Mindenki arról beszél, hogy a jövőben nem szabad engedni, hogy a profi bajnokságban olyan események játszódjanak le, mint idén Vácon és Egerben. Aztán a liszenszadó testület mindenkinél rendben talál mindent. Pedig…
Tegnap szép nagy betűkkel adta hírül az NS., hogy Pécsen hiába várnak a pénzükre a futballisták. A cikkből megtudtuk, hogy a játékosok mindig két részletben kapják járandóságuk: a 10-ei utalás mindig pontosan megérkezik, ám a 20-ai csúszik.
Van hogy két-három hónapot, van hogy „csak” három hetet.
De a liszensz-szabályzat szerint egy napot sem csúszhatna.
Amelyik csapatnak tartozása van, az nem kaphat liszenszet.
Nem mondok el nagy titkot, hogy a Pécs simán megkapta azt.
Ennél is nagyobb pofátlanságnak érzem a Kecskemét liszenszét. (és itt most nem a Kecskemét ellen írok, hanem az eljárás ellen.)
Az egész ország – legalábbis az a része, amelyik odafigyel a futballra – tudja, hogy két hete Kecskeméten 15 percet edzettek csak a futballisták, aztán hazamentek, mert milliós nagyságrendekkel tartozik nekik a klub.
Mondom, mindenki tud erről – csak a liszenszadó testület tagjai nem.
Ők vagy nem olvasnak újságot, vagy nem néznek tv-t, vagy fogalmuk sincs arról, mi történik ebben az országban a futballklubok háza táján.
Vagy nem értenek ahhoz, amit csinálnak, vagy csak „szarnak” az egészre.
Csak az a nagy baj, hogy ők egyrészt ezért pénzt kapnak, másrészt ők azok, akik döntenek.
Merthogy a Kecskemét is simán megkapta a liszenszet.
Sőt, nemzetközi kupában való indulásra jogosító liszenszet kaptak egy héttel arra, hogy a játékosok elmondták: rendszeresen nem kapják meg időben a fizetésüket.
Bocsánat, tévedtem: mindenki kapott liszenszet – kivéve a Diósgyőr.
Az a csapat, ahonnan nem érkezett hír tartozásokról – viszont vannak olyan statisztikai pontok a liszensz-kiírásban, amelynek nem felel meg a klub.
„Szó sincs arról, hogy tartozásaink lennének vagy ilyesmi – mondta a piros-fehérek ügyvezetője az NS-nek. – Egy-két adatot kellett csupán pótolnunk. Amit kértek tőlünk, teljesítettük, és amit tudtunk, maradéktalanul benyújtottunk bizottságnak."
De hogyan lehetséges ez? Tudniillik a fellebbviteli licencadó bizottság ugyanabból az adatbázisból dolgozik, mint az első fokon eljáró bizottság. S ez utóbbi ugyebár úgy határozott, hogy a rendelkezésére álló adatok alapján a DVTK-nak nem adhat klublicencet.
„Olyan információkat és adatokat lehet megosztani a fellebbviteli bizottsággal, amelyek az elsőfokú eljárás során önhibáján kívül nem álltak a licenckérelmező rendelkezésére – mondta Varjú Tamás, az elsőfokú licencadó bizottság elnöke. – Ez viszont már nem a mi ügyünk. Bizottságunk meghozta döntését, amely ellen természetesen fellebbezni lehet, de emlékezetem szerint eddig csak egyszer volt példa, hogy a fellebbviteli bizottság más határozatot hozott, mint mi. Korábban megengedőbbek voltak a szabályok, s a klubok arra játszottak, ha első fokon nem kapnak licencet, fellebbeznek. Kiderült, hogy ez nem járható út. Egy klubot ugyanakkor nem feltétlenül minősít, hogy elsőre megkapta-e a licencet vagy sem."
Nevetséges.
Káosz uralkodik a magyar futballban, és a mondás most is igaz: a fejétől bűzlik a hal.
Káosz, melynek következő fejezete a bajnokságok átalakításánál csúcsosodik ki. És amit a következő írásomban fejtek majd ki.
Fehér György
