Lejjebb Pór Károly cikkét olvashatják, amely az www.nso-n jelent meg.
Az Egri FC hányatott sorsa kapcsán már sokan elmondták a véleményüket az utóbbi hetekben, hónapokban. Az egyetlen szereplő, aki meglehetősen háttérbe szorult, az az egri szurkoló. Jobb helyeken a csapat van a drukkerekért, azért, hogy a közönséget maximálisan kiszolgálják, Egerben azonban már rég nem a szurkolók vannak a középpontban, pedig akadnak köztük olyanok is, akik több mint háromezer kilométert utaztak a száműzetésre ítélt csapatukért ebben a szezonban. A tábor, amelyet megfosztottak a csapatuktól – Agria Ultras, Eger.
„Nagy reményekkel vágtunk neki a szezonnak, és ha azt nem is gondoltuk, hogy ebben az idényben is bajnokok leszünk, mint az előző kettőben, amikor előbb az NB III-ban, majd az NB II-ben is aranyérmet ünnepelhettünk, abban azért bíztunk, hogy élményekben gazdag szezon elé nézünk” – kezdte az évad értékelését a Nemzeti Sport Online megkeresésére az Egri FC szurkolói csoportjának egyik vezetője, Barta Ákos.
|
|
Persze kalandokban így is volt része bőven a srácoknak, hiszen a világítás hiánya miatt a hazai meccseit is idegenben játszotta a csapat, így csak az őszi szezonban több ezer kilométert utaztak azért, hogy hétről hétre láthassák Petr Knakalékat (a télen távozó cseh légiós volt az egyik közönségkedvenc). Ez azonban nem szegte a szurkolók kedvét, mert elhitték a vezetőknek, hogy ez csak egy átmeneti állapot, hamarosan elkészül a világítás és hazai környezetben, több ezren biztathatják az együttest.
„Tavaly tavasszal a Debrecen második csapata ellen volt a csúcsmeccsünk, amikor a feljutást ünnepeltük. Háromezren voltak a stadionban, a táborban is sokan összejöttünk, akkor abban bíztunk, hogy ez csak a kezdet. A vezetőség azt ígérte, megfelelően felkészülnek az élvonalbeli szezonra, előbb-utóbb világítás is lesz, vagyis minden rendben fog menni. Decemberig még úgy-ahogy tűrhetően alakultak a dolgok, a korábbi vezetőséggel, Jámbor Jánossal, illetve Vancsa Miklóssal volt kapcsolatunk, bíztunk bennük és a fiúkban, összeszámoltuk, ősszel kétezer-kilencszáz kilométert tettünk meg a csapattal, azóta meg még vagy öt-hatszáz kilométert. Az elején még öregek, fiatalok együtt utaztunk, volt, hogy hatvanéves nyugdíjasok is jöttek velünk a túrákra, és közben mindannyian abban bíztunk, hamarosan Egerben is mehetünk a meccsre. Ekkor még úgy voltunk vele, hogy ha ki is esik a csapat, legalább lesz világítás, és ha néhány éven belül sikerül visszajutnunk, akkor már meg tudunk majd felelni az előírásoknak. Most meg azt halljuk, hogy a világításnak három hónap alatt kiásott gödröket is kezdik betemetni, és még az is lehet, hogy megszűnik a klub, vagy ki tudja, hány osztállyal visszasorolják az anyagi problémák, tartozások miatt.
Az egri szurkolók most már bánhatják, hogy feljutott a csapatuk, hogy vállalták a magasabb osztályban indulást, mert úgy tűnik, hogy éppen ez lesz a klub veszte. Sokan azóta nem látták élőben a gárdát, mióta feljutott.
„Ez tragédia. Tavaly ilyenkor több ezer drukker várta reménykedve az NB I-et, ma pedig már odáig jutottunk, hogy jó, ha egy autóra valóan összejövünk, és el tudjuk kísérni a csapatot, mint például néhány hete, amikor a Fradi ellen négyen utaztunk fel a Puskásba. Mert mi ilyen hülyék vagyunk, sőt van egy társunk, aki az összes meccsen ott volt, de a többségnek a nagy fejetlenség miatt elment a kedve az egésztől. A Videoton elleni meccsre John Marshall még indított ingyen buszt, de csodálkoztak, hogy az sem telt meg. Ez a csapat már nem a mi csapatunk, nincsenek benne egri játékosok, Egertől távol vannak a meccsek, lassan már csak annyi közünk van a csapathoz, hogy a mezen rajta van a címerünk. Az utóbbi meccseken már a játékosok sem álltak elénk, úgy éreztük, szégyellik magukat. Most már mi is úgy gondoljuk, nem lett volna szabad a klubot elindítani az NB I-ben, és akkor talán még lenne csapatunk” – vélik a drukkerek, akik nem igazán látják a jövőt.
„John Marshallt nem igazán ismerjük. Ő és a kisebbségi tulajdonos, Kocsis Zoltán egymásra mutogat, mindenki másra hárítja a felelősséget. Össze-vissza beszél mindenki, a drukkereket senki sem tájékoztatja a valós helyzetről. Ha még lesz csapatunk a következő szezonra, akkor mi ott leszünk a fiúk mellett. A Maglód ellen játszani mondjuk a harmadosztályban persze nem ugyanaz, mint az Újpest ellen készülni az élvonalban, de a jó hangulatról gondoskodnánk, ahogy ezt korábban is megtettük az NB III-ban. Jelen helyzetben azonban már azon sem csodálkoznánk, ha jövőre egyáltalán nem lenne futballcsapat a városban” – fogalmazott az Agria Ultras vezetője.
Egerben az 1986–1987-es szezonban játszottak legutóbb NB I-es meccset, a következőre a jelek szerint, a tavalyi feljutás ellenére még éveket kell várni
