Hogy mit nyerhetünk ma este Törökországban? Mármint a 3 ponton kívül? Esélyt, reményt. Egy világbajnokságon való részvétel reményét. Hogy mit veszíthetünk a győzelemmel? Az esélyt arra, hogy egyszer végre bevalljuk – talán saját magunknak – hol is tart igazából a magyar labdarúgás.
Nagyon drukkolok a magyar válogatottnak ma este. Nagyon kellene nekünk, embereknek egy igazi sikerélmény.
Egy világbajnoki részvétel.
És ehhez ma le kell győzni a törököket.
A románoknak sikerült, és mindenki láthatta, ez a mai román csapat harmatgyenge.
Igaz, nekünk még így sem sikerült ellenük nyernünk.
Sokan azt mondják, az utolsó perc átkát éltük újra át pénteken. Én erre azt mondom, hogy az első félidőben már agyon nyertük a meccset, de ennyi helyzetet nem lehet kihagyni. Ha csak még két helyzetet értékesítünk, akkor nincs miről beszélni. Akkor senkit nem érdekelne, hogy két védő a serdülő III-as bajnokságban sem szalad úgy egymásnak, mint tette azt két válogatott játékosunk.
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy olyan hülyeséget, mint amit a csapatunk játszott az utolsó 3 percben, még világ nem látott. Jöttek a románok, mi meg rugdostuk fel a „falra” a labdát. Tudom, nem egy szép játék, de például a Bayern München a Bajnokok Ligájában, az Arsenal ellen, az utolsó pár percben ki sem akarta hozni a labdát a szögletzászlótól. Bevitték oda, körbeállták, aztán várták a meccs végét.
Ha a Bayern a BL-ben ezt megcsinálhatta, talán nekünk sem vetette volna senki a szemünkre.
De most már ne foglalkozzunk a románok elleni meccsel, mert este Törökország lesz az ellenfelünk.
Nyerni kell, mert ezzel megmarad az esélyünk a csoport második helyére. Főleg úgy, ha a hollandok legyőzik a románokat. (Ebben az esetben mennyire sajnálhatjuk majd azt a 93. percet.)
És hogy mit nyerünk egy győzelemmel?
Az esélyt, a reményt.
Én még gyerek voltam 1986-ban, így nagyon szeretném a magyar csapatot egy világeseményen látni. Emlékszem, amikor 1996-ban kijutott a csapatunk az olimpiára, a barátaimmal már este 7-kor lefeküdtünk, beállítottuk az órát 2-re, hogy a magyar idő szerint hajnalban kezdődő meccseket lássuk.
Ám azt senki ne feledje, egy mai győzelemmel sok mindent elveszíthetünk.
Egy mai győzelem mögé sokan odabújhatnak, elrejtőzhetnek.
Pontosabban elrejthetik a problémákat, titkokat, összefonódásokat.
És sok-sok 10 vagy akár 100 millió forint útját.
Azokat, amelyeket most is elrejtenek.
Azokat, melyeket titkolnak, melyeket nem akarnak, hogy kiderüljenek.
Azokat, melyek egy mai győzelemmel sokáig titokban maradhatnak.
Most sokan azt hiszik, nem szeretem a magyar labdarúgást, pedig ennek pont az ellenkezője igaz.
De idézhetném Bölöni Lászlót is, aki a magyar-román meccs után elmondta, a magyar csapatnak csupán egyetlen Európa szintű játékosa van.
És még véletlenül sem Dzsudzsákot említette.
Hanem a 37 éves Király Gábort.
Szerinte - és egyébként sok magyar edző szerint is - csupán ámítás, amit a magyar futball helyzetéről, fejlődéséről kommunikálunk.
Szóval sokan nem merik, nem akarják bevallani, futballunk közel sem tart ott, ahova sokan „mondják”.
Attól még nem lesz jobb a futballunk, hogy ezrével készítünk igazolásokat óvódás korú gyerekeknek, miként attól sem, hogy tucatlégiósok kapnak szerepet magyar fiatalok mellett.
De attól sem, ha ezeknek a légiósoknak a számát mesterségesen akarjuk korlátozni – sokkal inkább attól, hogy a fiataloknak olyan képzést adunk, hogy inkább őket szerepeltessék a csapatok – mint például az MTK és a Haladás – mint csupa külföldit.
Hogy mennyi probléma van a magyar futballban – kezdve a nézőszámtól, folytatva a körülmények minőségétől, az egyes csapatok „központi utasításra” való milliárdos támogatásán és az amatőr futball nehézségein át egészen az egyes utánpótlás-csapatok edzőinek szülők által való lefizetéséig – arról talán könyvet lehet írni.
De tudják mit?
Én mégis azt kívánom, hogy nyerjünk ma Törökországban.
Sőt, teljes szívemből azt kívánom, hogy jussunk ki a világbajnokságra.
De azt is kívánom, hogy emellett derüljön végre ki az összes turpisság, tartozás, probléma.
És azt is kívánom, hogy minden, a magyar futballban jelen lévő szerencsevadász, hazug, kókler kapja meg méltó büntetését.
Ezt kívánom.
Mint említettem: teljes szívből!
