületek ezt a pénzt mondjuk a magyar futball alulról a második osztályában, ahol csak úgy indulhat el egy klub, ha legalább 40-50 gyereket – mostani hírek szerint jövőre még többet – versenyeztet.
De ez egy másik cikk témája, most arra kellene gondolni, hogy ezt a nálunk az amatőrök ne focizzanak nyáron, és július 1-ig fejezzék be a bajnokságot tervet kellene végre valakinek felülvizsgálnia.

Fehér György

Két meccs, két pont. Hogy sok vagy kevés, azt a jövő dönti el.
De....szándékosan vártam egy napot a török-magyar után, hogy letisztulva írjam meg ezt a cikket. Letisztulva, mert a meccs után dühöngtem.
Ám a dühöm nem nyugodott le.
Vallom, hogy azért nem szereztünk három pontot Törökországban, mert nem tartottuk be a futball örök törvényét: a sportszeletet enni kell, és nem a gatyába engedni.
A kapitánynak sem.
Szóval a törökök ellen nem játszott jól a válogatott, sőt.
Akik a Bölönit fikázták nyilatkozata után, azoknak azért figyelmükbe ajánlanám Király teljesítményét, aki bár pályafutása során hibázott jó pár nagyot, most olyan magabiztosan állt a kapuban, hogyha van még öt olyan magabiztos játékosunk, mint ő, biztosan nyerünk.
De nem volt.
A középső védőink például……
De ezt hagyjuk is, nem akarom ismételni magam.
Itthon sajnos nincs négy, válogatott szinten folyamatosan teljesíteni tudó védőnk.
De még így is meg lehetett volna a három pont, ha….
Ha nem szarunk be.
Tudom, én is olvastam, hogy hatalmas siker ez az 1 pont, mert így pont ezzel az egy ponttal vezetünk a románok előtt a második helyért folytatott küzdelemben, de egyrészről ahhoz, hogy ez a pontelőny megmaradjon, a töröknél sokkal nehezebb környezetben, Romániában nyerni kell majd, másrészről a mi sorsolásunk sokkal de sokkal rosszabb, mint a románoké.
Tehát…Egervári kapitány nagyszerűen reagált a törökök vezető góljára, beküldte Bödét, és meg is változott a játék képe.
Böde talán első labdaérintéséből gólt szerzett, és ezek után  a kétcsatáros játéknak köszönhetően a török tizenhatosra tevődött játék.
Helyzeteink, vagy mondjuk úgy, helyzetecskéink voltak.
Még öt percig.
Aztán csatár helyett védekező játékost hoztunk be.
Megváltoztattunk valamit, ami láthatóan jól működött.
Mert óvni kellett az egy pontot.
Értem én, hogy ezzel az egy ponttal kicsike lépéselőnybe kerültünk, de valljuk be, egyrészről tényleg nagyon kicsiny ez a lépéselőny, másrészről a három ponttal sokkal nagyobb előnybe kerülhettünk volna. (Ha már a románok ellen az utolsó utáni pillanatban elvesztettük két megszerezhető pontot.)
De az a fránya sportszelet becsúszott.
Tudják miért nem tudunk felnőni az európai élmezőnyhöz, de talán a középmezőnyhöz sem?
El tudják képzelni a hollandokat, hogy 1-1-nél, amikor helyzeteik vannak, csatár helyett védőt hoznak be?
Vagy akár az angolokat?
Vagy….a románokat?
Én nem.
Mert pont ez a lélektani határ az, amit ki kell használni.
Persze, egy esetleges három ponttal még ugyan úgy kieshetünk a selejtezősorozatban, mint ahogy ezzel az egy ponttal odaérhetünk a csoport második helyére.
Csak ahhoz a sportszeletet a közértben kell megvenni.

Fehér György

Hogy mit nyerhetünk ma este Törökországban? Mármint a 3 ponton kívül? Esélyt, reményt. Egy világbajnokságon való részvétel reményét. Hogy mit veszíthetünk a győzelemmel? Az esélyt arra, hogy egyszer végre bevalljuk – talán saját magunknak – hol is tart igazából a magyar labdarúgás.

Nagyon drukkolok a magyar válogatottnak ma este. Nagyon kellene nekünk, embereknek egy igazi sikerélmény.
Egy világbajnoki részvétel.
És ehhez ma le kell győzni a törököket.
A románoknak sikerült, és mindenki láthatta, ez a mai román csapat harmatgyenge.
Igaz, nekünk még így sem sikerült ellenük nyernünk.
Sokan azt mondják, az utolsó perc átkát éltük újra át pénteken. Én erre azt mondom, hogy az első félidőben már agyon nyertük a meccset, de ennyi helyzetet nem lehet kihagyni. Ha csak még két helyzetet értékesítünk, akkor nincs miről beszélni. Akkor senkit nem érdekelne, hogy két védő a serdülő III-as bajnokságban sem szalad úgy egymásnak, mint tette azt két válogatott játékosunk.
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy olyan hülyeséget, mint amit a csapatunk játszott az utolsó 3 percben, még világ nem látott. Jöttek a románok, mi meg rugdostuk fel a „falra” a labdát. Tudom, nem egy szép játék, de például a Bayern München a Bajnokok Ligájában, az Arsenal ellen, az utolsó pár percben ki sem akarta hozni a labdát a szögletzászlótól. Bevitték oda, körbeállták, aztán várták a meccs végét.
Ha a Bayern a BL-ben ezt megcsinálhatta, talán nekünk sem vetette volna senki a szemünkre.
De most már ne foglalkozzunk a románok elleni meccsel, mert este Törökország lesz az ellenfelünk.
Nyerni kell, mert ezzel megmarad az esélyünk a csoport második helyére. Főleg úgy, ha a hollandok legyőzik a románokat. (Ebben az esetben mennyire sajnálhatjuk majd azt a 93. percet.)
És hogy mit nyerünk egy győzelemmel?
Az esélyt, a reményt.
Én még gyerek voltam 1986-ban, így nagyon szeretném a magyar csapatot egy világeseményen látni. Emlékszem, amikor 1996-ban kijutott a csapatunk az olimpiára, a barátaimmal már este 7-kor lefeküdtünk, beállítottuk az órát 2-re, hogy a magyar idő szerint hajnalban kezdődő meccseket lássuk.
Ám azt senki ne feledje, egy mai győzelemmel sok mindent elveszíthetünk.
Egy mai győzelem mögé sokan odabújhatnak, elrejtőzhetnek.
Pontosabban elrejthetik a problémákat, titkokat, összefonódásokat.
És sok-sok 10 vagy akár 100 millió forint útját.
Azokat, amelyeket most is elrejtenek.
Azokat, melyeket titkolnak, melyeket nem akarnak, hogy kiderüljenek.
Azokat, melyek egy mai győzelemmel sokáig titokban maradhatnak.
Most sokan azt hiszik, nem szeretem a magyar labdarúgást, pedig ennek pont az ellenkezője igaz.
De idézhetném Bölöni Lászlót is, aki a magyar-román meccs után elmondta, a magyar csapatnak csupán egyetlen Európa szintű játékosa van.
És még véletlenül sem Dzsudzsákot említette.
Hanem a 37 éves Király Gábort.
Szerinte - és egyébként sok magyar edző szerint is - csupán ámítás, amit a magyar futball helyzetéről, fejlődéséről kommunikálunk.
Szóval sokan nem merik, nem akarják bevallani, futballunk közel sem tart ott, ahova sokan „mondják”.
Attól még nem lesz jobb a futballunk, hogy ezrével készítünk igazolásokat óvódás korú gyerekeknek, miként attól sem, hogy tucatlégiósok kapnak szerepet magyar fiatalok mellett.
De attól sem, ha ezeknek a légiósoknak a számát mesterségesen akarjuk korlátozni – sokkal inkább attól, hogy a fiataloknak olyan képzést adunk, hogy inkább őket szerepeltessék a csapatok – mint például az MTK és a Haladás – mint csupa külföldit.
Hogy mennyi probléma van a magyar futballban – kezdve a nézőszámtól, folytatva a körülmények minőségétől, az egyes csapatok „központi utasításra” való milliárdos támogatásán és az amatőr futball nehézségein át egészen az egyes utánpótlás-csapatok edzőinek szülők által való lefizetéséig – arról talán könyvet lehet írni.
De tudják mit?
Én mégis azt kívánom, hogy nyerjünk ma Törökországban.
Sőt, teljes szívemből azt kívánom, hogy jussunk ki a világbajnokságra.
De azt is kívánom, hogy emellett derüljön végre ki az összes turpisság, tartozás, probléma.
És azt is kívánom, hogy minden, a magyar futballban jelen lévő szerencsevadász, hazug, kókler kapja meg méltó büntetését.
Ezt kívánom.
Mint említettem: teljes szívből!

Tegnap még arról volt szó, hogy az Orosháza mérkőzés nélkül jut 3 ponthoz az NB II-ben, mert azt senki nem hitte, hogy a Vác kiáll a soron következő mérkőzésre.  Mindenkit meglepett, hogy a Pest-megyei csapat megjelent a soros bajnokin, igaz, erről a magát tulajdonosnak valló Héger József semmit nem tudott, és nem is volt ott a meccsen.

Orosháza-Vác 1-0
Ezen akár nem is kellene meglepődni.
Ha nem tudnánk, hogy a Vác eddig egyetlen hivatalos mérkőzésére sem állt ki.
Ám Orosházán megjelent.
Hogy miért, arra az egyik játékos ad világos felvilágosítást.
- A válasz egyszerű – mondta a neve elhallgatást kérő váci játékos. – Az elmúlt hetekben sokan támadtak minket, hogy úgy akarjuk ellehetetleníteni Héger Józsefet, hogy nem állunk ki, és az MLSZ-nek ki kell zárnia az általa irányított klubbot. A képviselőnk álláspontja szerint Héger egyetlen liszensz-követménynek sem felel meg, már rég meg kellett volna vonni a liszenszét, ám a döntéshozók mégsem zárták ki a klubot az NBII-ből. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a hétfői fegyelmi bizottsági ülésen mi lesz a döntés, mert mi most kiálltunk Orosházán, de a körülmények nem változtak.
A játékos elmondta, több szurkoló most őket támadja, hogy nekik csak a pénz fontos, avagy megállapodtak Héger Józseffel.
- Mindenkit meg kell nyugtatnunk, továbbra sem kívánunk Héger Józseffel együtt dolgozni. Beszélni sem kívánunk vele. Egyetlen fillért sem kaptunk tőle, sőt, nem is tudta, hogy leutaztunk Orosházára. Sőt, az orosházaiak sem tudtak róla, hogy jövünk, ők is meglepődtek, amikor megjelentünk. Ők is minket szidtak, hogy hogyan „merjük” megtenni, hogy míg másnak „odaadtuk” a három pontot, neki játszani kellett érte. Teljesen titokban tartottuk, hogy játszani fogunk. A szurkolóink előtt is azért titkoltuk, nehogy Héger József megtudja. Nem a drukkereket akartuk bántani – aki kiállnak mellettünk, és ezért köszönettel tartozunk -, egészen egyszerűen arról van szó, kíváncsiak vagyunk az MLSZ lépésére. A Héger irányította klub a liszensz-szabályzat egyetlen pontjának sem felel meg, így szerintünk – és jogi képviselőnk szerint – már rég ki kellett volna zárni a klubot a bajnokságból. Kíváncsian várjuk, hogy az MLSZ fel meri-e vállalni a döntést, de azt nem akartuk, hogy ránk mutogassanak úgy, hogy mi tettük tönkre Hégert, miközben ő csak ígérget, egyetlen fillért sem kaptunk tőle hónapok óta, sőt egyetlen fillért sem tett bele a váci futballba. Ma úgy játszottunk, hogy tegnap Kecskeméten még felkészülési meccsen szerepeltünk. Héger József nem is tudott arról, hogy ma lesz meccs. A magát tulajdonosnak valló ember nem tudta, hogy leutazunk Orosházára – ezt saját zsebből oldottuk  meg - , nem tudta, hogy lesz meccs, és természetesen itt sem volt az összecsapáson.  

Fehér György

Nehéz bármit mondani, hiszen az utolsó utáni percben még vezettünk, mégis döntetlen lett a magyar-román meccs. Igaz, nem történt semmi más, csak az, ami már annyiszor: csődöt mondott a védelmünk. Ja, és azt sem szabad elfelejteni, a szurkolók hátat fordítottak az MLSZ-nek, és inkább saját maguknak szerveztek közös szurkolást.

Mit írhatnék a meccsről?
Mert bevallom, annyira nem szeretnék rosszat írni.
Mert igenis ez a csapat megérdemli a dicséretet, mint ahogy megérdemelte volna a győzelmet is.
Csak az a csapatrész mondott csődöt az utolsó percben, amelyikben minden meccsen benne van a hibázás lehetősége. Egészen egyszerűen azért, mert nincs egyetlen, Európa középmezőnyében rendszeresen szereplő védőnk sem.
Tudom, most mondhatnánk, hogy ott van Vanczák a Sionból, de azért gyorsan gondoljuk át, milyen szintet – nem egy-egy alkalommal, hanem folyamatosan - képvisel a Sion Európában.
Már hallom Varga József dicséretét, de ne felejtsük: ő négy hete van a Bundesliga tök utolsó csapatánál.
És elő lehetne venne Juhászt is, de szerintem ezt a felvetést hagyjuk a játékos „lobbistáira”. Juhász az elmúlt egy évben kevesebb mérkőzést játszott, mint a Bozsik programban részt vevő 7 éves gyerekek, pedig nekik egy évben csak három tornájuk van. Nem mellesleg akkor, amikor játszott, ugyanúgy bohózatba illő jeleneteket láthattunk a védelemben, mint tegnap a 93.percben.
Merthogy ahogy két védőnk, Varga és Mészáros összeszaladt, azért a serdülő III-ban is agyvérzést kap az edző.
Pedig, mint mondtam, megérdemelte volna a csapat a győzelmet, és megérdemli a dicséretet is, de be kell látni, egész egyszerűen nincs válogatott szinten – európai szinten – védekezni tudó játékosunk. Nincs négy olyan védőnk, akit bármikor, csukott szemmel be lehet tenni a csapatba.
Persze, az elmúlt napok ünnepélyes felvezetése, esélylatolgatása és fogadkozása után most sokan megint úgy érezhetik, hogy becsapták őket, hogy ezek a fiúk győzelmet, világra szóló diadalt ígértek, és a nagy akarásnak megint nyögés lett a vége.
Számomra is meglepő, de Hrutka János egykori válogatott védő viszont teljesen reálisan és tisztán látja a magyar futball jelenét, így a most azoknak, akik átverve érzik magukat, Hrutka szavait ajánlom, aki elmondta, sajnálja a döntetlent, de be kell látni, így is erőn felül teljesített a csapat.
Mindezt egyébként a Felvonulási téren felállított monumentális kivetítő előtt mondta Hrutka, ahol olyan kevesen lézengtek, hogy kis túlzással egy megyei rangadón többen vannak.
Na jó, ez erős túlzás volt, de az gyorsan kiderült, hogy míg védelmünk csak az utolsó, az MLSZ már az első percben csődöt mondott.
A szurkolók nem hülyék, pontosan látják, mi történik a magyar futballban, milyen összefonódások, érdekek húzódnak egy-egy ügy vagy döntés mögött.
És a szurkolók gyorsan elfordultak az MLSZ-től, és az abszurd ötletétől, hogy a Puskás-stadiontól jó messze szervezzenek közös szurkolást. A meccset megelőző napokban mindenhol azt olvastam, igyekezzenek a szurkolók regisztrálni, mert egy regisztrációval csak két ember mehet be a Magna Cum Laude koncertjével felvezetett közös meccsnézésre.
Hát, nagyon gyorsan kiderült, hogy lasszóval is nehezen lehetne fogni embereket, akik az MLSZ rendezvényre mentek. A Magna koncertét bántóan kevesen, legfeljebb ötszázan tombolták végig, és a kezdő sípszóra is legfeljebb 1500 -2000 ember jött összejött.
Nem úgy a szurkolók szervezésében rendezett közös meccsnézésre – amelyet olyan helyre szerveztek, ahova kellett.
A Puskás-stadion mellé.
Erre az MLSZ-nek is lett volna lehetősége, hiszen ezt a közös szurkolást ők találták ki, de mint annyiszor, most is kiderült, hogy a szövetség döntéshozó – már bocsánat – „fostak” hozni egy ésszerű döntést. Inkább elvitték a Felvonulási térre a kivetítőjüket, csakhogy ne kelljen a szurkolókat közel engedni a stadionhoz, mert abból még baj is lehet.
Az MLSZ nem bízott meg a saját szurkolóiban.
Hát nem lett balhé, sőt.
A Stadion szálló előtt, és a környéken olyan hangulat uralkodott, amilyennek lennie kell egy ilyen fontos meccsen.
Talán tízezernél is több szurkoló – fradista, újpesti, kispesti, angyalföldi – közösen, egyetlen atrocitás és rendbontás nélkül drukkolt a csapatnak - na persze, elég elítélendő módon azért néhány gyalázkodó ritmus is elhangzott, sajnos -, és teremtett csodálatos hangulatot.
az utolsó utáni percig.
Mert mint mondtam, az MLSZ már az első, a védelem az utolsó pillanatban mondott csődöt.

Fehér György    
    

Sokan ítélnek el azért, mert általában negatív hangvételű cikkeket írok. Persze azok ítélnek el, akiket ezek a cikkek negatívan érintenek. Próbálok reálisan fogalmazni, na és elmondani olyan dolgokat, amelyet sokan inkább elhallgatnának. És lehet, hogy nem mindig van igazam.
Na de most itt az idő a lelkesítő „beszédnek”.
A magyar fiúk ma este a románok ellen lépnek pályára.
Fontos meccs következik.
Fontos, mert ha tovább szeretnénk álmodni a világbajnoki szereplésről ezt a meccset meg kell nyerni.
Fontos, mert a románok ellen több mint 30 éve nem nyertünk meccset, így épp itt az ideje egy győzelemnek.
Fontos, mert napjainkra a futball lassan újra olyan helyzetbe kerül, mint volt az 50-es, 60-as években.
Akkor, amikor az emberek egyetlen szórakozása, örömforrása volt.
Igaz, akkor nagyjából 8 órát robotoltak az emberek és szocializmusnak hívták az államformát, míg napjainkban 10, de inkább 12 órát dolgozunk – van aki minimál (éh) bérért -, míg államformánk köztársaság – a nevében legalábbis.
Na de félre a politikával, a lényeg az, hogy a fiúk ma fontos meccset játszanak.
Olyan meccset, amely telt házat vonzana, ha nem jött volna az a fránya FIFA, és nem záratta volna be a Puskás-stadion azért a mindenki által emlegetett zsidózásért. Így hát üres lelátók elé futnak ki majd a srácok, de lelkükben ott kell hogy legyen az érzés: egy egész ország, egy egész nemzet szorít nekik.
Mert hogy egy hatalmas közhelynél maradva holnap akkor sem lesz olcsóbb a kenyér, ha legyőzzük a románok, de mégis, milyen szép nap lesz a holnapi, ha ma a srácok diadalt aratnak.
Mert igenis szerethető ez a nemzeti tizenegy – és akkor is ezt mondom, hogyha több alkalommal én is kifejtettem a negatív véleményem.
Mert igenis fontos, hogy a magyar csapat nyerjen a románok ellen, mert akkor ha nem is kézzel fogható közelségbe – azért ne feledjük, megyünk még Törökországba, Romániába és játszunk még a hollandok ellen is – de mindenképpen egy lépéssel közelebb kerülünk a csoport második helyéhez.
Éppen ezért kérem most a fiúkat: adjanak bele apait-anyait.
Szerezzenek legalább egy estére földön túli boldogságot az embereknek, akik egy győzelem után képesek minden bánatukat elfelejteni.
És ezért mondom, illetve írom csupa nagybetűvel:
HAJRÁ, FIÚK!

Fehér György

Mindenkit a közelgő magyar-román meccs foglalkoztat, és így mindenki elsiklik az MLSZ legújabb töketlenkedésén.  Ami Vácon folyik, az jól mutatja a magyar futballban uralkodó állapotokat, és ehhez az MLSZ is hozzáteszi a magáét. Most éppen azzal, hogy még mindig nem vallja be: Héger József nem más, mint egy a sok szerencselovag közül.

A váci játékosok – akiknek amatőr szerződésük van, így lényegében semmire nem kötelezhetőek, igaz, hivatalosan fizetést sem kapnak – szinte tűkön ültek hétfőn.
Ezen a napon ugyanis az MLSZ-ben döntöttek a Vác sorsáról.
Arról a csapatról, mely lényegében nem is létezik, melyet Berki Krisztián és Héger József lényegében kisemmizett, eltüntetve egy angol befektető pénzét, sőt, eltüntetve majd száz millió forint TAO-s pályázati pénzt. Igaz, Héger József nem oly rég azt mondta, bárki számára betekintést enged az elszámolásba – persze azért ne lepődjön meg senki azon, hogy ezt eddig nem tette meg.
Pedig a csapat egy ideig jól teljesített, a tavaszi rajtot a hatodik helyről kezdte – volna.
Ám a játékosoknak elegük lett Héger Józseftől, aki csak kivett a klub kasszájából, betenni hónapok óta egyetlen fillért sem tett be.
A Videoton elleni Ligakupa meccsre így nem álltak ki a váci fiúk – igaz, nem is tudtak volna, hiszen Héger József, mint állítólagos tulajdonos, még felszerelést sem vitt nekik, amiben játszhattak volna.
A két Ligakupa meccset két elmaradt bajnoki követte, ráadásul Héger Józsefnek, ha lenne is olyan játékosa, amelyik pályára lépne, az sem tudna.
Merthogy a magát váci tulajnak valló Hégernek stadionhasználati engedélye sincs.
Sőt, kötelezően előírt utánpótlás csapata sincs.
Az MLSZ mégsem tesz semmit.
Pontosabban hétfőn tárgyalták az esetet – de a döntéshozóknak nem volt egyértelmű az, ami mindenki számára egyértelmű.
Hogy Vácon - egy időre legalábbis - meghalt a foci.
Mint korábban az egyik játékos ezen az oldalon elmondta – ők játszani akarnak.
De nem Vácon – pontosabban nem Héger József csapatában.
Ezért várták annyira hétfőt.
Mert egy mindenki számára ésszerű döntéssel még lett volna esélyük arra, hogy szabadon igazolható játékosként kapnak valahol lehetőséget.
Mert arra gondoltak, hogy az MLSZ meghozza az egyetlen értelmes döntést, és megvonja a liszenszet Héger Józseftől.
De az MLSZ ezt nem tette meg.
Persze, ha megtette volna, lényegében beismerte volna saját hibáját, hiszen tőlünk nyugatra elképzelhetetlen lett volna, hogy egy olyan szerencselovag, mint Héger – aki egyébként korábban már két NBII-es csapat, a Dunaújváros és a Kaposvölgye kasszájában is „nagytakarítást végzett” – bármilyen szerepet vállalhatott volna a futballban.
Főleg nem úgy, hogy az a Berki Krisztián volt a társa, aki ellen még most is nyomozás folyik a Ferencvárostól eltűnt milliók miatt.
Ám az MLSZ a liszensz-megvonás helyett újabb haladékot adott Hégernek.
Nem tudni miért, de a szerencselovagnak újabb öt nap lehetőséget adtak arra, hogy valamiképp rendezze a dolgait.
Hogy mondjuk, ez miként lenne lehetséges, azt senki nem tudja.
Persze, én inkább arra gondolok, hogy az MLSZ inkább töketlenkedik, inkább nem hozza meg a mindenki által egyértelmű döntést, és arra vár, hogy a sors majd elrendezi azt, amit előbb a liszenszadó testület, később pedig a Fegyelmi Bizottság elcseszett.
Merthogy ha a Vác a következő NBII-es meccsre sem áll ki, akkor nincs más hátra, ki kell zárni a csapatot.
És akkor nem kell kellemetlen helyzetbe kerülni azzal, hogy megvonják a liszenszet a klubtól.
És nem kell kellemetlen helyzetbe kerülni Héger József előtt, akinek valamilyen oknál fogva óriási „csókja” van a szövetségben.
Az MLSZ döntéshozói képtelenek meghozni egy teljesen egyértelmű döntést, közben pedig tizenegynéhány játékossal játszadoznak. Akik joggal gondolják úgy, hogy fél év ígérgetés, és átverés után legalább az MLSZ-től kapnak egy kis segítséget.
De nem kapnak.
Legalábbis egyelőre.

Fehér György

A Magyar Labdarúgó Szövetség fel van háborodva, hogy a FIFA zárt kapussá tette a magyar-román vb-selejtezőt az Izrael elleni mérkőzésen tapasztalt rasszista bekiabálások és rendezői hiányosságok miatt. Ugyanez a Magyar Labdarúgó Szövetség egy zárt kapus mérkőzésre büntette a Ferencvárost – igaz, ezt a határozatot felfüggesztette – rasszista bekiabálások és rendezői hiányosságok miatt.
Hogy is van ez?

Tegnap véglegessé vált, hogy zárt kapuk mögött, szurkolók nélkül kell lejátszania a magyar válogatottnak a románok elleni vb-selejetzőt, miután a nemzetközi Sportdöntőbíróság elutasította az MLSZ fellebbezését.
Az okokat mindenki tudja, e helyen nem is részletezném.
A tények: az Izrael elleni barátságos mérkőzésen tapasztalat rasszista bekiabálásokért, szurkolói megnyilvánulásért kaptuk ezt a súlyos büntetést.
Persze, jó magyar szokás szerint mindenki fel volt háborodva – talán még az is, aki kiabált – és azt hangoztatta, hogy a FIFA még sosem hozott ilyen komoly büntetést.
Ez persze nem igaz: a PAOK Szaloniki például a következő három nemzetközi kupamérkőzést játssza majd zárt kapuk mögött – amint eljut a nemzetközi színtérre -, a bolgárok is kaptak ilyen büntetést, a Jugoszlávokat – igaz, más okból, a háborús helyzet miatt – ki is zártak már nemzetközi tornáról.
Tegnap aztán megjött a válasz a fellebbezésre.
Olyan válasz, amit csak az igazán naiv emberek nem tudtak előre.
Zárt kapus marad a magyar-román.
És miközben ismételt felháborodásnak adnak hangot az MLSZ vezetői, zárt kapus meccsre büntetik a Ferencvárost.
A Fradi – Újpest meccsen tényleg minden volt: pirotechnikai eszközök és a rasszista transzparensek mellett a „hangjukat” is bevetették a szurkolók.
Jött is az MLSZ fegyelmi: a Fradi 2 millió, az Újpest 1 millió forintot fizethet.
Na, és a Fradi a következő bajnoki mérkőzését zárt kapuk mögött köteles megrendezni – igaz, a végrehajtást felfüggesztették június 30-ig.
Az MLSZ tehát – amely szervezett előszeretettel használja a zárt kapus büntetést, az elmúlt 10-15 évben nem volt olyan ország, ahol több zárt kapus bajnokit rendeztek volna, mint hazánkban - fel van háborodva, hogy a válogatott meccsre nézők nélkül lesz lejátszva – majd ugyan azért a bűnért, ugyan erre bünteti a Ferencváros.
Na így kell szemen köpni saját magunkat.

Fehér György

Juhász Roland hazatért, és mindenki azt hitte, most aztán játszani fog.
Dörzsölgették is a tenyerüket a honi szakemberek, na és a szurkolók, hogy a válogatott egykori alapembere ismét rendszeres játéklehetőséghez jut majd. Csakhogy José Gomes egyáltalán nem esett hasra ettől.

Sokan értetlenül álltak az előtt, hogy Juhász Roland kikerült az Anderlecht keretéből.
Aztán sokan értetlenül álltak az előtt, hogy Juhász Roland a Videotonhoz szerződött.
Nem azért, mert a Videoton rossz csapat, hanem azért mert igenis jó csapat.
Jó belső védőkkel.
És halkan jegyzem meg, ezt már több internetes oldal, sőt, sportnapilapunk is jelezte, mondván, Juhász több játéklehetőséget kapott volna a Diósgyőrben vagy a Ferencvárosban.
Juhász és/vagy a menedzsmentje mégis a Vidit választotta.
Ilyen erővel maradhatott volna Belgiumban is.
Mert Juhász – legalábbis egyelőre – egyetlen bajnoki percet sem játszott a Videotonban.
A Liga Kupában már pályára lépett, de bajnokin még nem.
Sőt!
Amikor a két alap belső védő közül az egyiket pihentette a Vidi edzője, akkor sem Juhász került be a csapatba, hanem Szekeres.
Aki aztán két gólt szerzett.
Mindez odáig vezetett, hogy Juhász kimondva – kimondatlanul a több játéklehetőségért és a válogatott kerettagságért szerződött haza, de ebből mind a kettő elmarad.
Juhász nem játszik – és a válogatottba se került be.
Persze, mindez még változhat a jövőben.
Ráadásul magyar szokás, hogy olyan emberek vonnak kérdőre embereket, akiknek semmi közük az adott dologhoz.
Juhász esetében is ez történt – az egyik honi újságíró felelőségre vonta José Gomezt, miért nem játszatja Juhászt, ám a portugál egyszerű választ adott.
- Egyelőre én vagyok a Videoton edzője, és én döntöm el, ki mikor játszik.
És igaza van.
Sajnos Juhász nem fog többet játszani attól, hogy mi akarjuk.
Akkor játszana többet, ha olyan csapathoz szerződött volna, amelyikben nem olyan stabil a védelem, mint a Vidinél.
Akkor játszana többet, ha jobban, okosabban választott volna csapatot.

Fehér György     

Folytatódik a váci bohózat. Héger József ugyanis összeverbuvált valahonnan több mint 18 olyan játékost, aki hajlandó lett volna váci színekben játszani, de az MLSZ nem engedte ezt nekik. Közben Héger tovább fenyegeti „korábbi” játékosait, akik mindeközben minden nap edzenek – Vácon.
Az nem újdonság, hogy a Dunakanyar-Vác játékosai és edzői kijelentették addig nem lépnek pályára, amíg Héger Józsefnek köze van a klubhoz. Az viszont már igen, hogy a „tulajdonos” gyorsan talált új edzőt és új játékosokat, akik kedd óta készülnek a Szeged elleni bajnoki mérkőzésre. Hogy hol, azt homály fedi, hiszen a tulajdonosnak nincs stadionhasználati engedélye. Vác város alpolgármestere ugyanis a közelmúltban egy sajtótájékoztatón elmondta, az önkormányzat visszavonta a Dunakanyar-Vác Labdarúgó Kft. engedélyét a stadion használatára, és addig nem is adja vissza, ameddig Héger József el nem tűnik a színről.
Ennek ellenére a rangado.hu csütörtökön még arról számolt be, hogy a váciak biztosan elutaznak szombaton Szegedre.
Nos, ebből nem lett semmi, hiszen a szövetségben a septiben összeállított amatőr szerződéseket szabálytalannak minősítették, ezért nem adták ki az új emberek játékengedélyét.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy bár Héger a jövő heti, Balmazújváros elleni hazai mérkőzést a Vác a BVSC-stadionban rendezné, a szövetség ebbe sem ment bele.
Mindeközben a Vác „eredeti” labdarúgói továbbra is edzenek – Vácon. Azt is homály fedi, hogy a játékosok és az edzők hogyan jutnak be a stadionba, de ez is a váci vicctörténet egyik nevetséges fejezete.
- Minden nap rendes edzésünk van, természetesen a stadionban – mondta az egyik játékos. – Igaz, nem tudjuk mi lesz velünk, csak az biztos, hogy Héger József naponta perrel fenyeget minket. Azt találjuk a legérdekesebbnek, hogy arra hivatkozik, hogy mivel amatőr szerződésünk van, amiben ráadásul semmilyen költségtérítés nincs feltüntetve, ezért nem is tartozik nekünk, ám szerinte kötelezettségünk van.
Ehhez én halkan azt tenném hozzá, hogy ha Vácon amatőr játékosok futballoznak, akkor ők semmiben nem különböznek a BLSZ bármelyik osztályában szereplő futballistáktól.
Azaz vagy ráérnek a meccs időpontjában, vagy épp más elfoglaltságuk van. (Családi ebéd, rokonlátogatás, iskolai, munkahelyi elfoglaltság, stb.). Azaz nem lehet őket felelősségre vonni azért, ha épp nem érkeznek meg a mérkőzésre. Sőt, akkor sem, ha egy ilyen játékos azt mondja, most egy-két hónapig nem ér rá focizni.
- Természetesen szeretnénk továbbra is futballozni, de addig biztos nem lépünk pályára, amíg Héger itt van. Aztán, ha esetleg a szövetség visszavonja a klub liszenszét, szabadon igazolható játékosokká vállunk, azaz bárki leigazolhat majd minket.
A játékos azt is elmondta, az is előfordulhat, hogy ebben az esetben is maradnak Vácon, és a következő bajnokságban újra együtt játszanak majd – hogy melyik osztályban, az még kérdéses, hiszen több variáció is hallható.
A pletyka szerint az is előfordulhat, hogy az immár biztos kiesőnek tekinthető Eger teszi át a székhelyét Vácra, így NBII-es csapat lehet jövőre is a városban, de a Nógrád megyei I. osztályban vezető pozíciót betöltő Berekenye esetleges NBIII-as indulási jogának megvásárlásáról is hallani.
Akár hogy is lesz, hiába beszélnek a magyar futball megújulásáról ami Vácon (vagy Egerben, vagy épp Pécsen, ahol a Fegyelmi Bizottság előbb úgy döntött, hogy a klub szerződésszegést követett el a csapatot a kiesés szélére vezető Supka Attilával szemben, most úgy döntöttek, mégsem volt szerződésszegés) történik, az pontosan tükrözi, hol is tart pontosan a sportág hazánkban.

Fehér György

Egerben nem lehet NBI-es mérkőzést játszani, mert nincs kész a világítás. Pápán lehet. Mert ott készen van. Csak nem működik. Ki érti ezt?

Lerágott csont ez az egri világítás mizéria. A szabályok szerint csak úgy lehet NBI-es liszenszet kapni, ha a stadionnak van világítása.
Sokan, sokszor megírták már, hogy két évvel ezelőtt a Szolnoknak sem volt, mégis játszhatott hazai pályán, míg az Eger lényegében idegenben játssza le a bajnokságot, de most nem is ez a lényeg.
Én már nem is foglalkoznék ezzel az egésszel, ha tegnap nem láttam volna olyat, amit el sem hittem.
Pápán játszott tegnap a Fradi, és a fél ötös kezdés után bizony a második félidőben már fel kellett kapcsolni a reflektorokat.
Pontosabban csak kellett volna.
Mert a pápai reflektorok közül csak kettő működött.
Pontosabban két teljes oszlopnyi reflektor.
A másik kettő nem.
Persze, olyan előfordulhat, hogy egy elektromos hiba miatt elromlik a világítás, ez ellen semmit nem lehet tenni.
Ha épp akkor romlik el.
Ám Pápán nem ez történt.
Pápán az utolsó őszi fordulóban romlott el a világítás.
Majd négy hónapja.
Az óta senki nem csinálta meg.
Azt nem mondom, hogy nem foglalkoztak vele, ám tény, nem csinálták meg.
Kvázi, már bocsánat, a pápai stadion nem felel meg a liszensz-követelményeknek.
Érdekes módon ezzel az MLSZ nem foglalkozik.
Sőt, megkockáztatom: nem is tudnak róla.
Vagy legalábbis tegnapig nem tudtak.
De ma már mindenkinek kellene tudnia, hiszen ország-világ láthatta, ahogy félhomályban játszanak le egy NBI-es meccset.
Kérdem én: hallott ma már valaki arról, hogy az MLSZ vizsgálja az ügyet?
Én nem.
És most nehogy azt higgye valaki, hogy a pápai klub ellen beszélek, egészen egyszerűen úgy gondolom, hogy egyenlő bánásmódban kellene részesíteni a csapatokat.
Ha az Eger nem játszhat otthon, mert nincs világítása, akkor más se játszhasson.
Bár nekem sokkal de sokkal szimpatikusabb döntés lenne, ha az Eger a világítás hiánya mellett is lejátszhatná a hátralévő hazai meccseit.

Fehér György  

Amatőr szinten hatalmas költségekbe kényszerítette az MLSZ hazánk amatőr futballcsapatait azzal, hogy kötelezte őket, már március 2-án megkezdjék a bajnoki küzdelmeket. Akkor, amikor még az NBI-es klubok pályái is néhol alkalmatlanok a játékra, az amatőr, megyei csapatok játékosainak hóban-sárban, fagyban is játszaniuk kell.

Persze, vannak klubok, ahol egészen egyszerűen elhalasztották a meccseket, vállalva azt, hogy egyszer, valamikor majd egy szerdai napon, amikor egyébként dolgozni kellene, lejátsszák a meccseket.
Korábban megírtam, teljesen értelmetlen döntés volt megszabni, hogy az amatőr csapatoknak is március 2-án kelljen megkezdeni a bajnoki küzdelmeket, hiszen a pályák nagy része ilyenkor még játékra alkalmatlan állapotban van. Ezeknél a kluboknál pedig nincs fizetett pályamunkás, sőt, nincs pénz arra, hogy egy ilyen meccs után gondozzák a pályát.
Vannak olyan csapatok, melyek képviselői jól tudják, egy hétközi, szerdai napon nem tudnának rendesen összejönni a csapattagok, így ezen csapatok inkább egy műfüves pálya kibérlése mellett döntöttek.
Tudom, a budapesti csapatok nagy része pályát bérel, de vidéki amatőr futball teljesen „más kávéház”. A vidéki csapatok saját pályával, sőt, saját nézőkkel rendelkeznek. Egy budapesti csapat költségvetésében benne van a pályabérlés – míg egy vidéki csapat költségvetésében a saját pálya fenntartása, a rezsiköltség.
De a vidéki csapatoknak a költségvetésében benne van a belépőjegyek ára is.
Nem nagy költség, de mondjuk 100 nézőnél és 300 forintos jegyárnál (ennyien azért nagyjából kimennek mondjuk a Pest megyei csapatok meccseire) ez 30 ezer forint.
Ettől a bevételtől most elesik a klub, sőt, nagyjából még ugyanekkora a vesztesége azzal, hogy valahol műfüves pályát bérel.
És akkor még az utazási költséget nem számoltuk.
Nem tudom pontosan hol – mennyiért lehet pályát bérelni, csupán egyetlen meccs megrendezésének költségeivel vagyok tisztában: a Nagykovácsi 30 ezer forintért bérelte ki az egyik budapesti sporttelepet, hogy le tudja játszani a bajnoki meccsét.
Az MLSZ egyetlen, teljesen átgondolatlan, megalapozatlan, szakmailag indokolatlan döntésével nagyjából 50-70 ezer forintos kárt okozott egy sor amatőr csapatnak.
Mondhatnánk, nem nagy pénz.
Ha egy NB-s csapat költségvetését nézzük.
Egy amatőr csapat nagyjából 1 millió forintos költségvetéssel bír (persze, itt is vannak tehetősebb klubbok), és ha ehhez az összeghez viszonyítjuk a 60 ezret, akkor ugye már más a helyzet.
Nem tudom, országos szinten hány csapatot, hány mérkőzést érint, de a pest megyei számot pontosan tudom.
Tizenöt, azaz 15 mérkőzést halasztottak el, vagy vitték idegen helyre – feladva ezzel a hazai pálya előnyét, a saját szurkolók nyújtotta támogatást. (Mert abban talán egyet értünk, hogy a Veresegyház nem minden szurkolója fog a REAC stadion műfüves pályájára kirándulni).
Íme azoknak a mérkőzéseknek a listája, amelyekről már a forduló előtt tudjuk, elmarad, vagy máshol lesz lejátszva:

Pest megyei I. osztály, felnőtt
16. forduló
2013. 03. 02., 15:00
Törökbálint - Újlengyel
Új helyszín: Budaörsi műfű
2013. 03. 03., 14:30
Veresegyház - Gödöllői SK
Új helyszín: REAC, Szántóföld utcai műfű

Pest megyei II. osztály, Északi csoport, U19
16. forduló
2013. 03. 03., 12:00
Vácduka-Sződliget - Nagymaros
Új helyszín: Vácduka
Pest megyei II. osztály, Déli csoport, U19
16. forduló
2013. 03. 02., 12:30
Dánszentmiklós - Jászkarajenő (pályaválasztói jog csere)
2013. 03. 02., 11:00
Dabas-Gyón - Délegyháza
Új kezdési időpont: 2013. 03. 02., 11:00 óra

Pest megyei II. osztály, Keleti csoport, felnőtt
16. forduló
2013. 03. 03., 14:30
Isaszeg - Abony KID
Új helyszín: Pécel

Pest megyei II. osztály, Keleti csoport, U19
16. forduló
2013. 03. 03., 12:30
Isaszeg - Abony KID
Új helyszín: Pécel

Pest megyei II. osztály, Nyugati csoport, felnőtt
16. forduló
2013. 03. 03., 13:00
Nagykovácsi - Budajenő
Új helyszín: II. Kerület UFC pálya, Kolozsvári Tamás utcai műfű

Piliscsaba - Perbál
Új időpont: 2013. 03. 20., 15:30
Pilisszántó - Pilisszentiván
Új időpont: később kijelölve

Pest megyei II. osztály, Nyugati csoport, U19
16. forduló
2013. 03. 02., 11:00
Sóskút - Leányfalu
Új időpont: 2013. 03. 02., 11:00
Piliscsaba - Perbál
Új időpont: 2013. 03. 27., 15:30
Pilisvörösvár - Pilisszentiván
Új időpont: később kijelölve
Visegrád - Göd
Új időpont: később kijelölve
Nagykovácsi - Budajenő
Új időpont: később kijelölve

És akkor még nem tudjuk, hány meg hány helyen fogja azt mondani a játékvezető, hogy a pálya talaja alkalmatlan a játékra, kvázi a vendég csapat felesleges utazott el a meccs helyszínére.
És akkor még nem tudjuk, milyen összegű kár keletkezik azokon a pályákon, ahol majd lényegében sárdagasztás folyik majd futball helyett.
És azt sem tudjuk, vajon az asztalok mögött ülő, futballozni sosem futballozó (tisztelet a kivételnek) döntéshozók vajon elgondolkoztak-e már azon, milyen rohadt nagy baromságot csináltak ezzel a döntéssel.

Fehér György

Fogalmam sincs, hogy a Nemzeti Sport miért akarja mentegetni Horváth Gábort. Fogalmam sincs, hogy az NS miért akarja mentegetni Lipcsei Bettát és Détári Lajost. Nem tanulták még meg, hogy az igazság mindig kiderül. A rangado.hu megszerezte Horváth Gábor aláírt vallomását. De sportnapilapunkat ez sem érdekli, még a hazugságot is felvállalja, hogy tisztára mosson egyes embereket.
Rangadó.hu múlt hétfőn számolt be arról, hogy a bundaügy koronatanúja, Horváth Gábor a birtokunkban lévő ügyészségi okiratok alapján korábbi kedvesére, a csinos modellre, a Sport TV műsorvezetőjére is terhelő vallomást tett.
Horváth Gábor a 2011. november 23-án tett gyanúsítotti meghallgatásán azt állította, hogy Lipcsei Betta tudott a 2008. november 9-én lejátszott Siófok–ZTE (1-4) meccs eredményének manipulálásról. Azt is állította, hogy a mérkőzés előtt nem sokkal, társaival már arról egyeztettek, hogy korábbi elhatározásukkal ellentétben mégsem manipulálják a találkozót, de Lipcsei Betta arra már megfogadta a „sokgólos” meccset az egyik internetes irodánál, ezért végül létrejött a bunda. Horváth azt állította, Lipcsei Betta kérlelte őket, hogy manipulálják a meccset – írtuk akkor.
A Dubaiban pihenő- nagy kérdés számomra, hogy a bundabotrány egyik fő gyanúsítottja miként lehet Dubaiban - , saját bevallása szerint is minden csapatával bundázó Horváth Gábornak a Nemzeti Sport keddi számában címlapon volt lehetősége cáfolni állításunkat. Azt mondta, hogy Lipcsei Bettának ő nyitott egy számlát, de nem engedte fogadni, mert mindig vesztett.
Ezzel szemben a gyanúsítotti kihallgatáson egészen más hangzott el.
„Lipcsei Betta is ott tartózkodott, és négyen egyöntetűen mondtuk, hogy visszautasítjuk ezt az ajánlatot, mivel sokalltuk a négy gólt. De mivel én nagyon szerelmes voltam akkori barátnőmbe, Lipcsei Bettába, erősen tudott befolyásolni, és közölte, hogy muszáj megcsinálni ezt a meccset, mert már ő is fogadott a bet365.com fogadóirodánál, és télen Amerikába szeretne menni pihenni.Jelen pillanatban ő a Sport 1 csatorna Harmadik félidő című műsorának vezetője, aki természetesen tudott arról, hogy a mérkőzés manipulálva lesz. Végül mégis úgy döntöttünk – barátnőm kérését is figyelembe véve –, hogy megcsináljuk a mérkőzést” – áll a vallomásban.
És hogy ez nem kamu, álljon itt Horváth Gábor eredeti vallomása, mely a rangado.hu jóvoltából egy sor hazugságra derít fényt.:

A Horváth Gábor kézjegyével ellátott vallomást, itt, az eredeti dokumentumra kattintva is elolvashatják

Ahogy a dokumentumból kiderül, Horváth akkor sem mondott igazat, amikor azt állította, nem vallott Détári Lajosra, nem mondta azt, hogy ő is megfogadta ezt a meccset.
Figyelve az oddsokat, Kenesei rájött arra, hogy a siófoki mérkőzést megcsinálják a játékosok, ezért jelezni akart Détári Lajosnak, hogy engem és a védelmet szedje ki a csapatból, és játszasson másokat. Ezt végül nem tette meg, hanem ő maga is megfogadta a mérkőzést – áll a vallomásban.
Horváth Gábor vallomásából kiderül az is, hogy nyilatkozatával ellentétben nem egy szegény áldozata a bundaügynek, hanem ő maga is szervezte azt. Nem az ablakon esett be a köteg 500 euró,ha kellett Sütő Lászlóval és Andruskó Attilával Horvátországig utazott, hogy a csalásokról egyeztessen.
Az sem igaz, hogy balszerencsés ember. Aki Sütő Lászlóval, saját bevallása szerint is, végig bundázta a fél életét, majd oldalakat kap a sportnapilapnál, hogy magát áldozatnak tüntesse fel, az kifejezetten szerencsés ember, mondhatni a sors kegyeltje.
Hazugság! Hozta öles betűkkel a napilap. Igen, valóban az. Csak nem a Rangadó.hu hazudott, hanem Horváth Gábor. És egyszer talán az is kiderül, hogy miért érdeke valakiknek, hogy a bundaügyben csak és kizárólag a hivatalos kommunikáció szócsöveként működjön közre.

A váci káosz csúcspontjához érkezett. Ma Magyar Kupa meccset játszana a csapat a Videotonnal. a 14 órakor kezdődő mérkőzésre a Videoton cikkem írásakor 13 óra 49 perckor a pályán melegít. A váci játékosok viszont biztosan nem állnak ki a meccsre. Telefonon sikerült elérni az egyik futballistát, aki 13 óra 48 perckor azt mondta, amíg Héger József a csapat körül van, ők nem játszanak. A játékos emellett elküldte a magát tulajdonosnak valló Héger azon e-mailjét, melyben megfenyegeti a játékosokat.

Berki Krisztián nyáron tűnt fel Vácon, már akkor megírtam, ez akár a váci futball végét is jelentheti. Az Üllői úton is pénzek eltüntetésével vádolt egykori Fradi „vezér” hozott is egy angolt, aki eddig mintegy 100 milliót utalt át Héger József egykori (mostani) tulajdonosnak. Berki állítólag ennek nagy részét zsebre tette, de Héger József sem szegényedett el az elmúlt időszakban. Az angol azonban akkor esett pofára, mikor kiderült, ezért a pénzért nem tulajdonjogot vásárolt, csak befektető lett.
Befektető, ám az általa utalt pénz nagy részét sosem fordították a csapatra. Így Héger József még mindig tulajdonosnak vallja magát. Tulajdonosnak, aki egyetlen fillért sem áldoz a csapatra, aki nem ad fizetést, viszont fenyegeti a játékosokat.
Télen aztán igazi káosz alakult ki, aminek csúcspontja a Videoton elleni Kupamérkőzés. Az egyik, neve neve elhallgatását kérő játékost 10 perccel a hivatalos kezdés előtt sikerült elérni telefonon.
- Lesz meccs?
- Biztosan nem játszunk. De nem csak a Vidi ellen. Ez a csapat addig nem lép pályára, amíg Héger József itt van. De ha akarnánk, sem tudnánk játszani, mert nincs mezünk. Héger József, aki tulajdonosnak vallja magát, nem hozott felszerelést. ennyire figyel oda a csapatra.
- Úgy tudom, hogy a stadiont sem használhatnák. Igaz ez?
- A csapatnak nincs használati engedélye a Stadionra. Erre a meccsre viszont megkapta volna, mert az önkormányzat 500 ezer forint bérleti díjért odaadta, ám Héger József 37 ezer forintot utalt át. Ő úgy gondolta, ebből is meg lehet oldani. Talán nem csodálkozik senki azon, hogy minket játékosokat sem akartak beengedni a stadionba.  Ám hogy mennyire pénzéhes ez az ember mutatja: 2000 forintos belépőjegyet akar szedni a szurkolóktól.
- Egyes internetes oldalakon az jelent meg, elég játékosa sincs a csapatnak…
- Összesen tizenhárman ülünk az öltözőben, ebből hét játékos sérült. És van, akinek nincs érvényes játékengedélye.
- Mikor kaptatok utoljára fizetést?
- Héger József senkivel nem kötött profi szerződést. Itt mindenkinek amatőr szerződése van, így az NBII-ben nem fizetésért, hanem költségtérítésért játszunk. Emlékszem, amikor idejöttem Berki Krisztián a csillagokat is oda ígérte. Mondta, csak az MLSZ kijátszása miatt kell amatőr szerződés, de lesz pénz. Héger József viszont tavaly áprilisban kijelentette, egyetlen fillért sem tesz a váci fociba. Legalább ezt be is tartja. Az angol pénzét eltette, mi tőle nyolc hónapja egyetlen fillért sem kaptunk. Úgy, hogy az angol majd 100 milliót utalt eddig. Hatalmas lenyúlás folyik Vácon. Volt olyan edző, akinek két szerződése volt, az egyikben 150 ezer, a másikban 700 ezer forint szerepelt. Ezt juttatták el az angolnak, aki utalta minden hónapban a 700 ezret, de az edző csak 150 ezret kapott – ha megkapta. A többit Berki és Héger tette el. Volt olyan buszsofőrt, akinek Berki azt mondta, csak akkor szállíthatja tovább a csapatot, ha az 500 ezer helyett másfél millióról állít ki számlát. A buszos ezért pluszban kapott még 150-200 ezer forintot, a többit Berki és Héger tette el. Ráadásul Héger József olyat talált ki, amilyen még nem volt a magyar labdarúgásban: azt mondta, ha a csapat kiesik az NBII-ből, a játékosoknak kártérítést kell fizetniük felé. Áldatlan, káoszos állapot ez, pedig mindenki elhiheti, mi játszani akarunk. A bajnokságban a hatodik helyen állunk, a Magyar kupában a Videoton ellen játszhatunk volna, ahol mindenki megmutathatja volna magát. De ez a pénzéhes Héger elvette tőlünk az esélyt, és ez bánt minket a leginkább. De az nem lehet, hogy ez így menjen tovább.
Berki Krisztián nyáron igazi profizmust ígért – mert, ahogy mondta, ő profi.
Nem hazudott.
Profin ellopták az angol befektető pénzét.
Profin tönkretették a váci futballt.
Profin elvettét a lehetőséget a játékosok elől.
Végezetül álljon itt két e-mail, amit Héger József küldött a játékosoknak.
Tanulságos olvasmány lesz.

Tisztelt Címzettek!

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a „Váci foci” jelenleg nehéz időket él, melynek ti is részei vagytok.
Ez a helyzet senki számára nem könnyű, de a megoldásra kell törekednünk. Mint ahogy a 13-án kelt tájékoztatásban is szerepel, miszerint a Kft. vezetés mindenkit kért a körültekintésre,
„Mindenkit kérnék, hogy óvakodjon a szerződésszegő magatartástól a saját érdekében.
A Dunakanyar-Vácnak egy szerződéses edzője van ez nem más, mint Nagy Tibor, neki mint kontaktusa, mint pedig képesítése van a feladat ellátásához, illetve a pozíció betöltéséhez.”
ennek ellenére ezt senki nem vett tudomásul és nem e szerint járt el.

Kedves Játékosok!
Kérem, hogy mindenki a jelen levélre válaszként írásban nyilatkozni szíveskedjen, hogy a Dunakanyar-Vác Labdarúgó Kft-vel kötött amatőr sportszerződésben vállaltakat a továbbiakban be kívánja e tartani, vagy sem.
Amennyiben 2013. február 19. 15:00 nem érkezik válasz levelünkre, azt nemleges válasznak tekintjük és az azzal járó következményeket mindenkinek viselnie kell. Várom mindenki megtisztelő válaszát, hogy ezen fontos kérdés után megkezdhessük a tavaszi munkára való felkészülést.

 Tisztelettel:                           Dunakanyar-Vác L. Kft vezetőség

 Tisztelt Címzettek /Kedves játékosok!
Jelen üzenet egy tájékoztatás, melyben foglaltak arra szolgálnak, hogy a tévinformációk és félretájékoztatások ellenére mindannyian meghozhassátok saját magatok a döntést jövőtökkel kapcsolatban.
A tények: 4 játékos (Kiss Róbert, Palásty Dávid és Norbert, valamint Berki István) kivételével mindenkinek az MLSZ által elfogadott szerződése a Dunakanyar- Vác Labdarúgó Kft-vel van, bármely más kontaktus vagy ígérvény hamis és a Szövetség által nem elfogadott. (itt utalnék arra, hogy mindenki gondolkodjon el, hogy ezen szerződés megkötésére ki vagy kik kértek meg titeket)
A mellékletben csatoltan található egy szerződés, amelyhez hasonló mindenkinek van!
Ez azt jelenti, hogy 2013.06.30-ig a Dunakanyar-Vác kötelékébe tartozik és a szerződésben foglaltak szerint érdemes eljárnia.
Mindenkit kérnék, hogy óvakodjon a szerződésszegő magatartástól a saját érdekében.
A Dunakanyar-Vácnak egy szerződéses edzője van ez nem más, mint Nagy Tibor, neki mint kontaktusa, mint pedig képesítése van a feladat ellátásához, illetve a pozíció betöltéséhez.
Tisztában vagyunk vele, hogy ez a helyzet, ami kialakult nem a játékosok azaz a Ti hibátok következtében alakult ki most itt, és azzal is, hogy mindent megtettetek, hisz szép ősz áll mögöttetek.
Ezért is kell most, a jelenlegi érdekek figyelembevételével olyan döntéseket hozni, hogy azzal sem a Dunakanyar-Vác sem pedig a játékosai érdekei ne sérüljenek hosszútávon, viszont az esetleges szerződést megszegő bármely magatartásformából származó anyagi kárt a Kft áthárítja.
Kérlek Titeket a felkészülés további részét is az előre meghatározott program szerint a továbbiakban is látogassátok az edzéseket.
Hiszen az első erőpróba jövő héten kerül megrendezésre, ahol mindenkinek lehetősége nyílik, hogy megmutassa magát. Nincs is erre jobb lehetőség, mint Magyarország kirakatcsapata a Videoton elleni Kupamérkőzés.
Higgyétek el sokaknak még a lehetőségük sincs, hogy megmutathassák magukat, Nektek itt van és éljetek vele, hiszen hosszú út és sok munka árán kerültetek ide. NE HAGYJÁTOK VESZNI!
Tisztelettel:
                           Dunakanyar-Vác L. Kft vezetőség

Azt hiszem, ezt a bundabotrány elleni nyomozást komolytalannak kell ítélni. Mert komolytalanságot csinál belőle a nyomozó ügyészség.
Két nappal ezelőtt a rangado.hu-ra való hivatkozással megírtam, hogy Horváth Gábor a bundabotrány egyik koronatanúja bemártotta Détári Lajost.
Nos, Détári azon nyomban reflektált, és úgy illik, a sajtóban megjelent szavait idézzem.
„Felháborító! Nem vagyok érintett semmilyen bundaügyben – mondta a Nemzeti Sport Online-nak Détári Lajos. – Úgy látom, ismét pernek nézek elébe, de biztos vagyok benne, hogy megnyerem ezt is. Mint ahogyan a korábbi, nem ehhez az ügyhöz kapcsolódó huszonegyet is. Állok elébe bármilyen pernek, de akár rendőrségi meghallgatásnak is. Én itt vagyok, nem megyek sehová, engem bárki megtalál. Viszont még senki nem keresett. Márpedig ha az illetékesek ilyen régóta tudnak erről a vallomásról, akkor miért nem hívtak, idéztek be, hallgattak ki azóta?”
Nos, egyrészről talán egy vagy két játékos ismerte el, hogy ő bizony bundázott, így nem meglepő, hogy Döme is védekezik. (Figyelem, nem azt írtam, hogy bűnös, csak azt, hogy védekezik)
Ebben a magyar bundabotrányban van negyven-ötven gyanúsított, de csupán ketten-hárman ismerték el bűnösségüket, igaz, nem lennék meglepve, ha csupa „ártatlan” embert találna bűnösnek majd a bíróság.
Détárinak nem kell félni, jelen állás szerint neki nem kell megjelennie a bíróság előtt, és ahogy az egyik filmet idézzem, amit ma megírnak az újságok, azt holnap már a szemetesbe teszik az emberek.
Ám egyetlen dolgot azért halkan megemlítenék.
Horváth Gábor vallomásában azt állítja, Détári Lajos, a korábbi világválogatott labdarúgó, a Siófok egykori edzője hasznot húzott a Siófok-ZTE meccsből. Állítása szerint Kenesei Zoltán megtudta, hogy valakik manipulálni akarják a meccset, és felhívta Détári Lajost, hogy figyelmeztesse, megítélése szerint kik lehetnek benne a mérkőzés manipulálásában, kiket hagyjon ki, hogyha nem akar veszíteni. Horváth azt mondta, az edző ezek után megfogadta a meccset, a bundázókat pedig bennhagyta a csapatban.
Az ügyészség viszont azt mondta, hogy ezen a szálon nem indult el.
A koronatanú azt állítja, hogy valaki – és most tényleg hagyjuk Détárit, mert nem az ő neve, személye a fontos, hanem az elv – benne van vastagon a bundában. A koronatanú azt állítja, hogy valaki, aki tudott az egyik meccs eladásáról, nemhogy kihagyta volna a bundázó játékosokat, de még meg is fogadta a meccseket.
És a ezek után az ügyészség nem kezd el nyomozni "valaki" után.
Kvázi nem hiszi el a koronatanú állítását, mondván, az ügyészség koncepciójába nehezen fért volna bele a meccs manipulálását éppen megakadályozni akaró Kenesei Zoltán képe.
Az ügyészség nem hitte el, hogy Kenesei épp nem megbundázni akar egy meccset, hanem megakadályozni egy bundázást.  Az már fel sem merült bennük, hogy Kenesei ebben az esetben mondjuk baráti jó tanácsot akart adni az egyik edzőnek.
És mivel nem hitte el, nem is kezdett nyomozni.
És igen, itt most 1000 százalékosan Détárinak van igaza - legalábbis abban, hogyha az ügyészség ilyen rég óta tud erről vallomásról, vajon miért nem kérdezték meg őt. Mert az egy dolog, hogy ezen az oldalon negatívumok is jelentek meg Détáriról, de azt saját tapasztalatból tudom, hogy őt minden nap el lehet érni, mindenkinek felveszi a telefont, mindenkinek válaszol.
Ám ez az egész mégiscsak furcsa.
Csak felhívom a figyelmet arra, itt most egy olyan meccsről van szó, amit egyébként bizonyítottan megbundáztak.
És a koronatanú szerint többen, mint ahogy azt az ügyészség tudja.
De az ügyészség nem hiszi ezt el, ezért nem nyomoz még egy – két ember után.
Az ügyészség megelégszik azzal, hogy mondjuk 10-en (ez most kitalált szám) tudták előre a meccs eredményét, ám azzal nem foglalkozik, hogyha a koronatanú azt mondja, tizenegyen, tizenketten vagy akár húszan.
Köztük a vesztes csapat edzője is.
Most ezek után hogyan vehetjük komolyan ezt a nyomozást?

Fehér György