Végigszenvedtem a Videoton – ismeretlen csapat Európa-liga selejtezőt. Azt a meccset, amelyen kikapott, és kiesett a Videoton. Egy olyan csapattal szemben, amelynek se stadionja, se szurkolótábora, se 25 évnél idősebb játékosa, se eredménye sincs. Merthogy ez a csapat a hatodik lett a saját bajnokságában.
Mladost Podgorica.
Ízlelgethetjük a nevet, de felesleges.
Lehet, hogy sosem fogjuk többet hallani.
Kérem szépen, ez a csapat a saját bajnokságában is csak hatodik lett. Csak azért indulhatott az El-ben, mert a többi montenegrói csapatot nem engedte az UEFA .
Ez a csapat egy utánpótlás nevelő gárda, minden valamire való játékosát tovább adja az erősebb podgoricai gárdának.
Ezzel a csapattal nem bírt a nagy Videoton.
A "király" csapata.
Mondom, végigszenvedtem a mérkőzést, melyen a Vidi gólokkal kaphatott volna ki.
Ez egy nagy szar volt, és ebben nem lehet vita.
Ilyen teljesítményért, egy valamire való klubnál fejek hullanak a porba.
Nem azért, mert kikaptak, hanem ahogy kikaptak.
Szégyen ás gyalázat
Az első félidőben például momentuma nem volt a csapatnak, és kissé pocakos, ügyes, ám de gőzmozdony gyorsaságú – bocsánat, lassúságú – játékos hülyét csinált az itthon nagyon sok pénzt kereső balhátvédből.
Aki egyébként még csak véletlenül sem magyar.
A második félidőben aztán kicsit támadgatott a magyar csapat, de egyetlen egy helyzete sem volt.
Aztán jött a 92. perc, és a büntető, amin lehet vitatkozni.
De felesleges.
Ennek a csapatnak ezt az ismeretlen gárdát a két meccs alatt gólokkal kellett volna legyőznie.
Persze, ehhez az arcból kicsit vissza kell venni.
Fehér György
