Két meccs, két pont. Hogy sok vagy kevés, azt a jövő dönti el.
De....szándékosan vártam egy napot a török-magyar után, hogy letisztulva írjam meg ezt a cikket. Letisztulva, mert a meccs után dühöngtem.
Ám a dühöm nem nyugodott le.
Vallom, hogy azért nem szereztünk három pontot Törökországban, mert nem tartottuk be a futball örök törvényét: a sportszeletet enni kell, és nem a gatyába engedni.
A kapitánynak sem.
Szóval a törökök ellen nem játszott jól a válogatott, sőt.
Akik a Bölönit fikázták nyilatkozata után, azoknak azért figyelmükbe ajánlanám Király teljesítményét, aki bár pályafutása során hibázott jó pár nagyot, most olyan magabiztosan állt a kapuban, hogyha van még öt olyan magabiztos játékosunk, mint ő, biztosan nyerünk.
De nem volt.
A középső védőink például……
De ezt hagyjuk is, nem akarom ismételni magam.
Itthon sajnos nincs négy, válogatott szinten folyamatosan teljesíteni tudó védőnk.
De még így is meg lehetett volna a három pont, ha….
Ha nem szarunk be.
Tudom, én is olvastam, hogy hatalmas siker ez az 1 pont, mert így pont ezzel az egy ponttal vezetünk a románok előtt a második helyért folytatott küzdelemben, de egyrészről ahhoz, hogy ez a pontelőny megmaradjon, a töröknél sokkal nehezebb környezetben, Romániában nyerni kell majd, másrészről a mi sorsolásunk sokkal de sokkal rosszabb, mint a románoké.
Tehát…Egervári kapitány nagyszerűen reagált a törökök vezető góljára, beküldte Bödét, és meg is változott a játék képe.
Böde talán első labdaérintéséből gólt szerzett, és ezek után a kétcsatáros játéknak köszönhetően a török tizenhatosra tevődött játék.
Helyzeteink, vagy mondjuk úgy, helyzetecskéink voltak.
Még öt percig.
Aztán csatár helyett védekező játékost hoztunk be.
Megváltoztattunk valamit, ami láthatóan jól működött.
Mert óvni kellett az egy pontot.
Értem én, hogy ezzel az egy ponttal kicsike lépéselőnybe kerültünk, de valljuk be, egyrészről tényleg nagyon kicsiny ez a lépéselőny, másrészről a három ponttal sokkal nagyobb előnybe kerülhettünk volna. (Ha már a románok ellen az utolsó utáni pillanatban elvesztettük két megszerezhető pontot.)
De az a fránya sportszelet becsúszott.
Tudják miért nem tudunk felnőni az európai élmezőnyhöz, de talán a középmezőnyhöz sem?
El tudják képzelni a hollandokat, hogy 1-1-nél, amikor helyzeteik vannak, csatár helyett védőt hoznak be?
Vagy akár az angolokat?
Vagy….a románokat?
Én nem.
Mert pont ez a lélektani határ az, amit ki kell használni.
Persze, egy esetleges három ponttal még ugyan úgy kieshetünk a selejtezősorozatban, mint ahogy ezzel az egy ponttal odaérhetünk a csoport második helyére.
Csak ahhoz a sportszeletet a közértben kell megvenni.
Fehér György
